Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-23 / 42. szám
2011. október 23. SZEKSZÁRDI A segítés mindennapos megélése a hivatásunk szépsége SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy nő és egy férfi. Dr. Rippl Ilona, a Balassa János Kórház Gyermekosztályának főorvosa és dr. Auth Péter, a IV. belgyógyászati osztály onkológus főorvosa. Az idei Balas- sa-napi ünnepségen mindketten kitüntetésben részesültek. Dr. Rippl Ilona főorvos a NEFMI miniszteri dicsérő oklevelét, dr. Auth Péter főorvos Balassa-díjat vehetett át. A velük készített beszélgetésssel köszöntjük a Balassa-napi ünnepség valamennyi kitüntetettjét és a kórház minden dolgozóját. Egy nő: Egy férfi: Dr. Rippl Ilona Dr. Auth Péter- Lassan negyedszázada, hogy átvette az orvosi diplomáját. A Pécsi Orvostudományi Egyetemet „summa cum laude”eredménnyel végezte el..- Az orvosi hivatást a biológia és a fizika utáni vonzódásomnak köszönhetem. S ma már tudom, hogy jól választottam, mert az orvosi egyetemen nemcsak az igazi hivatásomra találtam rá, hanem a férjemre is, akivel együtt végeztünk.- Mennyivel nehezebb egy gyermekorvosnak, mint annak, aki felnőtteket gyógyít?- Ma már tudom, hogy a tapasztalat nagyon sokat segít. Szeretném megemlíteni dr. Csordás Jenőt, akit tanító- mesteremnek tartok, sokat köszönhetek neki. Szerettem benne, hogy őt egy-egy nehezebb eset felvillanyozta, kihívásnak vette, a megoldást kereste és megtalálta. Ezt a lelkesedést és óriási tapasztalatot továbbadta a fiataloknak, ahogy most én is igyekszem ezt tenni.- Amikor ezt a találkozót megbeszéltük, a gyermekosztály folyosóján sok anyuka várakozott beteg gyermekkel a karján, izgulva, türelmetlenül..- A szülők számára a gyermek betegsége műidig sokkszerűen hat, és türelmetlenek. Sokszor meg kell győzni őket, hogy nincs akkora baj. Nagy empátiával és türelemmel kell elmagyarázni a gyermek betegségét, s ennek ellenére sokszor ellenségesen viselkednek. Eljátszom többször azzal a gondolattal, hogy én szeretnék-e ennek az anyának a gyermeke lenni... A gyermek kezelése közben látható, hogy milyen viszonyban van a szülővel, átragad a gyermekre a szülő nyugtalansága, akinek hamis érzelmeit azonnal érezni lehet. „- A kicsit nagyobb gyermekekről % szólva, milyen betegségek jellemző- g ek a mai tinikre?- Leginkább a pszihoszomatikus tü-1 netek, ugyanis a lelki okok fizikális tü- <s netekben jelentkeznek. A családnak £ lenne a feladata, hogy a gyermek viselkedésében, életében korlátokat állítson. Sajnos nincs kivel megbeszélniük a mai gyerekeknek a problémájukat. Az elvált szülők gyerekeinek még azzal is meg kell birkózniuk, hogy a szülők egymás ellen használják fel őket.- Sok elhízott gyermeket látunk...- Ez következik a mozgásszegény életmódból, a túlzott kalóriabevitelbőL Ennek következtében a korábban gyermekkorban ritkán előforduló cukorbetegség-típus szaporodott. Az életmódváltásban - mint mindenben - a család példamutatásának nagy szerepevan.- Egy-egy nehéz nap után mi az, amivel On ki tud kapcsolódni?- Az életemben a család nagyon fontos és egyre fontosabb. Két felnőtt fiunk - a kisebbik gyermekorvosnak készül, a nagyobbik közgazdász - két unokával ajándékozott meg bennünket, és a szabadidőnket velük töltjük.- Miniszteri kitüntetését milyen érzéssel vette át?- Tán nem is annyira a kitüntetésnek örültem, hanem a gratulációknak, amelyek számomra azért voltak értékesek, mert őszintének éreztem őket.-Főorvos úr úgy fogalmazott, hogy a véletlen litte az orvosi pályára...- Azt hiszem, kevés ember tudja gyermekkorában, hogy igazán mi szeretne lenni. Pécsett jártam középiskolába és az egyetemet is ott végeztem. Minden nyáron Szekszárdon voltam gyakorlaton, s szinte kézenfekvő volt, hogy itt helyezkedem eL A tüdőosztályon kezdtem, majd felmerült az igény az onkológiai szakvizsga letételére, így a IV. belgyógyászaton folytattam, ahol jelenleg is dolgozom. Akár az orvosi hivatásomban, úgy ezen a szakterületen is a feladat talált meg engem.- Nehéz betegek vannak azon az osztályon...- Igen! Az ember azt nézi, hogy mit tud segíteni. A beteggel úgy beszélünk és arról, amit az adott helyzetből ki tudunk hozni, amit az adott állapota megkíván. Lehet kerülni a betegség kifejezését, de nem biztos, hogy szerencsés.- Szabad -e minden betegnek őszintén megmondani az igazságot?- Beszélgetés közben lehet eldönteni, hogy melyik beteg mennyit tud elfogadni. Elmondjuk, de nem mindegy, hogy mikor, és nem mindegy, hogyan. Viszont ez az egyetlen esély, hogy az őszinteségen ne essen csorba.- Egyre több a daganatos beteg a statisztikák szerint melyik daganatfajták a leggyakoribbak?- Valóban növekvő tendenciát mutat ez a betegség. Bizonyos életkorban, bizonyos országokban már a leggyakoribb halák)knak számít. Viszont a betegség a javuló kezelési és bővülő terápiáknak köszönhetően hosszabb túlélést, jobb életminőséget biztosít. A leggyakoribb a vastagbél-, az emlő- és a tüdődaganat előfordulása. Ezek közül a tüdő a legveszélyesebb. Gyakoriságába egy kicsit a szociális háttér is belejátszik, és sajnos a fejlődő terápiás lehetőségek ellenére is a legrosszabb prognózisú. A vastagbéldaganatok számának emelkedése a civilizáció következménye.- Kerüljük a szót, pedig attól nem lesz más. Mivel tudjuk a rák ellen a legsikeresebben felvenni a harcot?- Az elsődleges a megelőzés, az egészséges életmód. Ha érdekeltté tudnánk tenni az embereket a megelőzésben, akkor sokkal kevesebbet kellene költeni a gyógyításra. A másodlagos a szűrés, amely a korai felismerést jelenti, ami sajnos soha nem kap komoly hangsúlyt.- A rák szó még a mai napig is stig ma?- Az, hogy a rák gyógyíthatatlan, mára már tévhit. Ezt bizonyítja számos gyógyult eset és a betegség kezelése során jó életminőségben élők nagy száma.- Szembenézni nap mint nap a leg súlyosabb betegekkel igen nehéz lehet- Ahhoz, hogy az ember másnap folytatni tudja, a kórházban kell hagyni a gondot. A kikapcsolódást számomra egyetlen dolog jelenti: a család.- A tavalyi Balassa-napon főorvossá nevezték Iá, az idein Balassa- díjat kapott, milyen érzés volt?- Számomra nem az volt a legszebb, hogy kaptam, hanem az, hogy amikor átvettem, nem azt mondta az átadó, hogy gratulálok, hanem azt, hogy köszönöm.
