Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-11-06 / 44. szám
2011. november 6. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI VAS4RNAP A fém és az üveg művészei SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Németh István a fémplasztikáiról, Rotkay Zsuzsanna az üvegfestményeiről ismert alkotó. Ők ketten olyan anyagot választottak gondolataik kifejezésére, amelyet Tolna megyében senki más. Műveik egyedisége, a megmunkálandó anyag nehézsége miatt hívtam őket randevúra, hogy meséljenek arról, miért „szerettek” bele a kemény fémbe és a törékeny üvegbe. Beszélgetés közben kiderült, hogy mindketten tüke szekszárdiak, és mindketten Lázár Pál festőművészt tartják első mesterüknek.- Sokszor mesélted, hogy legkisebb gyermekkorod óta rajzoltál..- Számomra a rajz volt a játék, s amikor 14 éves lettem, Lázár Pál, majd Molnár M. György festőművész képzőművészeti szakkörébe jártam. Négy éven keresztül portrét és művészeti anatómiát tanultam. Innen ered az az igényem, hogy képeim „éljenek ”, portrék, emberalakok legyenek a festményeimen. Sok közös van az alkotói múltamban interjútársammal. A két fenti festőművész mellett meg kell említenem Adorjáni Endre szobrászművészt, akitől a szobrászat alapjait tanultam. Tüke szekszárdi vagyok, a Garayba jártam általánosba, a Garayban érettségiztem, majd Pécsett a Pollack Mihály szakközépiskolában építészként végeztem.-A műfajokban és a technikákban is sokoldalú vagy...- Nincsenek műfaji korlátáim, sokszor ötvözöm a különböző technikákat. Dolgoztam szénnel, grafittal, pasz- tellef akvarellel, olajjal, selyemmel, s a szobrászattal is. Számomra mind iskola volt, egyben egy folyamat, amíg rátaláltam az üvegre.- Az üveggel való nagy „szerelem ”, hogy kezdődött?- Kísérletezéssel. Használati és dísztárgyakon próbáltam ki először az üvegfestészetet. Amikor már megismerkedtem a technikával, akkor tértem rá a festményekre, és a klasszikus üvegfestészettel kezdtem. Az olajbázisú és vízbázisú üvegfestékek keverése nagyon jó kísérletnek bizonyult. Az üvegfestészetben nincsenek korlátok, s azért is szeretem, mert kevesen csinálják.- Az üvegképeiden a színek „élnek”, ez az, amit a legelőször észrevesz a néző.- A színek természetes és mesterséges fényben is beragyogják a teret, fény-árnyék játékot hoznak létre, ami nagyon izgalmas tud lenni. Ez az üveg | varázsa! Fény, hangulat, energia, szín, vibrálás, változatosság, fantázia, átlátha- | tóság, törékenység, tisztánlátás, precizi- g tás - amely építész mivoltomból adó- £ Egy nő: Rotkay Zsuzsanna dik - ezt kapom az üvegtől, s ezért végtelen a lehetőség, amely benne rejlik.- A témáidat miből meríted, mihat rád a legjobban?- A képzőművészet mellett nagy szerepet kap az életemben az irodalom és a zene. Amikor egy olyan verset olvasok, olyan zenét hallgatok, amely hat rám, abból ihletet merítek, festésre ins- piráL A képeim már nem csak itthon, de külföldön is „otthonra” találtak, ami nagy elismerés számomra.- A néző sok kiállításon találkozik az üvegképeiddeL- Három művészeti egyesületnek vagyok tagja, társaimmal rengeteg csoportos kiállításon vettem már részt. Az igazi kihívást azonban az a három önálló kiállításom jelentette, amely egy-egy témához kötődött „Magánytól a magányig”, „Égi és földi angyalok”, és a legutóbbi: „Ősi motívumok a XIX. században”. Ez a három kiállítás Tolna megye több városában is nagy siker volt.- Egy családanyának, aki képző- művészettelfoglalkozik, felesleges feltenni a kérdést, hogy mi a hobbija?- A fentieket tudom rá válaszolni, s talán azt, hogy a két lányom közül - a nagyobbik Angliában él - a kisebbiknek vannak képzőművészeti ambíciót ami nagyon boldoggá tesz. Egy férfi: Németh István- A közös pontok mellett van egy ellentét is, miszerint te a foglalkozásodból adódóan találtad meg a fémplasztikát- Kitanultam a karosszérialakatosszakmát, s az egyik legrégebbi iparos vagyok Szekszárdion. Ugyanis Komáromi Lajos műhelyét kibérelve nagyon fiatalon kezdtem el önállóan dolgozni, melyhez megszereztem 1980-ban a mestervizsgát- Már a szakmád is egyfajta kézművességet kíván, az alkotás mikor lépett az életedbe?- Anyukám női szabó volt - divattervező szeretett volna lenni gyönyörű ruhákat tervezett és varrt Ott nőttem fel a varrógép mellett, s rajzolgattam. Édesapám a vasboltból ment nyugdíjba, valahogy a kettő ötvöződött bennem. Már ipari iskolás koromban ková- csolgattam vázát, gyertyatartót s különböző dísztárgyakat, rajzból pedig versenyeket nyertem. így kezdődött!- S hogyfolytatódott?- Először és rövid ideig a grafikák voltak számomra a kifejezés eszközei. Aztán kísérleteztem temperával, akril- lal, olajjal, tűzzománccal Alkotótársaim egyszer azt kérték tőlem, hogy valami különlegeset, egyedit hozzak az egyik kiállításra. Akkor készítettem fém faliképet. Aztán a Velencei Biennálén, a Képzőművészeti Főiskola portáján megláttam egy fémből készült képet, amelyben a fény és árnyék játéka annyira megfogott, hogy el sem engedett többé.- Attól kezdve a fém lett az alkotásaid tárgya?- Azzal az élménnyel eljött számomra az az úf s a felismerés, hogy én ezt mívesebben el tudom készítem, hiszen ez a szakmám. Minden képemben szeretném visszaadni azt a felismerést, hogy a fémnek Ls van lelke. Más anyagokkal is alkotok, de a nagy szerelem a fém.- A faliképek mellett köztéri szobrok is őrzik a kezed nyomát Hogyan választod ki a témákat?- Pincehelyen felkérésre két köztéri szobrot készítettem. A témákat a mindennapokból merítem: szerelem, egyházi témák, életképek. Képeimmel a saját gondolataimat tudom kifejezni, s örülök, ha rajtuk keresztül a nézőkhöz is eljut az, amit „üzenni” szeretnék. S mindezt plazmavágóval, amely 17 ezer Celsius-fokon működik.- Fentebb alkotótársaidat említetted...- Évente több alkotótáborba járok, ahol nyugalom, csend vesz körül Ott természetesen festek, de gondolatok, tervek ott is születnek, amelyek aztán fémplasztikában kerülnek megmunkálásra. Több közös kiállításom volt már, egyéni általában évente egyszer.- Alkotótársaid hogyan értékelik a munkáidat?- Kíváncsian! Kuriózum az anyag, amivel dolgozom, hiszen más alkotónak nincs meg ez a technikai háttere. Mindig tudatosan kell készülnöm az alkotásra, „késznek kell bennem lennie a képnek”, mert amit egyszer elvágtam, az el van vágva... Ennek a technikának éppen az egyedisége az, amivel én a legjobban ki tudom fejezni magam.- Felesleges is megkérdeznem, hogy mi a hobbid- Család, munka, tanya és az alkotás. S, hogy mindebben helytálljak, biztos, szerető, megértő családi hátterem van.
