Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-02-06 / 5. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ÉRTÉKEINK 2011. február 6. December végén jelent meg a Trianoni Szemle című folyóiratban az a cikk, amely a szekszárdi belvárosi katolikus templom mennyezetén található négy freskó keletkezésének szomorú előzményeit meséli el. S alig telt el pár hét, Bacsmai László plébános úr a megrepedezett kupola javára volt kénytelen gyűjtést hirdetni. A felhívás kapcsán idekívánkozik a nyolcvanhat éve történtek felidézése. Az Urunk mennybemenetele templom Közép-Európa legnagyobb egyha- jós, római katolikus temploma, késő barokk stílusban épült 1802 és 1806 között. Ezt nagyon sokan tudják városunkban és azon kívül is. A trianoni békediktátum aláírásának 91. gyászos évfordulója kapcsán azonban ejtsünk szót Isten e házának egy olyan különlegességéről, amiről tán az itt élők se mind tudnak, ha naponta el is mennek mellette, vagy betérnek oda. A kupola négy csegelyében ugyanis - arkangyalok védőszárnyai alatt - ott látható a trianoni döntés következtében határainkon kívülre szakadt nagyváradi, pozsonyi, kassai és gyula- fehérvári székesegyház képmása. De vajon mióta és miért? A tűzvész Amint a Tolnamegyei Újság korabeli számából megtudhatjuk, 1925. október 24-én tűz ütött ki a temptam padlásán. Egy 15 és egy 13 éves fiú reggel galambfészket keresett, és gyufával járkálva egy korhadt gerendára ejtett parázzsal felgyújtotta a faszerkezetet. A fiúk megijedtek, leszaladtak a padlásról és nem szóltak senkinek a tűzről, amelyet akkor néhány kanna vízzel még el lehetett volna oltani. Virág Ferenc apátplébános levelében így ír a tragédiáról az egyházmegyei hatóságnak: a füst és a láng az erős léghuzat folytán átterjedt a padlásra, úgy, hogy a tető is füstölni kezdett. Negyed 2 órakor megállt a toronyóra (...) a toronyban függő 16 mázsás nagyharang és a lélekharang megolvadt, az olvadt érc a kórus padlására folyt, az óralapok kiestek, a torony rézsisakja pedig beroskadt. Közben átterjedt a tűz a tetőre, ott is kicsaptak a lángok, a bádogfedél a nagy forróságtól részletekben összezsugorodott, a toronysisak pedig lezuhant. A közönség sírva nézte a templom koronájának roncsait.” Az oltásban a helyiek mellett részt vettek a bátaszéki, őcsényi, mözsi, tolnai, sióagárdi és bonyhádi tűzoltók is, akik a szomszédos középületek tetejét locsolták, hogy legalább azok ne gyulladjanak ki. A templomban délután fél 4 óra felé aludt ki a tűz, bár teljesen csak az éjszakai esőzés vetett véget neki. A torony belseje azonban még napokon át égett lassú égésseL A belső berendezéseket, Az emlékező város Elcsatolt „végvárak” a belvárosi templom freskóin padokat, képeket a hívek kimenekítették, az oháriszentséget a közeli fogda kápolnájába majd a kórházi kápolnába vitték. Akkor még azt hitték, hogy a mennyezet és a freskók épen maradtak, ám mint később kiderült, a víz és az épületben napokon át gomolygó füst alapos rongálást végzett azokban is. „Már az 1927-es év folyamán mindég sürgősebbnek mutatkozott a templom belső restaurálásának szükségessége” - írja a História domusban Kiss Lajos későbbi plébános. A tűzvész után ugyanis a templom egész éven át tető nélkül volt, csak egy vastag cementburkolattal vonták be a mennyezetet. Ez a munka novemberben készült el és így a burkolat nem száradhatott ki, beszivárgott a meny- nyezet falába és a vakolatot támadta meg úgy, hogy az kisebb- nagyobb darabokban hullani kezdett. A korabeli dokumentumokból az látszik, hogy mind az egyházi