Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-10-09 / 40. szám

2011. október 9. HÉTRŐL HETRE A hazáért adták cserébe szívüket... Szekszárdon is megemlékeztek az aradi vértanúkról Az önkormányzat nevében dr. Haag Éva, dr. Horváth Kálmán, Csillagné Szánthó Polixéna és Amreinné dr. Gál Klaudia koszorúzott (Folytatás az 1. oldalról) „Kimentem a hegyre, lenéztem a völgybe.//Ott látom a babám tiszta feke­tébe. Tiszta feketébe, pohár a kezé- be.//Köszöntsd erre babám, hadd igyák belőle...” - énekelt a következők­ben kristálytiszta hangon Tar Virág énekművész, a szekszárdi Garay János Gimnázium tanulója egy megható kalo­taszegi népdalt a kivégzettek emlékére. A műsor alatt az Ismerős Arcok zene­kartól hangzott el felvételről egy igen megható dal, a Nagypénteken holló mossa két fiát című, amelyben a dallam és a szöveg „...mondja meg hát ez a vi­lág szemembe, mit vétettem én egész életembe...”, vagy az „...Édesanyám ne sirasson engemet, hazámért adtam cse­rébe szívemet” a tragédiához hűen il­leszkedő hangulatban hatotta át a Béla király teret. A Szózat elhangzása után Szekszárd Város Önkormányzata részé­ről dr. Haag Éva alpolgármester, Csil­lagné Szánthó Polixéna, a humánbizott­ság elnöknője, valamint dr. Horváth Kálmán, képviselő rótta le kegyeletét a ’48-as emlékmű előtt A következőkben a város oktatási intézményei, a Városi Rendőrkapitányság, valamint a Magyar Nemzetőrök Tolna Megyei Szervezete is elhelyezte koszorúit az immáron ere­deti trianoni országzászló funkcióját is visszanyert 1848-as emlékműnéL A vértanúkról BATTHYÁNY LAJOST először börtön- büntetésre és vagyonelkobzásra ítélték, de Haynau osztrák hadvezér (Magyaror­szág teljhatalmú kormányzója), vala­mint a császári udvar október 3-án jóvá­hagyta a halálos ítéletet. LÁZÁR VILMOS főtisztre, gróf DESSEWFFY ARISZTID, KISS ERNŐ, SCHWEIDEL JÓZSEF tábor­A SZEKSZÁRDI GÁRDONYI ZOLTÁN REFORMÁTUS EGYÜTTES meghívja Önt, hozzátartozóit, barátait, ismerőseit 2011. október 21-én 19.00 órakor kezdődő „SZÍVEMET HOZZÁD EMELEM” CD-LEMEZBEMUTATÓ HANGVER­SENYÉRE a szekszárdi evangélikus templomba. Áhítatot tart Főtiszteletű PETERDI DÁNIEL, a Dunamelléki Református Egyház- kerület főjegyzője, a Baranyai Egyház­megye esperese. nokokra golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet tizenkét katona hajtotta végre. Kötél általi halálra ítéltettek POEL- TENBERG ERNŐ, LAHNER GYÖRGY, KNEZIC KÁROLY, GRÓF LEININGEN- WESTERBURG KÁROLY, AULICH LAJOS, DAMJANICH JÁNOS, NAGYSÁNDOR JÓ­ZSEF, TÖRÖK IGNÁC ÉS GRÓF VÉCSEY KÁROLY tábornokok. Utóbbi táborno­kot akasztották fel legutoljára, így végig kellett néznie társai igaztalan halálát. A kivégzést követően a holttesteket köz­szemlére tették ki. További vértanúkról is tudunk, így az első aradi vértanúként emlegetett Ormai Norbert honvéd alez­redesről, a honvéd vadászezredek pa­rancsnokáról, akit korábban, 1849. au­gusztus 22-én végeztek ki, a „tizenötö­dik vértanúként” emlegetett Kazinczy Köszöntőt mond DR. PÁLOS MIKLÓS, a Tolna Megyei Önkormányzat alelnöke. A CD-lemezt bemutatja PROF. TILLAI AURÉL egyetemi tanár, karnagy. A műsort ismerteti NÉMETH JUDIT előadóművész. KÖZREMŰKÖDNEK: • Ágotha-Vajer Andrea -1. hegedű • Pólya Jusztina- 2. hegedű • Ágotha Zoltán - mélyhegedű • Hunyadi Rita - gordonka • Tillai Tímea - szoprán • Turbuk-Hegedüs Györgyi - mezzo­szoprán • Papp Krisztina - alt • Varga Tiborné - alt • Lemle Zoltán - tenor • Papp Barnabás - tenor Lajos honvéd ezredesről (Kazinczy Fe­renc fiáról), akire 