Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-06-12 / 23. szám
2011. június 12. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A kupoláért énekelt a svéd és a magyar kórus (Folytatás az 1. oldalról) A június 4-én este nagy érdeklődés mellett megtartott közös hangversenyt megelőző napon a vendégeket a városházán fogadta az önkormányzat humánbizottságának elnöke, Csillagné Szánthó Polixéna. Ismertette Szekszárd történelmét a római kortól napjainkig, kiemelve a város szőlő- és borkultúráját, valamint a neves szekszárdi írókat, művészeket, tudósokat. A Liszt-év kapcsán kitért Liszt Ferenc és báró Augusz Antal ismeretségére, amelynek köszönhetően neves zeneszerzőnk négy alkalommal is tiszteletét tette Szekszárdon. Csillagné sok egyéb mellett szólt a népszerű szüreti fesztiválról is, mely tömegeket vonzó családokat és barátokat egybe- gyűjtő népünnepély. Köszöntötte a kórust Sólyom Bódog, a Rotary Klub szekszárdi elnöke is, aki a szervezet karitatív, tehetséggondozó, valamint városszépítő tevékenységét hangsúlyozta. Szabó Zsoltné, a Szekszárdi Nőegylet elnöke bemutatta szervezetüket, amely tizenegy éve azzal a céllal jött létre, hogy segítsenek a hátrányos helyzetű embereken. Csillagné Szánthó Polixéna megajándékozta a kórust a Márkvárt-pincészet borával, amely a legutóbbi megmérettetésen elnyerte a város bora címet. Az énekkar pedig városuk jelképét, az úgynevezett „sárkánykát” hozta el Szek- szárdnak. A csoport idegenvezetője, Mátis András lapunk kérdésére elmondta: a budapesti kirándulás után Bécs volt az eredeti cél, de sikerült a csoportot rábeszélni az osztrák főváros helyett a szekszárdi látogatásra. Nagy megtiszteltetésnek tekintik, hogy amatőr együttesüket szekszárdi vezető személyiségek is fogadták. A kórus hivatalos neve Samklang, amely összhangot jelent, s - mint azt Mátis András elmondta - ha ez nem is mindig sikerül, azért nagy a lelkesedés a svéd városkában az idősek és a középkorú hölgyek körében a dalolásra. A 95 ezer lakosú egyetemi városnak, Sundsvallnak, amely Észak-Svédország déli peremén, a Botteni-öböl partján fekszik, s a környék legnagyobb iparvárosa, van egy magyar vonatkozása is: az 1999-ben kialakított Casino tető- szerkezetének magyar technológiával készült pikkelyes fém tetőborítása magyar iparosok keze munkáját dicséri. A Samklang és a szekszárdi Gagliar- da Kamarakórus szombaton este nagysikerű műsort adott a belvárosi templomban. Elsőként a házigazdákat hallhattuk karnagyuk, dr. Szabó Szabolcs vezetésével, aki valamennyi számot ékesszólóan bemutatott, s nem felejtett el megemlékezni június 4-ről, a nemzeti összetartozás napjáról, valamint a határokon túlra szakadt honfitársainkról sem. Igényes műsorukban a külföldi kórusnak kedveskedve egy svédül előadott dal is szerepelt, amit a vendég együttes nagy tapssal hálált meg. A svéd dalosok egy táncospárral felvezetett színes repertoárral léptek a szekszárdi közönség elé rokonszenves karnagyuk, Yamandú Pontvik vezényletével. Bach: Parasztkantátáját együtt dúdolta velük a helyi közönség, s nagy elismerést vívtak ki svéd népdalaikkal valamint norvég, dán, afrikai és dél-amerikai számaikkal is. Előadásukból végig derű és irigylésre méltó életöröm sugárzott. A koncert záróakkordja a két kórus közös éneklése volt magyar nyelven megszólaltatva a „Látom a szép eget...” kezdetű Csík megyei katonadalt (Hajdú Mihály kánonját). Ezen a szép estén itt, Kodály Zoltán országában, Liszt kedvenc városában ismét beigazolódott, hogy a zene nem ismer határokat. Gyimóthy Levente-Cser Ildikó Színes ruhák, színes repertoár Lent: Yamandú Pontvik karnagy és Mátis András a hangverseny előtt
