Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-01-23 / 3. szám
2011. január 23. * SZEKSZÁRDI füláRMP Válaszúton MOZAIK A magyarországi németek Trianontól a kitelepítésig A magyarországi németek hányattatásairól tartott előadást a múlt hét végén az újvárosi Szent István Közösségi Házban Marchut Réka és Grósz András történész. A két fiatal kutató beható részletességgel elemezte a hazai német kisebbség sorsát, áttekintve a két világháború közti ellentmondásos és vészterhes időszakot. Bemutatták a Grósz András szerkesztésében ezzel kapcsolatban nemrég megjelent Jogfosztások Bu- daörsön/Entrechtungen in Budaörs 1944-48 című, kétnyelvű tanulmány- kötet is. A történészektől egyebek között megtudhattuk, hogy Trianon után a németség a legjelentősebb (6,9%) nemzetiséggé vált hazánkban. Baranyában, Tolnában, Bács-Bodrogban 30%-os volt arányuk, s a falvakban zömmel őstermeléssel foglalkoztak. A német nemzetiségűek erős gazdasági potenciált jelentettek az országnak. Az előadók számos adattal, korabeli forrás felidézésével alátámasztva rajzolták fel a címben említett időszak történéseit, a háborús éveket, az SS-toborzá- sok és sorozások, a Volksbund megalakulásának, valamint a németek kitelepítésének eseményeit, a felvidékieket, székelyeket is sújtó lakosságcserék kövitathatatlan a németek kitelepítésében! A hozzászólók között volt, aki úgy vélte, a németek eltávolításának kizárólagos célja vagyonuk megszerzése volt, az ő lakóhelyéről ugyanis csak a módos családokat vitték eL Dr. Józan-Jilling Mihály, a szekszárdi német önkormányzat elnöke többek között arra hívta fel a figyelmet: a hazai németség tragédiákkal is terhelt múltjának korrekt feldolgozása nem a politikusok, hanem mindenekelőtt a történészek szakmai feladata, méghozzá harag és elfogultság nélkül. Az előadás után eredeti sváb ételeket kóstolhattak meg a jelenlévők. Gy. L vetkezményeit. Felvázolták azokat a sorshelyzeteket, amikor a németségnek választania kellett, felvállalja-e anyanyelvét, nemzeti hovatartozását. Az 1945. évi potsdami határozat alapján a szövetségesek háborús bűnösnek állították be a németséget, s kitelepítéssel sújtották hazánkban, Cseh- és Lengyelországban. Tolna megyéből 1946Jjan 15 ezer, 47-ben 7 ezer, 48- ban pedig 12 ezer ember volt kénytelen elhagyni otthonát. Németországba vitték őket, ahol ellenségesen fogadták őket. A történészek hangsúlyozták: mivel szovjet befolyású övezet voltunk, a Magyar Kommunista Párt felelőssége Tisztelgő főhajtás dr. Hadnagy Albert emléke előtt Liszt Ferenc szekszárdi kötődéseit is kutatta a 110 éve született egykori főlevéltáros „... 1942-ben megkezdtem a levéltár régibb iratanyagainak elrejtését az említett börtöncellákban, éspedig egyelőre a kezdetektől 1860-ig bezáróan. A légoltalmi helyiségekké átalakított börtöncellák cementpadlóját teljes egészében beborítottam iktatókönyvekkel melynek viaszkos vászon és kemény kötése jó szigetelőréteget adott az esetleges átnedvesedés veszélyével szemben. A falak mentén ugyancsak iktatókönyvekből és deszkaanyagból szintén megalkottam ezt a szigetelőrétegei mert eleve számítottam az iratok itteni hosszabb tartamú tárolására. Az iratoknak az említetthárom épületből való átszállítását rejtekhelyre természetesen nem lehetett titkon elvégezni, és így az egész műveletnek nyilvánvalóvá vált menekítési célzata. Ennek esetleges politikai következményeit vállalnom kellett, aminthogy nem is voltam mentes bizonyos gúnyolódó megjegyzésektől A következmények azonban teljesen engem igazoltak. ” Dr. Hadnagy Albert, a Tolna Megyei Levéltár vezetését 1926-1967-ig ellátó egykori főlevéltár-igazgató jegyezte le a fenti sorokat arról az iratmentő munkáról, amelyet a II. világháború alatt egészen besorozásának napjáig végzett a levéltár dokumentumainak megőrzése érdekében. Amint írásából kiderül, azzal, hogy a Béla király téri régi vármegyeháza pincéjében található helyiségeket - az ő szándékaival ellentétesen - később befalazták, azok gyanússá váltak, ezért a front ideértével kibontották és feldúlták. A gondos elhelyezés eredményeként azonban az iratok nagy része megmenekült a vandál pusztítás alól, s az anyakönyvek, országgyűlési naplók szinte minden veszteség nélkül megmaradtak. Ha semmi mást nem tett volna egész munkássága során, Hadnagy Albert önmagában ezért a cselekedetéért is megérdemelné az utókor tiszteletét. Küzdelmektől, meghurcoltatástól sem mentes életpályája azonban jóval gazdagabb ennéL A Hadnagy család a trianoni tragikus döntés után került Erdélyből Tolna megyébe. Albert fiúk 1901. január 21-én született Székelyudvarhelyen. Sepsi- szentgyörgyön érettségizett, de később úgy döntött, hogy az anyaországban próbál szerencsét. Kiváló eredményeivel 1920-ban be is került az Eötvös-kollégiumba. Az egyetem elvégzése után, 1924-ben a Bécsi Történeti Intézetben folytatott kutatásokat doktori fokozata megszerzéséhez. Avatása után pályázta meg a szekszárdi főlevéltámoki állást. A háború után hadifogságból visszatérve kezdte meg a levéltári károk helyreállítását, s a környék kastélyaiból összegyűjtötte a megmaradt régi okleveleket, bútorokat, festményeket, s közel húszezer kötetnyi könyvanyagot. A hatvanas években újra nekifogott szenvedélyének, a múlt helyi emlékeinek felkutatásának.- Legalább tízezer iratot átnézett, s megállapította, hogy Háry János élő személy, Garay János egyik belső cselédje volt - emlékezett vissza egy korábbi újságcikkben lánya, dr. Gutái Miklósné, Ilona. A szorgos főlevéltáros tizenkét éven keresztül kutatta Liszt Ferenc történetét is, és tanulmányt írt Liszt szekszárdi kapcsolatairól címmeL A kötetet, ami 1969-ben jelent meg, Prahács Margit rendezte sajtó alá. A zeneszerző géniusz születésének 200. évfordulója jegyében meghirdetett 2011-es „Liszt-év” kezdetén álljanak itt Hadnagy Albert tanulmányának fejezetcímei is: Liszt első szekszárdi látogatása; Bonyodalmak az Esztergomi mise körül; Liszt második szekszárdi látogatása Szekszárdon; A koronázási mise; Liszt harmadik szekszárdi látogatása; A Szekszárdi mise; Augusz szerepe Liszt hazatérésében; Liszt negyedik látogatása. Mindig büszke volt székely gyökereire és magyarságára. Példamutató lokálpatriotizmusának bizonyítéka többek között, hogy a hatvanas évek közepén, mikor megkezdődött a régi szekszárdi városközpont épületeinek lerombolása, az ő ellenállásának köszönhetően maradhatott meg az Augusz-ház. Az 1967. május 26-án elhunyt Hadnagy Albert Szekszárdért és az egyetemes magyar kultúráért való fáradhatatlan munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett városunkban. Vajon nem lenne ott a helye Szekszárd díszpolgárainak arcképcsarnokában? A válasz bizonyára: igen. Dr. Dobos Gyula és Gyimóthy Levente korábbi írását is felhasználva összeállította: Cser Ildikó A két fiatal kutató és dr. Józan-Jilling Mihály, a szekszárdi német kisebbségi ön- kormányzat elnöke
