Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-05-29 / 21. szám

2011. május 29. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI vasárnap Egy cső kukorica eltűnését is jelentsük Balogh László: „Életfilozófiámnak nem része a semmittevés” Amikor Bolvári János alezredes tanácsossal, a városi rendőrkapi­tányság közlekedésrendészeti osztályvezetőjével beszélgettünk, nyilvánvalóan szóba kerültek se­gítőik, például a polgárőrök, illet­ve a Szőlőszem Egymásért Moz­galom civil szervezet népes tábo­ra, amelynek az elnöke a város­ban közismert Balogh Laci, más­képpen a Mester, alias Balogh László. Az alezredes javaslatára vele beszélgettünk stílszerűen baktai - pázsittal, virágokkal, gyümölcsfákkal, veteményessel övezett - tanyájának teraszán. Három éve - a Mentálhigiénés Műhe­lyen belül és támogatásával - alakult a „Szőlőszem” öt olyan taggal, akik a bő évtizede tartó betöréses lopássorozat többszörös elszenvedői voltak. A ga- rázdálkodók mintegy 12 millió forint értékben toptak szerszámokat, külön­féle eszközöket, füstölt árut..- Mennyi a jelenlegi taglétszámuk?- Több száz, de naponta csatlakoz­nak hozzánk újabb támogatók. Nyil­vánvalóan a „mag” rendszeresen járja a határt, de vannak, akik csak olykor­olykor. Egyébként a város környékén 4570 tanya van, amelyekben életvitel­szerűen körülbelül ezren laknak. Néz­zen csak arra fölfelé. Egyenként felso­rolhatom, hogy melyik tanyában lak­nak, sőt azt is, hogy kik.- A tanyafosztogatókról, lebuká­sukról, sőt ítéletükről már beszá­moltunk olvasóinknak. Azért nem bánnám, ha a mozgalom hathatós közreműködéséről is szólna.- Egy idegen férfi kopogtatott be hozzám 2009-ben, hogy érdeklődjön az udvaron álló kemencémről. Milyen is a Balogh Laci? Megmutatott neki mindent, kint és bent egyaránt, bele­értve a kamrában lógó sonkákat, sza­lámikat. Aztán húsvét előtt két nappal mindent kipakoltak a tanyánkból: a rotakapától az ács- és kőműves szer­számaimon át a két feldolgozott és fel­füstölt disznóig mindent. Utólag öt­lött belém egy furcsaság. Amikor ná­lam járt a férfi, bizony nem a kemen­cét nézte, hanem szabályosan szemre­vételezett mindent, nem véletlenüL Amúgy a főkolompost hét év és hat hónap börtönbüntetésre ítélték.- Mennyi került meg az ellopottak­ból?- Úgy a kétharmaduk, hiszen a rendőrség rengeteg holmit lefoglalt, amelyek közül a károsultak a felis­mert tárgyakat visszakapták. Nyilván a húsféleségeket már rég megették, il­letve értékesítették... Hozzáteszem, hogy amikor nálunk történt ez az em­lített - szám szerint második - omi­nózus kirámolás, a kapitányság betö­rési csoportja már javában dolgozott az ügyön, amibe mi is bekapcsolód­tunk, vagyis a Szőlőszem is folyamato­san és célzatosan járta a környéket, s gyűjtötte az adatokat. Gondotok a völ­gyekben megjelenő soha nem látott gépjárművekre vagy gyanús alakokra. Munkatársaim mindent megfigyeltek, felírták a rendszámokat és így tovább. Ezeket vagy nekem, vagy a rendőrség­nek jelentették.- Mennyire befogadó a civilekkel kapcsolatban a rendőrség?- Maximálisan, s a Szőlőszem terjesz­kedését abszolút pozitívnak minősítik. Érthető, hiszen ránk bármikor számít­hatnak. De a gazdák is, hiszen nekik nem a kőházuk jelenti a gondot, hanem a tanyájuk, ami gyakran nincs felügye­let alatt. Mondhatom, hogy a rendőrsé­gi akarat és a gazdák érdeke össze­cseng. Itt azért fölvetek egy olyan prob­lémát, ami némely tulajdonosok helyte­len hozzáállását jelzi. Betörnek hozzá, de nem tesz feljelentést, mondván, „úgyse nyomozzák ki”. Jelenteni kell, ha akárcsak egy cső kukorica eltűnik. Gyakran egy betöréssorozat kulcsa va­lamiért a feljelentésben lelhető meg.- Kiemelkedő sportmúltja bizo­nyára előny ebben a munkában.- Hát hogyne! Itt Szekszárdon tíz­ezer embert ismerek névrőL Legalább 1500 tanyában jártam már, s 1500 po­hár bort kóstoltam meg. Persze, nem egyszerre! Tehát annyi információval látnak el, amennyit csak akarok. Mi pe­dig egymást és a rendőrséget infor­máljuk. Ezért járjuk kampányszerűen a területet. Értem alatta, hogy a kapott tájékoztatások vezérelnek bennünket egyes környékekre, ami csak egyrészt szolgálja a bűnözők elfogását, más­részt jelenlétünkkel a megelőzést szol­gáljuk. Vannak szörnyűséges kőrútja­ink, különösen télen, amikor gyalogo­san megyünk nyakig érő hóban. Egy ilyen alkalommal megfagyott férfi holttestére bukkantunk.