Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-06-19 / 24. szám
14 » SZEKSZÁRDI mmmuMm MOZAIK 2011. június 19. Rokoni emlékek Escher Károlyról Szekszárdon él a neves fotóművész unokahúga Sághy Margit egyik féltve őrzött képe: a gyermek Escher Károly testvérével, Máriával, valamint szüleikkel egy korabeli fotográfián Él egy idős, ámde korának ellenére tökéletes memóriával rendelkező hölgy az egyik Gróf Pál utcai tízemeletesben, akiről kiderült, a húszas, harmincas, negyvenes évek legkiválóbb fotóművészének, a szekszárdi származású, a Petőfi-dagerrotípiát is restauráló, a magyar riportfotózást művészi szintre emelő Escher Károlynak unokatestvére. Sokan a kutatók közül is azt hitték, Eschernek nincs közeli rokonsága, aki adatokkal szolgálhatna a művész életéről. Az idén a 90. életévét betöltő Sághy Margit néni léte ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja! Sajnálatos módon mozgása nem tette lehetővé, hogy a 2011. januárjában véget ért, Szekszárdon rendezett Escher-előadássorozatra eljusson, emlékezete a nagybácsiról viszont tengernyi „kockából” áll, melyeket megkeresésünkre most szívesen megoszt a Szekszárdi Vasárnap olvasóival- Mi volt az első emléke Károly bácsiról?- Még mielőtt fotózni kezdett volna, Pesten filmezéssel is próbálkozott. Szekszárdról is készített egy rövidfilmet 1926 körül, melynek címe Szekszárd jövője volt. A filmkockákon látni lehetett a mostani Szent István tér környékét, a Garay Főgimnáziumot, mellette a Tanácsházát. Akkoriban csak ez a két épület emelkedett ki jobban, meg velük szemben a Selyemgyár. A többi építmény kis parasztház volt még, az út is poros volt...Bennünket is felvett édesanyámat, engem iskolás kislányként, s öcsémet, két kisebb tíz hónapos, babakocsiban ülő ikertestvéremmel együtt. Valamilyen ünnepség felvonulásán vettünk részt, Károly bácsi azt filmezte le. Ez az időszak a néma mozgófilm kezdete volt Magyarországon. Muris volt visszanézni, ahogy lépkedtünk, szedjük a lábunkat az utcán, régi Chaplin-filmek- re emlékeztetett az egész, mivel gyorsan mentek az amúgy nem túl éles kockák....Később leírta, ez a korszaka nem igazán volt sikeres, s végleg felhagyott a filmezéssel.- Látható volt ez a rövidfilm valahol?- Hogyne. Le is vetítették itt a régi szekszárdi moziban: első osztályos lehettem, s a filmkockákon láthatóak voltunk, ahogy vonulunk - elöl a kisebb, hátrébb a nagyobb gyerekek, fiatalok. Azt hiszem, Szekszárd jövője volt a film címe. Elmentünk megnézni: kezdetleges volt, nem is volt éles, de azért ki lehetett venni mindenkit... Meséljen egy kicsit a családról... Károly bácsi édesanyját Sághy Ilonának hívták, ő édesapám ikertestvére volt. Amikor fotózásba kezdett, széthullott a család, de később lejárt azért még Szekszárdra. Pesten élt, s ritkán jött, ha úgy vitte az útja. Gemencbe, Keselyűsre gyakran kiugrott. Mivel édesanyám bátyja ott volt erdész, sokszor portyáztak együtt, vadakat szemlélve. Egymás mellett laktunk egy másik nővérével, Böske nénivel a Báró Augusz Imre utcában. Ilka néni, Károly bácsi édesanyja minden nyarat náluk töltötte. Amikor átfutott Szekszárdon, apja nővérénél, Böske néninél szállt meg 2-3 napig. Tartósan nem tartózkodott a városban, mert örök bolygó vöt Aztán elkötöztünk Balatonfüredre, majd Pestre, s más körülmények között éltünk, mint ő, sokáig nem is hallottunk róla.- Ezek után gyakran találkoztak?- Újra csak halála előtt láttam, a 60- as években. A kislányom is fényképésznek tanút, feljárt hozzá, segített, magyarázott neki. „Hát hozd el anyukádat, nagymamádat is!” - üzente nekünk. Egyik este lányommal és anyámmal spontán elnéztünk hozzá: valamelyik körúton, magas, régi bérpalotában lakott. Ő társasági ember volt, számtalan üzleti összeköttetéssel a fotózás révén: szerencsétlenségünkre épp akkor készült egy összejövetelre: „Az isten áldjon meg benneteket, miért nem szóltatok? Ne haragudjatok, most nem tudlak benneteket fogadni, hivatalos megbeszélésre kell mennem”. Akkor még nem sejtettem, hogy utoljára láthattam... „Nagyon fájó pont, hogy nem tudjuk, hogy 1966- ban Károly bácsi miben halt meg, értesítést sem kaptunk róla, csupán a rádióból tudtuk meg anno.”- Milyen munkáira emlékszik szívesen vissza?- Károly bácsinak egy kiállításán voltunk, sok képét mutatták neki, ami nagyon megragadott, például Bartók művéből, a Csodálatos Mandarinból jelenetet, amikor Lakatos Gabriella korabeli balerinát üldözi Fülöp Viktor balettáncos a mandarin alakításában. A táncosnő levegőbe ugrása például - korszakalkotó újításként - úgy tűnt a képein, mintha élő, mozgó fotókat készített volna: e folyamatos, mozgásdinamikájú képek olyannak tűntek, mintha a szereplő árnyéka apránként ugrás lett volna. Ez igencsak megmaradt emlékeimben. Úgy tudom, a hétköznapi emberekről és a szegény rétegekről készült szociofotói mellett több híres színészről, művészről, politikusról, íróról készített képeket, úgy, mint Horthy Miklós, Jávor Pál, Sze- leczky Zita, József Attila, Rippl-Rónai József, Thomas Mann, vagy a wind- sori herceg.- Milyen természetű ember volt Escher Károly?- Egy mondására tisztán emlékszem: együtt volt a család, amikor apámnak azt mondta: „Te zsivány Ferkó, te szerencsés fickó vagy! Szép feleséged van, szép gyönyörű gyerekeid” Anyám rögtön rávágta: „Te miért nem nősülsz meg?” Mire Escher „Az nem nekem való! Én nem teszek tönkre egy életet sem! Nekem soha nem lehet családom, örökké úton vagyok!” Neki nem volt való a család Van róla egy képem: fiatal, délceg, magas, szikár ember volt. Sajnálom, hogy megszakadt a kapcsolatunk vele: éke az ő csavargó életét, s ez volt a tragédiánk.... Ő 1966-ban halt meg, kislányom rá egy évre hunyt el, 67-ben, 27évesen. 1965-ben édesapám. Sorra jöttek akkoriban a tragédiák, nem voltak köny- nyűek azok az évek.-Úgy tudom, a család is örökölte a fotós hajlamot...- Igen, fiam, aki két éve hunyt el, örökké fotózott, unokám, Vögel Rita, mint leányom, szintén komolyabban fotózik, s a világ legkülönbözőbb tájain járt már: csodálatos képeket készített pékiául Nepálban, a Mount Everestről Fiamnak és unokámnak közös kiállításuk is volt a Pólus Center halijában. E képeket szoktam nézegetni, s persze azt a két puhafedelű kötetét, melyet Károly bácsi jelentetett meg a hatvanas években fotóművész múltjáról, s melyet akkoriban azonnal meg is vásároltam, hogy emlékét őrizzem még sokáig. Gyimóthy Levente