1849. október 25-én várt a kivégzés. A vértanúkhoz sorolja az emlékezet Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédjét, aki 1850. február 19-éig várt a halálos ítélet végre­hajtására, valamint Lenkey János hon­véd vezérőrnagyot, aki megtébolyodott állapotban halt meg az aradi vár börtö­nében. A XIX. század végén kelt legen­da szerint az alkalmi temetőhelyen pár év alatt egy eperfa vagy tölgyfa nőtt ki. Ennek terméséből vittek haza aztán a magyar emberek, hogy otthon elültet­ve fát neveljenek a kivégzett hősök em­lékére. A tragédia emlékére október 6-át az első Fidesz-kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánította. Gyimóthy Levente • Halmi Gábor - basszus • Lozsányi Tamás - orgona • VEZÉNYEL: NASZLADI JUDIT TÁMOGATÓINK; • Közigazgatási és Igazságügyi Mi­nisztérium • Tolna Megyei Önkormányzat Köz­gyűlése (dr. Puskás Imre elnök) • Szekszárd Megyei Jogú Város Köz­gyűlésének Humánbizottsága (Csil­lagné Szánthó Polixéna elnök) • Babits Mihály Általános Iskola (Pappné Kutas Annamária igazga­tó) • Béres János (Szekszárd) • Cseh Gábor Príma díjas festőmű­vész (Szekszárd) • Dúzsi Tamás Pincéje (Szekszárd) • Márkvárt Pincészet (Szekszárd) • Prantner Pince (Szekszárd) A belépés díjtalan. FALUDY GYÖRGY Október 6. A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis - vigasztalódott Vécsey. Láhner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leitungen felmentő honvédek árnyát kereste mindenütt. S a táj olyan volt, mint a fácán; tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve, hátán: elhulló, bús-szép tollai. Aradon így. A pesti téren is ütötték a dobokat, de ő nem félt, csak arca széle vetett rózsáik) lobokat Mosolygott Mi bánta, hogy vége? Branyiszkónál nevét az égre karcolta kardja, a híres. Ez volt Dembinski hadsegéde, Abancourt Károly ezredes. S mi elfeledtük. A miniszter, bár hívták, maradt egyedül -Az Al-Dunán - szólt - mély a gázló s vénember már nem menekül Leszek bitófán harci zászló, ha sorsom ezt így rótta ki - s habár magyar volt Csány László, úgy halt meg, mint egy római. A többit, mintha friss, mély sebből fröccsen szét érdes cseppű vér, Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba, Olmützbe vitte a szekér. Húszán egy odvas pincelyukban, nehéz bilincsben, pipájukkal egyensúlyozták magukat: így éltek, sakkoztak, dohogtak és elmélkedtek, jó urak. Kegyelmet vártak s forradalmat, áktatták-átkozták a hont és írtak vert hadakra verset, tábornok Bemre disztichont. Volt, aki bírta; más kivénhedt; olyik megőrült, de az élet sodrából mind-mind kiesett. Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól gömbölyödtek a hitvesek. S az ország rothadt. A rabságot mindjárt megszokta s elfeküdt a földön, mint télvízkor vágott, rózsás rügyekkel tele bükk. E rügyből egy se bontott zászlót: a nagy tavaszi láz heve kilobbant, múló szalmaláng volt vagy elköltözött másfele, Londonba, New Yorkba, Turinba és hűs lidércként messze táncolt. Száz év - s a magyar börtönéjjel nem változott száz év alatt. Száz év - s az első fordulóra ébredtetek és lassan róva a lépést, méláztatok róla, mit hozott Világos, Arad: száz év - hűséges ingaóra, én folytatom járástokat, mások járják lépésetek, s míg árnyékunk a kőpadlóra hull - hány nap, hét és hónap óta! - s kihúnyunk, pisla mécsesek: sok szép magyar fej, hervadt rózsa, Lonovics! Barsi! Berde Mózsa! árnyatok felénk i nte ' (Az ÁVO pincéjében, 1950 !”>r6 Meghívó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom