Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-02 / 39. szám
2011. október 2. INTERJÚ & SZEKSZÁRDI Tizenkét kilométernyi iratanyag őrzi a múltat Beszélgetés dr. Várady Zoltánnal, a megyei levéltár igazgatójával Milyen jó lehet, ha egy történésznek még a munkahelye is csendes, történelmi falak között van, gondoltam a Béla király téri régi /ármegyeházára menet, ahol a Tolna Megyei Levéltár „lakik", de 3 kapun belépve inkább úgy éreztem, mintha egy hadszíntéren lennék. Az éppen felújítás alatt lévő Klasszicista stílusú épület udvarán ugyanis állványok, fóliák, por §s jókora zaj fogadja az embert. Megszépül és új funkciókat is kap agyanis a műemlék épület, ezért kőművesek, ácsok, egyéb szakemberek | tevékenykednek, amerre nézünk. S Nem lehet leányálom odabent elmé- í yült munkát végezni, feltételezem, és § :bben megerősít dr. Várady Zoltán, a le- S /éltár januárban kinevezett új igazga- g tója is. Bizony egész más kihívásokkal “ -tellett megbirkóznia hivatalba lépése- <or, mint amire számított. Műszaki problémák sora adódott az épületben, nol villany nem volt, hol víz, máskor a riasztó mondta fel a szolgálatot. Az épü- etet beborító védőháló miatt a nyár <özepén is villany mellett, szinte téli tidegben dolgoztak az irodákban. A levéltár ugyanis a megyeháza első eme- etén foglal helyet raktárként is szolgá- ó folyosóival, kutatószobáival, kiállító- ermével, könyvtárával Melyek, ha befejeződik a felújítás, újra szép és kényelmes munkahelyet jelentenek majd egy gyönyörű épületben. Régész akartam lenni- Mikor belép ide az ember, mindig gondol arra, hogy milyen elődök dolgoztak itt, és ennek szellemében kell evékenykedni - mondja a belvárosi :emplomra néző irodájában dr. Várady íoltán, aki idén januártól tölti be ezt a pozíciót. Életútjáról faggatva megtu- lom, hogy már gyermekkorában régész akart lenni, s bár szülei valami „ko- noly pénzkereső szakmát" szerettek volna a kezébe adni, ő kitartott elképzelése mellett, s ebben nem akadályozok meg. így a nagykanizsai Landlerje- lő (ma Batthyány Lajos) Gimnáziumban szerzett érettségi után az ELTE régészet-latin szakára jelentkezett, ahol 1982-ben diplomázott. Első munkahe- ye az ozorai vár feltárása volt, amit abban bízva vállalt el hogy később lesz najd számára állás a szekszárdi múze- ímban. Régész felesége el is tudott itt telyezkedni, de őt mégse tudták alkal- nazni, mikor 1982-ben a feltárás végét írt. Ekkor látszólag kacifántos pályafu- ásba kezdett, de valójában minden fel- tdatköre a múlt kutatásához kapcsolódott. A megyei könyvtárban zeneműtá- rosként Hunyadi Lászlóról tartott előadást kisiskolásoknak, a megyei tanács művelődési osztályán pedig a közgyűjteményekkel foglalkozott. Onnan került első alkalommal jelenlegi munkahelyére, immár levéltárosként. Itt a kora-középkori megyei közgyűlési jegyzőkönyvek regesztázásával (tartalmi kivonatok elkészítésével) foglalkozott, munkaidőn kívül pedig folytatta már egyetemi hallgatóként elkezdett középkori epigráfiai munkáját, azaz különböző szilárd tárgyakon való középkori latin nyelvű feliratok tanulmányozását és kronologizálását. A vésett betű mögött: az ember Mi szép a történészszakmában? - Bepillantást nyerünk régi korok emberének hétköznapjaiba, felfogásába, életébe, gondolkodásába - válaszolja. A sírfeliratok például árulkodnak arról, hogy mit tartott fontosnak feltüntetni az elhunytról a családja, vagy ha saját síremlékét készíttette el valaki, akkor ő maga. Például egyes híres emberek bevésették pályafutásuk állomásait, funkcióikat, ha nem volt ilyen, akkor azt, hogy milyen híres ember szolgálatában álltak. A mai jegyzőkönyvekből is rengeteg dologra lehet következtetni, tévedés, hogy ezek száraz, unalmas szövegek - mondja.- Ezért nagy a felelősségük azoknak, akik dokumentálnak valamit...- így van. Régen egy jegyző személyesen maga írta (skribálta) le a történteket, aztán le is tisztázta, tehát még egyszer volt ideje átgondolni, hogy minden pontos-e. Ha ma rögzítünk valamit, szintén ügyelni kell a pontosságra, ha elnagyoljuk, akkor nem nyújt semmiféle információt az utókornak.- Térjünk vissza kicsit az epigráfiára.- Ott inkább a betűk formájával foglalkozunk. Minden korszaknak megvannak a maga betűstílusai, a váltások korszakhatárait vizsgálom, és hogy az adott korra mi volt a jellemző. Ez az oklevéltanban más, mint az epigráfiában, hiszen a véső és a kalapács behatárolta a lehetőségeket.- Éles korszakhatárokról beszélhetünk?- Egyáltalán nem, a régi még sokáig tart, miközben feltűnik valami új. Például kevésbé emlegetik, hogy Mátyás korszaka a magyarországi gótika fénykora, holott a reneszánsszal együtt élt sokáig.- Mondana néhány érdekességet ezekből a kutatásaiból?- A reneszánsz stílusra jellemző a nyomtatott nagybetű, ami a római korból származik, de ezenkívül legalább négy variáció jelent meg egy korszakon belül. Imádták a betűk összevonását, akár három betűjelet is egymáshoz, egymásba véstek, némelyik szinte egy kész rejtvény. Volt, hogy egész verseket róttak fel így, tehát nagyon kell ismerni a betűket és a szavakat is, az általános latin ehhez kevés. Előfordultak különleges szövegek is, például bibliai idézeteket véstek a sírkőre, műveltségüket hangsúlyozva ezzel de volt, hogy változtattak az eredetin. A megyei jegyzőkönyvek is tartogatnak meglepetéseket. Kiderült például, hogy a török hódoltság után a nemességet is sújtotta a szegénység. Akinek nem volt jobbágya, s így jövedelme sem, azt megadóztatták, sőt, vagyonadót róttak ki rá. Csak az lehetett nemes, aki igazolni tudta, hogy jobbágyokkal rendelkezik. Ebből indultak ki a betelepítések is, hiszen mindegy volt, hogy németek vagy rácok jönnek, csak legyen munkaerő. A levéltár mint szolgáltató hivatal- A tudományos kutatása levéltárnak csak egyik feladata. Mivelfoglalkozik még az intézmény?- Közigazgatási feladatkörünknél fogva először is egy hivatal vagyunk, iratokat gyűjtünk be a különböző szervektől amelyek irattárai idővel idekerülnek hozzánk. Ezek szakszerűen bedobozolt, rendezett és selejtezett irat- állományok. Akinek örökség, pereskedés, telekügy stb. miatt valamely hivatalos iratra van szüksége, az ügyfélszolgálatunkhoz fordulhat, és rendelkezésére bocsátjuk a szükséges dokumentumot. Másik feladatunk a már említett történeti kutatás és a kutatószolgálat. Alapelv ugyanis, hogy7 mindenkinek jogában áll eredeti forrásokhoz jutni. Középiskolások tanár kíséretében, egyetemisták pedig kutatási engedéllyel önállóan is végezhetnek kutatásokat. Évente 2-300 ember jár hozzánk ezzel a céllal és minden nap jön is valaki.- A folyosói polcokon végeláthatatlan sorban állnak az irattartó dobozok. Hány dokumentumot őriznek?- Tíz centi vastag dobozokból 120 ezer darab áll a polcokon, ha egymás mellé raknánk, 12 kilométernyi sort alkotnának.- A levéltárosok kutatási eredményeiről szerencsére időnként olvashatunk is Ez munkájuk kötelező része?- Harmadik fontos feladatkörünk a közművelődés és a publikáció. Mindenki saját területtel foglalkozik és ezeket publikálni is kell A Tolna Megyei Levéltár korábban évente megjelentetett egy tanulmánykötetet, most pedig próbáíunk a forrásanyagokra koncentrálni. Emellett csoportoknak bemutatókat tartunk és könyvtári szolgáltatással is várjuk az érdeklődőket.- Hányán látják el ezt a sokrétű feladatot?- Összesen 19-en vagyaink, ami nagyon kevés, hiszen ebbe beleértendők azok a munkatársak is, akik fotólabo- ros, könyvtáros, informatikus, gondnoki, takarítói és titkársági teendőket látnak el.- Beszélgetésünk apropóját egy kettős évforduló is adta, amelyekről a Szekszárdi Vasárnap a levéltár munkatársainak segítségével mostantól cikksorozatban emlékezik meg. Melyek ezek?- Az I. Béla király által 1061-ben alapított bencés apátság 950. születésnapja (ennek maradványai éppen itt láthatók az udvaron), valamint az 1836- ban épült vármegyeháza fennállásának 175. évfordulója. Szeretnénk olyan forrásokat, érdekességeket megismertetni az olvasókkal az apátság, a megyeháza és a levéltár történetéből amelyek közelebb visznek bennünket azon korok embereihez, akik ezeket a létesítményeket létrehozták illetve használták. Cser Ildikó
