Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-09-11 / 36. szám

2011. szeptember 11. MOZAIK SZEKSZÁRDI VAiARNJlP Bemutatjuk Szekszárd kiemelt művészeti egyesületeit „Nyitottak vagyunk, ülj mellénk, üljünk együtt a PAD-on” Komjáthi Tamás (balról), Jankovics Zoltán és Dicső Zsolt Gacsályi József költővel A „PAD” Irodalmi, Művészeti és Kulturális Egyesület az idén a 15. születésnapját ünnepli. Az 1996- ban alakult irodalmi folyóirat 2006-ban lett egyesület, melynek a közgyűlés által megválasztott képviselői: Jankovics Zoltán elnök, Liebhauser János és Dicső Zsolt el­nökhelyettesek, valamint Komjáthi Tamás gazdasági vezető. Az egye­sület székhelye: Szekszárd, Balas­sa utca 3/a. A PAD-ról ezúttal Di­cső Zsolttal beszélgettünk.- Magammal hoztam a 10. szüle­tésnapotok évében megjelent szá­mot, te pedig az idei 15. évadban megjelent példányt hoztad magad­dal a beszélgetésünkre. Idézzük hát fel a megalakulásotok törté­netét.- Jankovics Zoltánnal 1996-ban ar­ról beszélgettünk, hogy kellene egy irodalmi folyóirat, összeszedtük rá a pénzt, s azóta rendszeresen megjele­nik a PAD. 2006-ban egyesületté ala­kultunk, önkormányzati elven műkö­dő, pártpolitikailag és felekezetileg független társadalmi szervezetté.- Milyen célokat tűztetek ki az ala­kuláskor és ezek mennyiben való­sultak meg?- Célunk az itt élő, itt alkotó, vagy innen elszármazottak részére megje­lenési lehetőség biztosítása; a megyé­ben élő kisebbségek művészetének bemutatása; alkotóműhelyek kialakí­tása, támogatása, képzőművészeti ki­állítások, előadások szervezése. Pozi­tív emberi és erkölcsi kapcsolatok kö­vetése és közvetítése, a fiatalok aktivi­zálása, a tevékeny közösségi élet lehe­tőségeinek a megteremtése, valamint a környezettudatos viselkedés és élet­mód tudatosítása, támogatása, segíté­se, népszerűsítése.- Sokan ismerik a PAD folyóiratot, viszont a többi tevéketiységetek - bár számtalan és szerteágazó, ép­pen szerénységetek okán - talán nem annyira ismert...- Többnyire rendezvényeink más művészeti ágakkal összevontak, ezért nem köti a közönség a PAD- hoz. Éves programjaink: Ünnepi könyvhét (Budapesten is részt ve­szünk ezen a rendezvényen), részvé­tel a szüreti napokon, felolvasás az Irodalom Házában (az idén Berka At­tila könyvét mutatjuk be), Mészöly Miklós-emléknapok rendezése, kará­csonyváró, a PAD egyesülethez tarto­zó tagok könyveinek bemutatása (legközelebb Gacsályi József köteté­vel ismerkedhetnek meg az érdeklő­dők). Megalakulásunk óta minden városi rendezvényen ott vagyunk. Részt veszünk a Miskolci Operafesz­tiválon, az Esztergomi Fesztergom Fesztiválon és még sorolhatnám. Külföldre is kaptunk már több meg­hívást: Susanna Lakner Stuttgartban alapított folyóiratában megjelentünk Jankovics Zolival, ami nagy megtisz­teltetés, hiszen ebben a kiadványban a világ minden jegyzett irodalmára helyet kapott. A „Spanyolnátha’' leg­nagyobb internetes irodalmi portá­lon keresztül Szekszárd is bemutat­kozott. A Petőfi Irodalmi Múzeumba már kétszer is meghívták az egyesü­letünket, így elmondhatjuk, hogy Szekszárd városban, Tolna megyé­ben, Magyarországon és a világban ismerik nevünket és műveinket. A PAD-ot magunknak teremtettük, kö­ré szerveződött a műhely, ahová minden szerző szívesen adja művét, mert ezzel itthon és külföldön is le­hetősége van a bemutatkozásra.- Jelenleg egy nagy célfoglalkoztat benneteket. Hallhatnánk erről?- A Mészöly Emlékház megépíté­se, ahol az író élt és alkotott. A váro­sé a terület, amelyre egy alkotóházat szeretnénk építeni, s ennek létreho­zására az összes civil szervezetet sze­retnénk megnyerni azon túl, hogy pályázunk is. Szeretnénk egy olyan házat, ahol Mészöly szelleme él, ahol összejöhetnek a különböző művé­szeti ágak képviselői, alkothatnak, bemutatkozhatnak, ahol a hallgató­ság találkozik az előadókkal, hozzá­szól a látottakhoz, hallottakhoz, meg­mozdul, nemcsak ül, de beszélget, ré­szese az eseményeknek. Szeretnénk kimozdítani az embereket a város­ból a városon kívülre, mégis Szek- szárdra, egy helyre amelynek „Mé­szöly Alkotóház” lesz a neve. Sas Erzsébet Évkezdés az egyetemen 2. Szekszárdtalanság Budapesten Amikor tizenhárom éve Nagykónyi- ból - szülőfalumból - Tamásiba kerül­tem általános iskolába, megdöbbentő volt számomra az addig nem ismert életmód Kis falum pár utcája után a kilencezres „nagyvárosban” eltöltött idő óriási változást jelentett az életem­ben. Középiskolai éveimet Szekszár­dim töltöttem, de Tamási után még or­szágunk legkisebb megyeszékhelye is - ismételten - hatul nuts váltás volt Meg­szerettem ezt a várost minden széppel és kevésbé jóval együtt, azonban in­nen is tovább kellett lépnem:pár mpja már Budapesten lakom. Valamiféle furcsa mazochizmus” az, amit sokan - beleértve engem is - é'eznek a fővárosba kerülés során. Egy átlagos szekszárdi gimnazista nem ismeri Budapestet, esetleg néhány szórakozóhelyre talál el hellyel-közzel Az én helyzetem sem sokkal kedve­zőbb, az elmúlt évben megismerked­tem ugyan a metróvonalakkal és a 85- ös busszid de ennyi, semmi több. Az egyetem megkezdésekor belecsöppen­tem én is a hatalmas Ismeretlenbe, az egymillió-hétszázezres városba, ahol az ember eleinte csak a térképekre, ki­írásokra és - jobb esetben - ismerősök­re támaszkodhat. Totális etveszettség luitja át az embert, amikor több száz emberrel vonul egy irányba, vagy uta­zik együtt valahová. És mégis... ez az egész ennek ellenérefantasztikus. Imá­dom, ahogy önmagámtól fedezhetem fel a rövidebb utakat, a kapcsolódáso­kat és egyedül tervezhetem a „Honnan - hogyan - hová?-t”. Mintegy igazi ka­landjáték a végtelennek tűnő Budapes­ten. A nulladik héten még nem kellett aggódnom az esetleges késésektől: idő­ben el tudtam indulni a célhoz ha el­keveredtem, nem tolt baj, idővel meg találtam a jó irányt A személytelenséget még nem sike­rült megszoknom, valószínűleg az iga­zán vidéki embereknek okoz ez legin­kább problémát „Mindenki senkije mindenkinek” - szól a Magashegyi Underground száma, és teljesen igaz. Nagyon ritkán fut össze az ember isme­rősökkel - még a suli felé vezető úton is csak ekétve. Az egyetem hallgatóinak létszáma nagyjábólfele egész Szekszárd lakosságának; míg a garaysok közül mindenkit ismertem legalább arcról addig itt a saját szakom kétszáz gólyá­jával sem fogok tudni megismerkedni, még a három év alatt sem. Hatalmas gyűjtőhely ez a város: ed­digi szerteágazó életem szálai itt futnak össze, a jó barátok, ismerősök többsége így vagy úgy’ ide kerül - és ez nemcsak nálam, hanem a többségnél így van. Ré­gi barátok kerülnek újra egy helyre, mennek közös albérletbe vagy egyazon órára Az étet ispörgős ennek megfelelő­en, ez tény, hat óránál több alvással nem tehet kalkulálni naponta, de mi­kor éljen az ember igazán, ha nem ezekben az években?! Szinte hihetetlen, hogy mituiig találni olyan lutverl aki éppen ráér egy sörözésre, beszélgetésre, sétára - bóra telefonálással érdemes vi­gyázni, hónap végén hatalmas megle­petések érhetik az előfizetéseseket Mindezek ellenére hiányzik Szek­szárd kiváltképp a Garay-gimnázi- urn. Errefelé gyakorlatilag nincsenek gyalog megtehető távolságok, frusztrá­ló, hogy mindenhova BMV-vel (busz- metró-villamos) kell eljárni. És egyedül vagyuitk, igazán. A Neptun ( egyetemi információs rendszer - a szerk.) figyel­meztető üzeneteinek a kitételével sen­ki nem pátyolgat már Itennünkel a magunk útját járjuk. A rendszer pedig mindemellett szigorú, a követelménye­ket és határidőket a legpontosabban tartani kell Kemény a feladat: gólya­ként kell helytállnunk a felnőtt étet köz- tetten előterében, az otthontól igen­csak távol Pekoli Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom