Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-12-18 / 50. szám

1 2011. december 18. MOZAIK „ SZEKSZÁRDI WA%&VtlÍflkV> A keresztségtől az utolsó kenetig Rogier van der Weyden: A hét szentség, 1448 körül készült. A házas­ság szentsége az utolsó kenet mellé került, és fekete színű angyalt társított hozzá a festő, mintha az élet negatívumai közé tartozna Hogyan jutunk el a két szentség­től, amelyek az újszövetségben megtalálhatók, és a protestánsok is vallják, a hétig, a katolikus egy­ház által elismertekig. Erről be­szélt ifj. Töttős Gábor egyháztörté­nész az Illyés Gyula Megyei Könyv­tárban november 24-én tartott Ket­tőtől hétig - A szentségek történe­te című előadásában. Az első szentség a keresztség. Minden keresztény élete nagyjából ezzel kez­dődik, és az Újszövetségben is hangsú­lyosjézus megkeresztelkedését a Jor­dán folyóban mind a négy evangélista leírja gyakorlatilag azonos módon: a szentlélek galamb formájában vagy rá­szállt, vagy fölötte lebegett, és az égből egy hang hallatszott „ez az én szeretett fiam, benne gyönyörködöm”. Nem egyöntetű ennyire mindenben a négy evangélium. Az I. században még felnőtt keresz- telkedés volt Jézust például véve atomerítkezéssel, vagy meghintéssel a tisztítás jelképeként. Ekkor még egy­általán nem terjedt el a kereszténység, az üldözések miatt titkos gyülekeze­tek voltak. A keresztelkedés lényeges része a hitvallás elmondása. Eleinte a Krisztusban való hitet kellett megval- lani, egy két századon belül a szenthá­romságban való hit váltja fel ezt, ami annyira szilárd részévé vált az egyház­nak, hogy soha senki nem kérdőjelez­te meg. A pálfordulás elsősorban nem azt je­lenti, hogy Saulusból Paulus lett, a ke­reszténység üldözőjéből a keresztény­ség terjesztője, hanem azt, hogy Pál munkássága nyomán már nemcsak zsi­dókból lehettek keresztények, hanem bárkiből. A zsidók, köztük az aposto­lok, akik a kiválasztott népnek tartják magukat kifogásolták, hogy mások is beemeltetnek ebbe a kiváltságba, de Pál meggyőzte őket. A n-m. századra bonyolódik a szer­tartásrend: először ki kell űzni az ördö­göt a keresztelendő személyből, aztán meg kell tagadnia az ördögöt, annak pompáját és hitet tennie Jézus mellett Szentelt só, szentelt méz, tej és fehér ru­ha a keresztelés kellékei ekkoriban, és a végén a homlok megkenése szentelt olajjal, és háromszori meghintése szen­telt vízzel. AIII. században említenek először keresztszülőket, akik kezesked­nek a megkeresztelt vallásban való elő­meneteléért. A VI-VIII. század folyamán keresz- telkedett meg Európa: a gótok, fran­kok, egyéb germán törzsek, az írek, az angolszászok. Elterjedt a nézet, hogy az üdvösséghez a keresztség szüksé­ges, tehát a gyermekeket is minél ko­rábban megkeresztelték. Az eucharisztia, az úrvacsora szent­sége mind a négy evangéliumban megtalálható nagyon hasonlóképpen. Ennek az előzménye a sabbat, ami egy rituális vacsora, együttlét, a közösség megélése. A kereszténységnek mindig a közösség volt a legfontosabb része. Az úrvacsorát az üdvösség előzetes ér­zésének gondolták, az utolsó vacsora misztériumát élték át benne, ezért a gyerekek is áldoztak. Ők a XII. sz. végé­től azonban fokozatosan kiszorultak az úrvacsorából, a XVI. század derekán a tridenti zsinattól újra részt vehettek az oltári szentségben, 1910-től, X. Pius pá­pától ismét nem áldozhatnak, illetve bevezették az elsőáldozást. 844-ben bontakozott ki az a vita Radvertus és Ratdramnus között, hogy átváltozik-e valóban a kenyér Krisztus testévé, a bor pedig a vérévé, vagy ez csak szimbolikus. Ezt a később újra fel­lángoló vitát 1068-ban VII. Gergely pá­pa döntötte el: átváltozás van, és ezt nem kérdőjelezték meg. 1215-re csak kenyérrel, illetve ostyá­val áldoznak a hívek. 1217-től imádják a felszentelt ostyát, ezért őrzik taberná- kulumban. Az egyházi rend, a papság szentsé­ge: a II. századra kialakult egy szilárd klérus. Feladatuk az istentiszteletek lebonyolítása, a hit terjesztése, és a fegyelem, amely bírói hatalmat is je­lent. A városok gyülekezetének a ve­zetői a püspökök, mellettük dolgoz­nak a papok, a II—III. századtól szen­telik fel őket. AIII. századtól tartja el a gyülekezet vezetőit az egyház, előt­te dolgoztak. A bérmálás-konfirmáció a szent olaj­jal való megkenést jelenti, eleinte a ke­resztelés része volt. AIII. századtól vá­lik el a kereszteléstőL Ebben az időben nyugaton a püspökök kiváhsága lesz, keleten minden klerikus bérmálhat és már a kereszteléskor végzik. A prófétá­kat, a királyokat, papokat kenték fel, Krisztus ezt a három tisztséget ötvözi Messiásként. A II. századtól áldják meg a temp­lomban a másutt kötött házasságot. 388-tól házassági törvényt hoz a Ró­mai birodalom: keresztény zsidóval nem köthet házasságot. Ugyanez a tör­vény a zsidóknál is megjelenik. Nagy Károly kötelezővé tette a házasságok kihirdetését a templomban, ugyanak­kor a pap megáldani nem köteles. A XIV. századtól van egyházi esketés, a XVI. századtól lesz ez a mise része. Az utolsó kenet, vagyis a betegek szentsége Jakab apostolra megy vissza: „Kenjétek meg a betegeket szentelt olajjal, és ez majd segít nekik a gyógyu­lásban” (Jak 5,14). A XVI. századtól, a tridenti zsinattól kanonizálják. Az utol­só kenet bűnbocsánatot is hordoz ma­gában. A gyónás, vagy vezeklés krisztusi eredetű. Előzményei: a korakeresztény közösségben is voltak nyilvános vezek- lések egyre nagyobb gyülekezetben, de ez egyre inkább háttérbe szorult, és Basileos keleti szerzetes féle vezeklés került előtérbe. Ő azt kérte a szerzete­sektől, hogy mondják el egymásnak bűneiket, és tartsanak penitenciát A la­ikusok is átveszik ezt a módot, de nem túl nagy számban, Columbanus (545 k.-6l5) ír szerze­tes terjesztette el a gyónást nyugaton, de még nem kötelező, a VI-VII. szá­zadban ajánlják. A XII. század 2. felé­ben az eretnekek megjelenésével kezd jobban terjedni, a katolikus egy­ház nagyobb mértékben propagálja. AIV. toteráni zsinaton II. Ince kötele­zővé teszi minden hívő számára a gyó­nást évente legalább egyszer. A gyóná- si titkot meg kell őrizni, de a pap meg- gyónhatja-e egy másik papnak, ha ezt megszegi? Meg. Eléggé nagyhatalom­ra tesznek szert a papok ennek követ­keztében. Nagy visszatetszést keltett és beindí­totta a protestantizmus folyamatát a búcsú elmélete. A gazdag ugyanis így előre három évre megvehette magá­nak a bűnbocsánatot, miközben a ke­reszténység a szegénység eszményét hirdeti. Kovács Etelka Márványtáblát avattak Németh István lelkész emlékére Németh István evangélikus lelkész, egyházi szépíró szekszárdi beiktatásának 60. évfordulóján emléktábla-állítással tisztelgett áldozatos szol­gálata előtt a gyülekezet. Dr. Muth Lajos felügyelő az életút felidézésé­vel, Sefcsik Zoltán parochus lelkész liturgikus áhítat keretében avatta fel Németh István egybe­gyűlt tisztelői körében a márványtáblát, majd szeretetvendégségen filmvetítéssel, a lelkész sokoldalú személyiségét idéző beszélgetéssel adóztak emlékének, így többek között a 89. évében járó kántor testvére és szolgatársa, dr. Németh Pál is. Németh Katalin és Judit, valamint dr. Németh Pál az emléktábla előtt Újévi koszonto A Szekszárd-Újvárosi Római Ka­tolikus Társaskör Vezetősége sze­retettel hívja Önt A SZENT ISTVÁN HÁZBA (Szekszárd, Rákóczi u. 69.) 2012. január 1-jén délután 3 órára, az új esztendő pezsgős köszöntésére. GyurkovicsJános, a Társaskör Világi Elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom