Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-23 / 42. szám
2011. október 23. SZEKSZÁRDI Liszt Ferenc-bicentenárium Megidézték a legendás koncertet és életre keltették a Szekszárdi misét Különleges, felemelő élményt jelentett Oravecz György (Budapest, 1963-) zongorajátéka azon a dupla koncerten, amellyel október 18-án a 200 éve született Liszt Ferenc 1846. október 18-án Szekszárdon megtartott legendás hangversenyére emlékeztünk. A Liszt nagyságához méltó virtuóz pódiumzongorista - ugyanúgy, mint 165 éve elődje, minden idők egyik legnagyszerűbb zongoraművésze - kétszer játszotta el műsorát, ezúttal nem a vármegyeháza, hanem a Garay-gimnázium dísztermét megtöltve. Liszt ugyanis annak idején délben a megyeházán koncertezett, s mivel oda több százan nem fértek be, este ismét előadta a zeneszámokat. A Liszt-specialistaként számon tartott művész most szintén két alka- & lommal játszott, bár nem azokat a da- ő rabokat, amelyek kétszáz éve elhang- | zottak, hanem saját kedvére válogatva p a Liszt-életműből LisztFerenc(1811-1886)népszerű, c és egyben fölényes technikai tudást £ igénylő darabjait adta elő délelőtt a számos diákból is álló publikum előtt, majd este ismét. Elsőként a nagy romantikus zeneszerző átiratát Charles Gounod (1818-1893) Faust című operájának közkedvelt dallamára, a Faust- keringőt. Ez a bravúrdarab feszes akkordokkal indul könnyed tánccal varázsol el majd a keringőmotívum fokozását követően viharosan zárul Faust után az ördögi Mefisztó-keringő következett. Különös vibrálásból bontakozik ki az időnként egyszerre is szereplő két téma felkavaró, feszültséggel teli játéka. Csötönyi László előadóművész, az est konferansziéja, elszavalta Garay János: Liszt Ferenczhez című, 1845-ben írt versét, amelyben elhangzik: „Zengj nekünk dalt, dal királyal/Lelkest, édest és rokont”. A magyarságára büszke zeneköltő valóban „zengett” élete során összesen 19 magyar rapszódiát, váratlan hangulatváltásokkal kötetlen előadásmódban magyarnak vélt, többnyire cigányzenekarok, vagy népies műdalok formavilágával A most elsőként felcsendült XIV. rapszódia gazdag anyagából Pándi Marianne Hangversenykaluza szerint a Schmitt Pál elismerő szavai- Oravecz György zongoraművész személyében egy briliáns művészt találtunk, ez a koncert igazán méltó volt Liszthez - mondta lapunknak a hangverseny után Schmitt Pál köz- társasági elnök - akiről köztudott, hogy maga is tud zongorázni -, majd így folytatta: - Fantasztikus volt ez a technikai tökéletesség és ragyogó interpretáció, lenyűgözött mindenkit. Ebben az évben Belgiumban, SpaOravecz György zongoraművész nagy elődjéhez hasonlóan egy nap két koncertet is adott „Magasan repül a daru” és a „Szederinda búj, búj” kezdetű népies műdalokat ismerjük. Különös jelentősége van a VIII. magyar rapszódiának, nemcsak azért, mert Szekszárdon írta Liszt, és pártfogójának, báró Augusz Antal Tolna megyei alispánnak ajánlotta, de a mű előadóját, Oravecz Györgyöt is egészen magával ragadta, ahogy azt a két koncerten maga is hangsúlyozta. Ebben az elbűvölő lassú, szomorkás népies dallammal a Káka tövin költ a ruca című műdal feldolgozásával induló rapszódiában, műfajának megfelelően, valóban hirtelen hangulatváltással Rózsavölgyi Márk:Víg szeszély című csárdásának motívumai jelennek meg, valamint a Tolnai lakodalmas 5. tánca. Mesteri játékot igényelő változatos darab. A Pesti karnevál néven ismert IX. rapszódia lendületes, táncos forgatagot idéző csárdás, verbunkos motívumvariációkból felépített. Befejezésében Pándi Marianne közlése szerint a „Mikor én még legény voltam” című népies műdalt dolgozza fel nyobrszágban, Londonban, Bécsben, a Vatikánban, szinte minden európai városban volt Liszt-koncert hírül adtuk a világnak, hogy létezett egy ilyen csodálatos művész, aki magyar volt. Remélem, hogy a magyarok is még jobban megismerik és megszeretik Liszt Ferencet aki művei alapján egy virtuóz volt Ma este Oravecz György érdekes módon ugrott 150 évet a zeneirodalomban és a nagyszerű Bartókkal zárta előadását. Fontos állomása volt a bicentenárium- nak ez a mai szekszárdi koncert. A XIX. rapszódia kifejezésmódjában eltér az előzőektől, már Liszt öregkori műveinek stílusjegyeit mutatja. Higgadtabb a korábbiaknál lecsendesedett, végül mégis felélénkül és az Ábrányi Kornél (1822-1903) Csárdás nobles című kompozícióiból származó motívumanyagot a korábbi rapszódiákat idéző virtuozitással dolgozza fel a cimbalmot idéző zongora- játékban. Mindkét koncert frenetikus sikert aratott. Az esti hangverseny közönsége üdvözölhette a díszvendéget, dr. Schmitt Pál köztársasági elnököt is, aki előzőleg Horváth István polgármesterrel együtt megkoszorúzta a zeneszerzőről elnevezett téren, az Augusz-ház Schmitt Pál köztársasági elnök és Horváth István polgármester megkoszorúzta a zeneszerző szobrát