személyek, mind a város vezetői példás felelősségtudatról tettek tanúbizonyságot. A kegy uraság a tűzvészt követően azonnal a helyszínre küldte Jászay Jenő építészeti hivatali igazgatót, másnap pedig maga Dietzl Lajos helyettes államtitkár érkezett Szekszárdra. A külső tatarozással haladéktalanul megbízta Diczenty László helybeli építészt. A plébános dr. Éry Márton alispán engedélyével, Vendl István polgármester és az egész katolikus gyülekezet közreműködésével nagyszabású gyűjtést kezdett. Klebersberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter támogatásának, az önzetlen hívek adakozásának és a lelkiismeretes mesterek munkájának köszönhetően a templom két év alatt újjáépült, űj harangokat kapott, egyebek közt renoválták az oltárképeket, az ajtókat és az szentély oldalfalán két jelenet: Szent Benedek, mint az ifjúság nevelője és Béla király, amint megalapítja a szekszárdi apátságot)...)” Sajnos arra a kérdésre, hogy az anyaországon kívülre rekedt négy katolikus „végvár” megörökítésének nemes gondolata kinek az ötlete volt, egyelőre nem sikerült választ találAz annak idején összefogásból felújított kupola most ismét veszélybe került Repedések, vízfoltok a freskókon orgonát. Ám a hőségtől és nedvességtől megrongálódott festmények is helyreállításra szorultak. A kultuszminisztérium közbenjárására sikerült a templomot műemlékké nyilváníttatni, és ezzel a képek restaurációja komoly indokot nyert. Az egyházközség 1928 januárjában a festmények felújítására pályázatot írt ki, amelyre Éber Sándor bajai rajztanárt, Leszkovszky György budapesti iparművészeti főiskolai tanárt és Groh Istvánt, a m. kir. iparművészeti főiskola ny. igazgatóját kérte fel A pályázat nyertese az utóbbi művész lett. A munka június 11-én kezdődött el és karácsonykor fejeződött be. így ír erről a Tolnamegyei Újság 1929. január 12-ei számában dr. Szőnyi Ottó, a Műemlékek Országos Bizottságának előadója: „A restaurá- lónak a mennyezet régi képeit meg kellett hagynia, csak a rongálások kijavításáról lehetett szó. Megmaradtak a főképek, a boltozat sarkában kísérő próféták és evangélisták is. A latin egyházatyákat azonban újra kellett festeni. Új lett a három éneklő angyal csoportja a kórus feletti boltozaton, és a középső kupolán Pozsony, Kassa, Nagyvárad és Gyula- fehérvár székesegyházait védő négy arkangyal nemkülönben a nőm. A hitközség képviselői és Groh István által aláírt részletes megbízási szerződésben sincs erre utaló kitétel. Egy biztos: a békeszerződés utáni években a szekszárdiak szívén is szüntelenül vérző seb volt hazánk megcsonkítása. A helyi napilap szinte minden számában hazafias versek, tárcák jelentek meg, még a mezőgazdasággal ipari termeléssel kapcsolatos cikkek is a magyar feltámadásról és a revízió óhajtásáról szóltak. Ebben a történelmi helyzetben nem csoda, ha egy ilyen, Trianonra emlékeztető döntés megszületett. A templomért a város katolikus lakossága, sőt az egész megye megmozdult. Kölcsönt jegyeztek, adakoztak, jótékonysági esteket tartottak. Kiss Lajos plébános 1926 nyarán 200 ezer darab, a templomot ábrázoló képeslapot küldött szét árusításra megyeszerte jótékonysági egyesületeknek. A templom teljes restaurálása mintegy 63 ezer pengőbe került, ebből 45 ezer 840 pengő volt a festmények felújítása. A katolikus hívek áldozatkészsége például szolgálhat az utókornak. A kupola most ismét veszélybe került. Aki teheti, kövesse önzetlen elődeink példáját és erőnkhöz mérten adakozzunk városunk e gyönyörű műemlékének megmentésére. Cser Ildikó
