Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-23 / 42. szám
2011. október 23. IVIÚLTUNK SZEKSZÁRDI MS4RNAP ,,’56-nak volt előzménye a társadalomban és az én lelkemben is...” Beszélgetés dr. Pálos Miklóssal, a megyei közgyűlés alelnökével (folytatás az 1. oldalról)- Mit lehet tudni az előzményekről? Hogyan emlékszik vissza a Ráko- si-korszakra?- 1956-nak volt előzménye a társadatomban és az én lelkemben is. Tavasz- szal a magyar írók egy csoportja (Mérai, Zelk Zoltán, Illyés Gyula. Benjamin László és a többiek, a Petőfi Kör tagjai) egyre élesebben kezdték kritizálni a fennálló társadalmi rendszert. Én akkor 20 éves voltam, értő fejjel és lélekkel szemléltem a dolgokat, bújtam az Irodalmi Újságot. Az a társadalmi rendszer idegen volt a nemzet testétől: megszáltó orosz katonai hatalom hozta létre, nem a történelmi fejlődés. Kezdetben a változtatás gondolata még nem vetődött fel, csak reformokról be- székek. Sajnos én átéreztem ezt a mindennapjainkban is. Apám tehetséges pénzügyi tisztviselő volt, kiegyensúlyozott életvitelű ember. Teljesen igaztala- nul „B” listázták, s utcára tették, pedig soha nem volt semmilyen politikai párt tagja: fiatalon három évig teológiát tanult, utána jogot. Ezt a pályát törte ketté az új hatalom. Mi hárman gyermekként otthon vokunk még, tanultunk. A fiatalok jelentős része kettős nevelést kapott, mert mást tanítottak nekünk az iskolában, mint amit otthon a szülői házban. Ennek rettenetes mellékhatásai voltak. Kettős személyiség alakult ki bennünk és nehezen tudtunk eligazodni a világ rendjében.- Aztán megérkezett az októberi események híre...- Amikor Budapesten a műegyetemnél elinduk a forradalmi menet, 24-én, 25-én - teljesen spontán - itt Szekszár- don is összegyűltünk, majd elkezdtünk vonulni Az első nap ledöntöttük a szovjet .hősi” obeliszkes emlékművet, ami a mai ötvenhatos szobor helyén állt, a Mikes utca elején. Kopott ruhát vettem fel, amiben édesapám a szőlőjét szokta művelni... Nem akartunk feltűnősködni az ÁVÓ-val szemben. Fékünk. Úgy érzem, aki ma hőskö- dik és bátorkodik, az nem biztos, hogy igazat mond... Az erősebbek kdöntötték a szobrot, amely egymás mellé állított oszlopokból álk, a tetején sarló-kalapács- csal és egy ötágú vörös csillaggal Ezek után a tömeg az alsóvárosi temetőbe indult, a szovjet hősi hatottak emlékművéhez, s a nép azt is ekávolította. Elszavakam a Talpra magyart, majd végigvonultunk a városon. Szemmel láthatóan rengetegen vokunk. Emlékszem, egy fiatal patikus kijött elénk fehér köpenyében a Széchenyi utcai Zalai patikából: látta, hogy mekkora a tömeg, s bezárta a patikát, majd azonnal beállt közénk. Aztán a Béla király térre vonultunk fel, s körbevettük az akkor még a plébánia mellett lévő rendőrséget Átmentünk a börtön elé, s ordítottuk, hogy ki a politikai foglyokkal! Bent lövések dördültek eL Valaki bement az épületbe, majd a börtönparancsnok közölte az összegyűl- tekkel ott politikai foglyok nincsenek, a rablókat, gyilkosokat pedig csak parancsra engedheti ki. A tömeg szép lassan, békésen elvonult. Másnap megalakult a Városházán a Nemzeti Bizottság, amelynek én is tagja lettem, Takács György osztálytársammal Mindketten Létai-tanítványok voltunk, „maturan- duszok”, érettségi előtt álltunk a Garaygimnáziumban. Hittel és meggyőződéssel csatlakoztunk a forradalomhoz. Pataki Józsi bácsi szervezte a gyűjtést a pestieknek, mert a fővárosban akadozott a közellátás. Mi itthon, a délután folyamán körbejártuk az Alsóvárost, a Felsővárost és az Újvárost, s gyűjtöttünk. Aki csak tudott, adott valamit, krumplit, kenyeret, zsírt. Még olyan is volt, aki az ’56os tavaszi árvíz során az amerikaiaktól kapott adományát adta oda nekünk. Volt, aki egy bontatlan ötkitós vajkonzervet, meg egyéb tartós élelmiszert.- A pesti úton kis híján az életük múlt...- Hajnali fél 2-kor értünk Pestre, s teljes forradalmi hangulat várt minket. A tanácsházáról kijött egy parancsnok nemzetőrökkel aztán lerakatták a csomagjainkat, amit reggel 6 órakor kezdtünk kiosztani. Fél nyolc körül indultunk vissza: Budapesten az utak mellett álltak az emberek és integettek, vigyük őket el mert menekültek Pestről a lehetetlen helyzetből... Sok embert vettünk fel: a kocsi alja tele volt szalmával Pesterzsébet felől érkeztünk Döm- södre, ahol a falu határában két orosz katona előreszegezett géppisztollyal megállította a teherautónkat. Egyikük ázsiai arcú, tatár lehetett. Kérdeztek minket, s próbáltunk nekik magyarázni valamit, de azt hitték, fegyveres szervezkedés tagjai vagyunk. Átkutatták az autót és találtak egy pisztolyt, amit valamelyik utas, talán félelmében rejtett el a szalma közt. Erre az egész társaságot lerugdosták a kocsiról Az egyik katona befütyült a lövészárokba, majd kijött a parancsnokuk fölhúzott pisztollyal s az árok szélére állítottak bennünket. Öten voltunk diákok, Bognár István, a Tolna megyei lap újságírója és Ormoshegyi Zoltán tanárunk. Kis híján kivégeztek minket...- Hogy menekültek meg?- Ez egy régi Ikarus busz dudálásának volt köszönhető. A buszos, amikor a kanyarhoz ért és meglátta, mi készül ott, dudált eg}' nagyot, majd közvetlenül mellettünk megállt. A busz tele volt csepeli munkásokkal Látták, hogy parancsot akartak adni a lelövetésünkre. Tudni kell hogy akinél az oroszok fegyvert találtak, vagy nemzetőr-igazolványt, ott nem volt irgalom, azonnal lőttek! A buszból másodpercek alatt kiszállt 30- 40 melós, akik vidékre indultak forradalmat szervezni. A ruszkik tudták, hogy egyenlőtlen az állás, s elálltak a sor- tűztől Közben a csepeli busz parancsnoka, egy karszalagos nemzetőr, kiadta hogy azonnal szálljunk fel a kocsira... (folytatása T. oldalon) Meghívó Szekszátd Megyei Jogú Város Önkormányzata a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szervezete, a Babits Mihály' Művelődési Ház és Művészetek Háza tisztelettel meghívja Önt, hozzátartozóit és Ismerőseit 2011. október 23-án (vasárnap) az 1956-os forradalom 55. évfordulója alkalmából tartandó VÁROSI EMLÉKÜNNEP programjaira „Köszönet a szabadság hőseinek!” ÜNNEPI PROGRAM: 10.00 A Pofosz Tolna Megyei Szervezetének rendezvénye a polgármesteri hivatal dísztermében Az 1956-os emléktábla koszorúzása a polgár- mesteri hivatal aulájában. 10.40 Térzene a Szent István téren az Alisca Brass Band közreműködésével Karnagy: Kovács Zsolt 11.00 Ünnepi műsor és koszorúzás az 1956-os emlékműnél Díszőrség és a történelmi zásztók bevonulása Himnusz Ünnepi beszédet mond: Horváth István, Szekszárd Megyei Jogú Város polgárin estere Irodalmi műsor a Szent László Szakképző Iskola Vendéglátó Szakképző Tagintézményének előadásában A műsort rendezte: Herczigné Márvány Beáta, Harsányiné Erményi Zita, Bognár Tímea, Egle Anikó Egyházak ünnepi áldása Koszorúzás Szózat 14.00 A Szekszárdi Kamarazenekar ünnepi hangversenye a belvárosi római katolikus templomban. Művészeti vezető: Földesi Lajos Közreműködik: a Magyar Nemzetőrség Tolna Megyei Szervezete és a 608. Sz. Schola Caritatis Cserkészcsapat. Az ünnepi megemlékezés esőhelyszíne a GarayJános Gimnázium díszterme
