Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-06-12 / 23. szám
12 * SZEKSZÁRDI VASÁRNAP LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. június 12. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 14. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz esaiád levéltárának irataiból 28 levél és mis dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív ösz- szeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hi- vatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól hogy' a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósáé hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. (Folytatás az előző számból) Liszt harmadik szekszárdi látogatása 1870. július 30.-november 16. Nem mulaszthatjuk el, hogy ezeknek a szép szekszárdi napoknak pár jellemző írásos emlékéből ne idézzünk. A meghívott vendégek között találjuk Mihalovich Ödönt, a Zeneakadémia későbbi igazgatóját, aki mint zeneszerző lelkes követője volt Lisztnek és Wagnernek. 1870. augusztus 2-án kelt levelében válaszol Augusz meghívására. A háborús zűrzavarok miatt elment a kedve attól hogy különféle külföldi útiterveit megvalósítsa. Különösen, amikor tudja, hogy itthon van egy hely, amely minden úti élvezettel bőségesen felér. Kérdi, hogy mikor lenne szekszárdi látogatása a legkevésbé alkalmatlan. „Körötökben van a tisztelt, imádott Mester, mindennap láthatjátok, beszélhettek vele, hallhatjátok és csodálhatjátok. Az egész országot hálára kötelezted azzal - írja tovább -, hogy érdemeddel és barátságoddal sikerült ennek az egyetlen embernek vendégszerető menedéket nyújtani: feltéve, hogy áldott országunk egyáltalán áll azon a magaslaton, hogy legkimagaslóbb fiának jelentőségét a maga teljességében felmérje.” A szekszárdi ünnepeknek egyik kimagasló szereplője volt Liszt kiváló női tanítványa, sőt kijelentése szerint Európa legelső zongoraművésznője, Menter Zsófia. Sophie ritka nagy tehetsége és egyéb kitűnő tulajdonsága - Liszt szerint - némi szeszélyességgel párosuL Szekszárdi meghívásával kapcsolatosan Lisztnek úgy látszik, e téren aggályai voltak. Fontosnak tartja, hogy Szekszárdon jó gyermek legyen, hiszen lényegében ő nem is más. Szekszárdon nincs Mozarteum - írja Menter Zsófiának, de ennek ellenére sok kellemeset és előnyöset ígérhet barátuk, Augusz báró békés, kedélyes, nemes szellemű háza. Liszt aggodalma Sophiet illetően igazoltnak látszik egy levélből melyet a művésznő keltezés nélkül írt Augusznak Münchenből már jóval Szekszárdról való elutazása után. Bécsben az a hír járja, hogy Augusz báróné úgy ír róla egy bécsi hölgyismerősének: a 14 nap óta Szekszárdon tartózkodó Menter Sophie szeszélyeivel és szeszélyességével az egész házat ámulatba és csodálkozóba ejti. Mit szól ehhez Augusz? Ő persze jót nevetett ezen a pletykán, melyet már három helyről is hallott. Feltételezzük, hogy ez a bécsi mendemonda eltúlozta a tényeket, különben nem írt volna róla ilyen könnyedén. Szívesen emlékezett vissza szekszárdi látogatására. Egy kis névjegykártyáján, amelyen kolléganője Mehlig Anna számára kéri Augusz pesti pártfogását, - mondanivalóját körös-körül bekeríti azzal hogy tizennyolcszor írja le: Séxard! Séxard! Séxard! A szekszárdi látogatás utolsó két hetére tragikus esemény vetett árnyékot. Mosonyi Mihály, aki igen közel állt Liszt szívéhez, mikor a Mester születésnapjának megünneplése után hazautazott, a hirtelen rosszra fordult idő miatt, a nyitott kocsin meghűlt. Rövid betegség után, október 31-én meghalt. Liszt nemcsak egy Ábrányi Kornélhoz intézett levelében adott kifejezést mélységes részvétének, hanem az őt annyira megrendítő haláleset hatására komponálta Szekszárdon, látogatásának utolsó hetében, a „Mosonyi gyászmenete” c. zongoradarabot. Augusz, e mű születéséről így ír Ábrányi Kornélnak. „Szegzárd 1870. november 9. Mosonyi halálának hírére, mint egyik legőszintébb, legtiszteltebb bará- tunként gyász ültetett.” Liszt különösen az előtte álló óriási feladat megoldásában baráthív és művésztapasztalt segédét vesztette, s emlékére egy monumentális művet szerzett: a „Mosonyi Sírkéséretét’’ mely már kész és oly nagyszerű, oly gyönyörű Lamento e Trionfo, hogy azt márvány és érc nem pótolhatja. Leírhatatlan.” A mű 1871-ben jelent meg Táborszky és Parsch kiadásában, amelyet azután Liszt 1885-ben beiktatott a „Magyar Történelmi Arcképek” c. zongoradarabjainak sorozatába, (no. 7.) Liszt Ferenc A szekszárdi mise Szekszárdnak a zeneszerző Liszthez is köze van. Már utaltunk Liszt szavaira, amely szerint az Augusznak dedikált Vili. Magyar Rapszódia első megfogalmazását 1846-ban Szekszárdon vetette papírra. Biztos adataink ezenkívül csak a huzamosabb, 1870- es látogatásáról vannak. Liszt egy 1873. október 14-én írt levelében utal arra, hogy az „Ungarischer Krönungsmarsch” és az „Ungarischer Geschwindmarsch” című zongoradarabjai 1870 nyarán Szekszárdon születtek. Ezeket Strobel katonakarmester mindjárt átírta katonazenekarra. Az Üllői úti kaszárnyában, sőt utána még többször nyilvánosan is előadták. A Siposs-Lang-féle tudósítás arról ad hírt, hogy Liszt ugyancsak 1870-ben Szekszárdon írta a Rákóczi indulónak egy újabb négykezes átiratát és két kézre, két zongorára való átdolgozásáé valamint a b. a. c. h. zenebetűk „BACH” felett írt nagy concertfugáját is. A tudósításhoz megjegyezzük, hogy utóbbi művet Liszt eredetileg orgonára írta, pontos címe: „Präludium und Fuge über den Namen BACH”. A mű első megfogalmazásában 1855-ben keletkezett. Szekszárdon a II. megfogalmazásáról lehetett szó, mely 1870-ben jelent meg Schuberth kiadásában. A látogatás végén a Mosonyi halálára írt művével zárta le Liszt itteni zeneszerzői tevékenységét. Ezek mellett két olyan komponálási tervről tudunk, amelyeket Liszt Szekszárdon akart megvalósítani. Csapó is megemlékezik arról hogy Liszt 1870. nyarán, egy nagyszabású nemzeti oratórium megkomponálására készült. Jókai Mór Szent István király legendáját öntötte volna zenébe. Ábrányi Kornél verses átdolgozása és a szöveg öt jelenetben való dramatizálása, már elkészült. Liszt kéri a német fordítást is, hogy Szekszárdon mindent megbeszélhessenek, s elkezdhesse „A Szent Tűz és A Szent Víz” című első rész megkomponálását. Az Augusz levéltárban megtaláltuk a báró kézírásával piros tintával beszúrt jegyzeteivel ellátott, teljes magyar szöveget, baráti segítsége tehát itt is tevékeny módon megnyilvánult. Sajnos, semmi nyomát nem találjuk, hogy Liszt ezt a művét megkezdte volna, így összműveinek jegyzékében is csak a tervezett munkák között szerepei A másik terv a szekszárdi Újvárosi templom felavatására készülő misére vonatkozott. Olvastuk Augusz Anna naplójában, hogy Liszt 1865. évi látogatása alkalmából, megtekintette az épülőfélben lévő templomot és tervét Az építkezés Augusz irányításával egy erre a célra rendeltetett alapítványból - ekkor már erősen előrehaladt. Valószínű, hogy Liszt ígéretet tett Auguszéknak, hogy a templom felavatási miséjét ő fogja megírni. Erről a témáról azonban egészen 1868. július 22-én kelt leveléig semmit nem olvashatunk. Nyilván Augusz sürgetésére, itt hozza szóba ismét a kérdést. Eszerint szeretné Szent Mihály napjára, a templom felszentelési ünnepére elküldeni miséjét („ma Messe Séxardique”). Mindjárt hozzáteszi, haladékot kér, mert jelenleg semmiképpen sem tudja megírni, annak ellenére, hogy ezt baráti és becsületbeli adósságának tekinti. Az a terve, hogy egy kedvező alkatommal náluk Szekszárdon, az ő kedves kis prófétáinak ihlető közelségében fogja megalkotni művét. (Folytatjuk.)