- Értesítésükre mennyi idő alatt ér­keznek meg a rendőrök?- Öt-tíz percen belül Ha éppen „eseményt” látunk, mi nem intézke­dünk, hanem úgy teszünk, mintha szórakozásból tartanánk haza. Persze, azért figyelünk és telefonálunk. A rendőrök pedig elfogják a betörőt... Munkánkban a legkeményebb a kará­csony és a húsvét előtti időszak. Egy­re inkább az a betörők legfőbb szem­pontja, hogy élelmet szerezzenek.- Nyilván nem írhatom le az ön ál­tal folyamatosan sorolt rengeteg adatot, viszont nem értem, hogyan emlékszik ennyi időpontra, körül­ményre, sőt még az időjárásra is.- Harminc éve naplót vezetek. Eb­be minden belekerül, még a napi nap­sütéses órák száma is. Már hozom is...- Ez tényleg fantasztikus. De szá­mos külön dosszié és összefűzött papírköteg is sorakozik itt- Ezek a verseim, ugyanis két évti­zede rímfaragással is foglalkozom, tör­téneteket is írok. Mert le kell írnom. Foglalkozom a kiadás gondolatával Látom, ingatja a fejét, mert nem érti, miként futja minderre az időmbőL Hát futja. Az én életfilozófiámnak nem része a semmittevés.- Mit szól ehhez a családja?- Mit szólna? Feleségem - 42 éve élünk boldog házasságban - hozzám hasonlóan folyamatosan dolgozik, bár nyugdíjas. A szekszárdi főpostán dol­gozott a főpénztárban. Remekül főz és süt, s ami itt megterem, mindenből varázsol valamit télire. Nézze, van a kamrában még egy kevéske „Nagy üonka-féle” - mert így mondjuk - kaj­szilekvár... Két lányunk van: Bea kor­mánytisztviselő az ANTSZ-ben. Nekik két gyermekük van, Laura 15, Olivér 6 esztendős. Laura már kinőtt a mesék­ből, de Olivér imádja, ha saját ötleteim­ből összeállított mesét mondok neki. Másik leányunk Emese. Ők Ausztriá­ban dolgoznak, s augusztusra várják első gyermeküket, aki - úgy tűnik - kisfiú lesz.- Sikeres sportpályafutásáról re- génynyi cikk jelent meg. Úgyhogy csak jelzésszerűen foglalja össze az ezzel kapcsolatos karrierjét.- Szívesen. Azzal kezdem, hogy már pár évvel a kőműves, ács és statikus szakmunkásvizsgáim letétele előtt súlyt emeltem. 18 évesen már orszá­gos ifi kerettag lettem. Nagyon szeret­tem e sportágat, keményen dolgoztam a BKV Előre igazolt tagjaként, majd megalapítottuk a Szekszárdi Vasast, s a megyében több helyen is létrejöttek a szakosztályok. Sajnos, a hetvenes évek elején edzés közben komolyan lesérii! tem, s hiába tartottak „nagy ígéret­nek”, a súlyemelést abba kellett hág' nőm. Röviddel ezután, 1974-ben Szekszárdi Dózsa szakosztály alapú sára kért feL Remek eredmények jc tek, 1992-ben súlyemelő EB-t rendez­tünk. Később edzőként beindítottam a sportlövészetet, de futballal is foglal­koztam. Időközben Budapesten, a Testnevelési Főiskolán megszereztem az edzői oklevelet. Szívesen foglalkoz­tam a gyerekekkel ők pedig szívesen jártak az edzésekre. Jó érzéssel töltött el hogy a srácok nem az utcán teke­regnek, hanem értelmesen töltik az idejüket, s ragaszkodtak hozzám.- Ismert ember lévén további kap­csolatokat épített ki- A Szőlőszem és a Zökltárs Kör­nyezetvédelmi Alapítvány együttmű­ködése már magas színvonaton mű­ködik. Elmondanám, hogy pályázaton nyert pénzből három venyigeaprítót vásároltak, mi pedig - fölhagyva az égetéssel - a gépeket ingyenesen ad­juk a gazdáknak, akik a föklarabolt anyagot komposztálják.- Várom a javaslatát a következő interjúhoz.- Meglepődik, de előbb városunk­nak tennék egy javaslatot. Szervezzék meg a böllérversenyt, hiszen itt - ma­gamat is beleértve - sokan családjaik­kal együtt maguk dolgozzák fel a ser­téseket. Komoly kis népünnepélyt le­hetne összehozni, ugyanakkor a szomszédokat, de társaságokat is. A másik, ide vonatkozó ajánlat: örülnék, ha dr. Selényi Judit megyei sz: íato- lógus szakfőorvossal beszélgeti;ének például szakmájuk problémái ó\ no­ha köztudott, hogy a mag).: ;■ . >r- vosok szaktudása európai száí: *r is kiemelkedő. V. Horváth M-. ■ a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom