Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-09 / 40. szám
2011. október 9. MOZAIK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 13 „A mi apáinknak nincs sírja, fejfája!” Az 1944. évi szerb partizán vérengzéseket tárná fel Teleki Júlia Az Óbecséről érkezett Teleki Júliával, aki az október 3-i Léleképítő előadója volt, szeptember 17-én, a határon túli magyarok szekszárdi állampolgársági eskütétele előtt találkoztam először. Akkor is és most, a Garay-gimnázium dísztermében is megköszönte az új magyar kormánynak, valamint Szek- szárd Város Önkormányzatának, hogy visszakaphatta családjával együtt azt az állampolgárságot, amitől megfosztották a második világháború után, s amelynek kézhezvételében 2004-ben, a hírhedt december 5-i népszavazás után is titokban reménykedett. A dr. Tóth Csaba Attila által szervezett, s ezúttal is számtalan érdeklődőt vonzó Léleképítő hétfői előadásán Teleki Júlia, mint vajdasági helytörténész, tartományi képviselő Keresem az apám sírját címmel egy igen megrázó, és korántsem elhallgatható témáról, az 1944-es vajdasági szerb partizán vérengzésről beszélt. E történelmi tényt minden aktuális szerb kormány a mai napig tagadja, amely hozzáállás friss „hozadéka”, hogy egyelőre kárpótlást sem kaphatnak kollektív bűnösség vádja miatt az érintettek Szerbiától. Mint arra Teleki Júlia emlékeztetett, a ’44-es események előzménye volt, hogy 1941-ben szülőfalujában, Csúrogon is, mint mindenütt Délvidéken, a Vajdaság visszacsatolásakor örömmel fogadták a helybéliek a bevonuló magyar hadsereget. A szerb vérengzések elhallgatása már e dátummal elkezdődik, hiszen a szer- bek nem nézték jó szemmel, hogy visz- szatér Magyarországhoz e terület. Közismertvéres tény a sok közül, amikor is egy szerb pap lánya virágcsokorral a kezében fogadott egy magyar kiskato- nát, a csokor mögött azonban pisztolyt tartott a kezében, legyilkolva azzal az ártatlan magyar bakát. Mint azt Teleki Júliától megtudhattuk, 1944 októberében, a háború vége felé, a bevonuló szerb partizánok összeszedték a falvakban - így Csúrogon is - a magyar férfiakat és - fasisztáknak titulálva - két hét kínzás után kivégezték őket „Kezek-lábak lógtak a kocsiról...” - emlékeztetett a szörnyű tettre a helytörténész, aki elmondta: az áldozatokat kivitték a dögtemetőbe, s a mai napig szemetet hordanak arra a területre, ahol többek között édesapja is fekszik. A hozzátartozók minden évben keresztet állítanak itt, de azt széttörik, elviszik, elégetik a helyi szer- bek, akik nem akarnak szembesülni az őseik által elkövetett szörnyű tettekkel Teleki Júlia elmesélte: 1945. január 23-án házukba egy tizenöt éves szerb gyerek rontott be fegyverrel aki öt percet adott arra, hogy elhagyják az épületet, különben legyilkolja az egész családot. Édesanyjuk a gyerekekkel - köztük az egyéves Júliával - fölpakolt a kocsira. A lovakkal két sarkot sem tudtak menni, letaszították őket a lóról majd vasútra rakták, s tehervonat- tal a többi csúrogival együtt a dél-bács- kaijárekre (Tiszaistvánfalva), majd onnan Gajdobrára (Szépliget) koncentrációs táborokba deportálták őket. Az első áldozat a deportálás közben egy kisgyermek volt, aki megfagyott édesanyja karjában... A táborokban, ahol csutkájával együtt ledarált kukoricát adtak enni a magyaroknak, sok kisgyermek halt meg - mondta Teleki Júlia. Az ő édesanyja például egy elűzött német család kertjéből próbált hagymát topni gyermekeinek, amiért majdnem megölték a partizánok. „Volt olyan édesanya, akinek gyermeke a melléből már csak vért tudott szopni, s mindketten meghaltak...” - mesélte a döbbenetes eseményeket, amelyekről utólag, szemtanúktól szerzett tudomást. Teleki Júliát a partizán vérengzés után, egyévesen már kollektív bűnössé nyilvánították, édesapját pedig csak azért végezték ki Csúrogon, mert magyar volt! Nyolc hónapos tábori kálvária után - Csúrog és két falu kivételével - bárhova elmehettek, de hontalanokká váltak. A régi katolikus temető hatvanhét év után is nyilvános szeméttelep. így gyalázták meg a hatottakat, miután a holttesteket először a német kriptákba dobálták, majd amikor azok megteltek, akkor közös gödrökbe. Fölszántották, tönkretették az egész temetőt - idézett könyvéből egy akkoriban tizenhat éves gyermektől származó visszaemlékezést Teleki Júlia. Véleménye szerűit a partizánok neveit elő kellene venni és a gyilkosokat minél hamarabb megnevezni! Úgy látja, hogy a nemrég megalakult történelmi vegyes bizottság a ’44-es események feltárásában nem tett még semmit, a szerbek pedig nem tanultak saját történelmükből. Mutatja ezt az is, hogy a csúrogi iskola falán még mindig ott olvashatók a partizánnevek „a magyar fasiszták áldozatai” elnevezéssel A belügyi szervek jelentése a kárpótlási igényekkel kapcsolatban pedig még mindig „fasiszta félkatonai alakulatok hozzátartozóiról” beszél az „ártatlan kivégzettek” megnevezés helyett... Teleki Júlia azt mondja, nem a bosz- szúvágy hajtja, de az igazságot ki kellene mondani végre, hiszen még a történelemkönyvek se tartalmaznak erről semmit. A Léleképítőn a közönség soraiból felszólalt az őcsényi Hamar Vil- mosné is, akinek német származású családját szintén deportálták Járekre, miután a szerbek elkergették őket 1945 márciusában otthonukból édesapját, édesanyját pedig - elszakítva gyerekeiktől - kényszermunkára vitték a járeki lágerbe. Erős Zoltán, a vajdasági események kutatója az előadás után átnyújtott Teleki Júliának hét jegyzőkönyvet abból az ötszázból, amelyek a Klagenfurti Levéltárban (Fiala-hagyaték) lelhetőek fel, köszönhetően annak, hogy az Ausztriába átszökött délvidéki magyarok jegyzőkönyvbe mondták az eseteket. Teleki Júlia új könyvét, amelyben ötszázötvenöt, az eseményeket átélt csúrogi magyarról üt, az előadás után dedikálta is az érdeklődőknek. Gyimóíhy Levente Krumplicsikó és padlizsánpingvin Az Állatok Világnapja alkalmából az 1. Számú Óvoda Kindergarten Kölcsey épületében Fenyvesi Józsefné óvodapedagógus ötletének köszönhetően „kisállatok” népesitették be a folyosót A családok hétvégi munkájából születtek a kreatív, ötletes állatkülönlegességek: krumplicsikó, karfiolbárány, sziromtollú papagáj házaspár, padlizsán pingvin, brokkoliuszkár, almasün, páva különböző hüllők és még sorolhatnánk. Száznál is több alkotás született A meghirdetett „játék” kritériuma vök, hogy a családok terményeket, terméseket, természetes anyagokat használhattak fel a figurák készítéséhez. Az épület minden csoportja részt vett a megmozdulásban. Hétfőn és kedden a szülők által kiállított „műtárgyak” nem várt sikert arattak felnőttek és gyerekek körében egyaránt A reggeli érkezéskor és a délutáni távozáskor a megszokottnál sokkal hosszabb időt tököt- tek a szülők az óvodában. Fényképeztek, örükek, megcsodálták egymás munkáit, többen élménybeszámolót tartottak a családi összmunkáról Jó alkalom nyík arra is, hogy a néhány hete oviba járó kiscsoportosok és szüleik a kiállítás kapcsán megismerjék a nagyobb csoportba járó gyerekeket és szüleiket Egy apró ötlet, tettre kész, kreatív, együttműködő szülők, jó pár kiló zöldség, gyümölcs, őszi termések - csodát és sok-sok örömet hozott az óvoda hétköznapjaiba. Sebestyén Györgyi óvodavezető
