Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-30 / 43. szám
2011. október 30. SZEKSZÁRDI Hat évtized jóban-rosszban A „meglátni és megszeretni”-től a gyémántlakodalomig Pászti Béla és Benedek Julianna (középen) unokáik körében Pászti Béla és Benedek Julianna szekszárdi lakosok 60. házassági évfordulójukra, gyémántlakodalmukra meglepetés ajándékot kaptak gyerekeiktől A faddi református templomban jött össze a család, ahol Molnár Zsolt tiszteletes szép gondolatait hallgatva a több mint fél évszázaddal ezelőtti esküre emlékeztek. Azon a helyen, ahol a szülők, nagyszülők házasságot kötöttek, ahol gyermekeiket megkereszteltették. A Duna partján ismerkedett meg Béla bácsi (25) és Juci néni (21). Úgy mesélték, hogy meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Mindez 1950-ben történt. A következő év hús- vétján megtartották az eljegyzést, s ugyanabban az évben 1951. október 16-án az esküvőt, Faddon, a református templomban. Juci néni odavalósi volt, s az Alföldről érkező Béla bácsi, akinek rendőr volt a hivatása, éppen ott szolgált. A házasságkötés után más településekre is helyezték, mire végül 1959-ben Szekszárdra került a család. Akkor már megszületett első gyermekük Béla, és 1960-ban nagy örömükre a fiú után Lívia lányuk. Családi összefogással felépült az akkor divatos sátortetős házuk, ahová 1961-ben boldogan beköltöztek. Azóta is az az otthonuk, gyerekeik ott nőttek fel s ma már az unokák is felnőttként látogatják meg a szeretett nagymamát és nagypapát. Béla bácsi 1980-ban ment nyugdíjba, de nem tudott munka nélkül élni, még 15 évig portásként dolgozott, Juci nérü, aki nehéz konyhai munkát végzett, 1985-ben ment nyugdíjba. A családi fészekhez kert is tartozik, amit Béla bácsi gyümölcsfákkal ültetett be, Juci néni pedig finom zöldségfélével Még a mai napig művelik a kertjüket, mert a föld szeretete velük született, hiszen mindkettőjük földműves családból származott. Egész életükben takarékosak voltak és tisztességesek. Ebben a szellemben nevelték gyermekeiket is. Amikor a fiuk, lányuk felnőtt, segítették őket a fészekrakásban, s ma már az unokáknak - Zsuzsinak, Balázsnak, Ritának, Petrának - segítenek, akiket imádnak, s akik azt mondják, nem lehet a mamától és a papától olyat kérni, hogy az ne teljesüljön. A két idős ember egymásra nézve a múltra emlékezik. Virágözön, unokák mosolya feledteti velük mindazt a nehézséget, amin keresztülmentek. Mert a gyermekekben és a munkában megtalált öröm mellett voltak bizony nehéz időszakok is, amelyek most ezen a langyos, őszi napon, amikor a nap fénye már csak simogat, feledésbe merülnek. Ami szép volt, ami igaz volt, az megmaradt. A feltétel nélküli szeretet, a türelem, a megbocsátás, egymás segítése, munkában, otthon, gyermeknevelésben. Béla bácsi és Juci néni élete szép példa a mai fiatalok számára. S kérdés is! Hát mégis van igazi, sírig tartó szerelem? A jubiláló házaspár szerint igen. Ki mondja meg, hogy mai rohanó világunkban, mennyit ér, s meddig tart a „meglátni és megszeretni”? Béla bácsi és Juci néni számára egy életre. Sas Erzsébet w. izeiről! MÁRTOH-NAPI CS. A Mennyit tudsz a helyi élelmiszerekről? Játssz kvízünkkel - az első 500 kitöltő ajándék bögrét és abba forralt bort vagy kinderpuncsot kap! Fődíj: családi libavacsora sorsolás 16 órakor PROGRAMOK KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK játékokToma és csapatával, mesesarok gyerekeknek újborkóstolás libatepertős kemencés lángos, ludaskása, libasült és más finomságok az Aranykuiacs konyhájából HELYI TERMÉKEK KÓSTOLÁSA, VÁSÁRA í>Jv% i November 12-én 10-20 óráig Szekszárdon a Béla téréi Részletes program, újdonságok:
