Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-05-22 / 20. szám
18 SZEKSZÁRDI fASÄR SPORT 2011. május 22. II. félmaraton a borvidéken 2. A tökéletes szekszárdi váltó és az egyszemélyes csodák... (Folytatás az előző számból) Az tudjuk, hogy a győztes háromtagú váltó, a Kovács László-Erdősi Gábor-dr. Nedók Pál összetételű trió két tagja, Kovács és Erdősi valamikor a hetvenes-nyolcvanas években bátran az élsport kategóriába sorolhatóan futott az akkori Dózsában, majd jogutódjában. Pali pedig a civil pálya egyengetése mellett, lelkes amatőrként egyre gyorsabban, egyre komolyabb távokat futott le saját rekreációs programjaként. Eljutott odáig, hogy egy komoly célokat kitűző váltóban is helyt álljon. Ő hozta most be a győztes szekszárdi váltót a célba, majd elég meggyötörtén, fújtatva, bejelentkezve a „Levegőt munkacsoporthoz”, de önmagát végül is heroikus küzdelemben legyőzve, teljesítette a nem kis feladatot. Ám edzett emberre valló módon, öt-tíz perc alatt visszaállt a pulzusa, és már semmi jele nem volt az oxigénadósság miatt fellépő állapotnak.- Amikor hallottam, majd láttam, hogy Gábor kezdésként elsők között adta át a képzeletbeli vákóbotot a legnehezebb szakaszt bevállaló, közülünk a legjobb Kovács Lacinak, s ő úgy érkezett és indított engem el, hogy előnyünk van, vezethetünk, nekem kutyakötelességem volt, hogy a könnyebb, befejező sík országúton szinte lélekszakadva fussak... Mintha valaki elől menekülnöm kellett volna... Hát ez, mint ahogy láthatták is a célban, rendesen kikészített, de megérte - mondta az amatőr hős. Ő egyébként egyszer már a maratom is lefutotta, s ott szeretne lenni abban a négyes váltóban, amely a szintén szekszárdi Klem Zsolttal kiegészülve, már a keszthelyi maratonváltóra készüL AZ ANATÓMIAI CSODA ÉS A LEGFIATALABB „VASEMBEREK” A győztesek ünneplése mellett kijárt a taps a közel 900-as mezőny kuriózumszámba menő indulóinak. A 76 évesen korelnökre, a minden hosszú távú hazai futóversenyen induló dunakeszi illetőségű Kis Györgyre, a hajtott háttal, mozgássérültekre emlékeztetőén éviekéivé, hosszúkat lépve haladó kiskun- halasi 68 éves Tabajdi Józsefre is jutott a reflektorfény csóváiból a Garay téri centrumban a folyamatos érkezések során. De a mezőny legfiatalabb tagja, a 12 évesen is 2 órán belül teljesítő, az abszolútban 57. helyet megszerző, egyébként kajakozó szekszárdi Szekeres Zsolt is az érdeklődés fókuszába került. A kis srác talpraesettsége, a médiának adott, korát meghazudtolóan érett, választékos nyilatkozata is olyan maradandó volt, mint a kitűnő sportteljesítménye.- Minden úgy kezdődött, hogy tavaly nyáron kíváncsiságból elmentem A győztes szekszárdi váltó (balról): Erdősi Gábor, Kovács László és dr. Nedók Pál okkal lehet büszke erre a győzelemre Márkus Istvánnal futni ki a terepre a dombok közé, ami nagyon megtetszett. Ennek egyenes folytatása volt a Nike-félmaraton, a tihanyi 10,5 km-es terepfutás, majd a siófoki félmaraton, A legidősebb versenyző, a 76 éves Kiss György most pedig a borvidéki. Összességében jól ment mindegyik. Az most nagyon földobott, hogy sokan szurkoltak nekem. Hogy átpártolnék a futáshoz?! Nem, én már a kajak mellett döntöttem, de ami a heti hat edzés mellett még számításba jöhet, az mindenképpen az ilyen futóversenyeken való részvétel - vetítette előre a közeljövőt a jövendőbeli „vasember”. Azért emlékezzünk meg egy másik, még gyerekkorú „vaslady-jelöítről” is. A szintén szekszárdi Samai Zsuzsiról aki Zsoltnál csak egy évvel idősebb, és élete első félmaratoniját teljesítve, szintén a befutók között volt. De egy sportos gyereknek élettani szempontból is könnyebb lehet, mint egy vagy több meglett korú férfinek, még ha edzésben van is az illető. Tudna erről mesélni a borászok képviseletében is futó Bodri Tibor és Eszterbauer János. Utóbbit láttam már többször is, amikor 10-12 kilométereket országúton vagy a Pollack- pálya ütött-kopott rekortánján lazán teljesített kedvtelésből, edzés gyanánt. Most a lányával, Ildikóval egy családi futópárt alkotva vágott neki a váltónak. Jánosunk beérkezve elfehé- redve fakadt ki: „Ez már a kínzás, ilyet még egyszer nem csinálok, az biztos”. De azért valahogy csak kibírta az ismert borászati vállalkozás tulajdonosa, a kétszemélyes váltóban is komoly próbatételt jelentő „flúgos futamot”. Voltak még borász, illetve borászcsemete fegyvertények: Gaál Attila a Tringa pincészettől fölsorakozott a 21,6 kilométert egy óra ötven körül teljesítők táborába. Bodri Orsi pedig, mint hírlik, élete első félmaratoniját abszolválta - merthogy ő az egyéniben indult. NAGY ÖTLET VOLT A PINCESZAKASZ A legidősebb futó, Gyuri bácsi még a legendás Iharosékkal versenyzett. Kevesen vannak már az egykori futók közül, akik ily módon nem akarták tudomásul venni az idő múlását, mint ő. A leghosz- szabb távokat alig csökkentve, ma is heti 80-100 km az edzésteljesítménye a szikár, vékony szívós futóalkatú férfinak, ami feltétlenül kell ahhoz, hogy mindig, minden körülmények között szintidőn belül érkezzen. Mint a borvidékin is.- Ha új versenyen indulunk, akkor az útvonal és a terepviszonyok miatt a rajt előtti napokban feltérképezem azt. Ez még inkább igaz volt erre a szekszárdi, különleges helyszínen és extrém körülmények között zajló versenyre. A Kálváriadombra a próbán és az éles versenyen is gyalog mentem fel persze, és a Bodri-pincészet után következő roppant kemény, hosszú szakasz is sétára késztetett. Hiába no, egy-egy nem akármilyen 12 km-es szakasz után, ilyen igénybevételű csúcsra futással, ebben a korban már nem kacérkodhat az ember - jegyezte meg a Semmelweis egyetem testnevelés és sporttudományi kara állandó kísérleti alanyának számító veterán futó, akinek derekára most is fölszereltetett egy olyan mérőöv, amely az élettani tanszék számára szolgáltat adatokat. Márkus „Öcsinek” nem kenyere a szereplés, a kiállás, a magamutogatás, ám ha akarta, ha nem, mindenképpen fel kellett lépnie az eredményhirdetés után újra a színpadra. Mert a messziről érkezők, és a nem kisszámú, legalább még egy napig a borturizmus jegyében Szekszárdon maradottak azt akarták tőle hallani, amit sejthettek is: „...hát persze, hogy lesz jövőre is szekszárdi borvidéki félmaraton!” A főszervező most még nem publikus, újítással felérő meglepetéseket ígért, és töri is fejét ezen szinte naponta. Valami olyasmit kell(ene) bedobni újra, mint idén... Szinte mind a kilencszázan hűsítő élményként emlékeztek a Bodriék monumentális látványpincéjén átvezető, a rómaiak korába csöppenve megtett röpke száz méterre. Húsz másodperc volt csak, de ilyenben, futás során se itthon, se külföldön nem volt még részük. B.Gy. A 12 éves Szekeres Zsolt a Bodri-pincében
