Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-05-22 / 20. szám

12 » SZEKSZÁRDI VASÁRNAP LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. május 22. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 11. „Ebben a dolgozatban a Tolna Me­gyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonat­kozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív ösz- szeállítása a Szekszárdi Állami Levél­tár nagyérdemű, elhunyt igazgatójá­nak hézagpótló, nagy szaktudást, hi- vatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól hogy' a rendelke­zésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatko­zásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítések­re, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag ki­választásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális ke­gyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meg­határozott'témakörét, s ezzel a té­makörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-leve­lek, a Liszt-irodalom és korabeli saj­tótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel el­lássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Al­bert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy ér­tékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Ta­nulmányok Tolna megye történeté­ből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-em­lékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lá­nya, dr. Gutái Miklósné hozzájárulá­sával folytatásokban közöljük, tisz­telegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. (Folytatás az előző számból) Liszt második látoga­tása Szekszárdon Péntek, szeptember 8. Liszt a reggelinél felkeresett minket. Tíz óra felé papával a szekszárdi kápol­nába mentek, ahol minden évben meg- ünneplik Mária napját, szeptember 8- át nagy tömeg gyűlik ilyenkor össze. Misehallgatás után Liszt visszajött Cosimáért, hogy ő is lássa az ünnepsé­get. Cosi, az Abbé, mama, papa és mi kettőnk társaságában jelent meg, és mind Ő, műid az Abbé, gyertyát helyez­tek el a Szent Szűz oltárára. Minden tet­szett neki; a magaslaton a fák között olyan szépen fekvő kis kápolna, az em­bertömegtől ellepett kis domb. Rosty, Reményi Plotényi is velünk voltak, kint találkoztunk velük. Cosima elragadó volt széles kék szalaggal övezett, fehér ruhájában. Minden nagyon jól áll neki! A kápolnából lejövet nagy örömömre karomat nyújthattam az Abbénak, míg Cosi papával mellettünk haladt. Ugyanaznap reggelén Cosima igen jó híreket kapott a gyermekeiről s így teljesen megnyugodott. A kápolnából hazatérőben Cosima sokat beszélt ne­künk gyermekeiről majd papa mutat­ta meg Liszt rendjeleit, amelyeket kü­lönböző koronás főktől kapott, 34 rendjele van, egyik szebb, mint a má­sik. Minden rendjelből kettő áll ren­delkezésére. Fájdalom, a jó Abbé más­napra határozta el az elutazást, ami nagy szomorúságot okozott nekünk. Ebéd előtt még nagy készséggel ját­szotta el nekünk az „Ave Maria”-ját és „SzL Erzsébet oratóriumából” az an­gyalok kórusát. Ebédnél az Abbé és a bűbájos Cosima vidámak és kedvesek voltak, mint mindig. Több felköszöntő hang­zott el. Reményi mamát köszöntötte feL A jövő évi viszontlátásra ürítették poharukat. A kiváló Abbé megígérte, hogy 1866-ban két hónapot fog ve­lünk Szekszárdon tölteni. A mi kedves Cosimánk is beleegyezett Bülow fényképével ajándékozott meg minket, és ebéd után velünk jött a kertbe, hogy itt igya meg kávéját és szívja el szivarját. Rosty is hozzánk szegődött, és kissé később a szobájá­ban tartott pihenő után az Abbé is, aki Rosty könyvét nézegette. Utóbbi elbeszélte neki, miként töltött egy éj­szakát Amerika nagy hegyén, a Popocatepetl-en. (Nevének jelentése; Sokat füstölgő hegy.) A hegy 18 000 méter magas. Az Abbé megjegyezte, hogy a Popocatepetí neve a népszerű­sítését szolgálja. Kell, hogy (így) hoz­zászokjanak. Később Cosima is lejött a kertbe, és sokáig sétálgatott az apjával Bülowot nagyon érdekelték a növények, és minden, amit kis kertünkben látott. Este az Abbé Helénnel, Bülow-val és Rostyval whistet játszott. Cosima egy másik asztalnál a papával Midével és Tonival kártyázott; Plotényi is csatla­kozott hozzájuk. Vacsoránál Reményi és Rosty újra felköszöntőket mond­tak; ez az utolsó étkezés a mi kedves vendégeinkkel igen szomorú volt szá­munkra, s csak a visszatérés gondola­tában találhattunk vigasztalást. A mi nagy Lisztünk tiszteletére ci­gányok játszottak a házunk előtt. Re­ményi lement hozzájuk, és az egyik ci­gány hegedűjén velük játszott. Na­gyon eredeti gondolat volt tőle. Ekkor az Abbé megjelent közöttük, hogy mind nekik, mind Reményinek kö­szönetét mondjon. Reményi játéka zárta le az estét, Ptatényi kísérte zon­gorán. Ezután elbúcsúztunk a kiváló Liszt abbétól és jó Cosimánktól valamint Bülow, Reményi Rosty és Plotényi uraktól, akik mind hozzájárultak ah­hoz, hogy Abbénk szekszárdi tartóz­kodását kellemessé tegyék. 1865. szeptember 9-én reggel ked­ves vendégeink elhagytak minket. Pa­pa egészen Pestig kísérte Lisztet, aki innen Velencén keresztül Rómába utazott, míg kedves Cosimánk és Bülow Münchenbe utaztak.2“ Valóban szerencséseknek mond­hattuk magunkat, hogy alkalmunk volt jól megismerni a nagy Lisztet, hogy több napon át élvezhettük társa­ságát, a legkellemesebbet és legérde­kesebbet a világon. Bár lehetnénk oly boldogok, hogy őt hamarosan vi­szontláthassuk! Anna E naplóhoz - mely Liszt Ferencen kívül lányáról Cosimáról is érdekes képet fest -, még annyit kívánok hozzáfűzni, hogy a szekszárdi dalárda Liszt tisztele­tére a „Himnuszt”, a „Húzd rá cigány” és a „Szent érzet” c. kórusműveket ad­Liszt Ferenc ta elő Séner Jánosnak, a dalárda egyik alapítójának vezényletével A szekszárdi dalárdát Séner 1833- ban negyedmagával hozta létre és majdnem negyven évig vezette. Sok­oldalú zenei képességei már korán megnyilvánultak: több hangszeren játszott, s mint zeneszerző, főként az atyja emlékére írt „Requiemjével” a fővárosi kritikusok figyelmét is felkel­tette. Augusz, a muzsikusok pártfogó­ja, igen kedvelte Sénert, s mivel jutal­mazhatta volna meg jobban, mint, hogy Lisztet is elvitte hozzá Reményi és Plotényi kíséretében. E látogatás al­kalmából Remény, Plotényi, a helybe­li Kristofek Sándor hegedűművész és Séner, minden előzetes próba nélkül eljátszották Liszt előtt Beethoven egyik vonósnégyesét. Amikor a házi­asszony az 1862-iki évjáratú vörös­borral kínálta meg vendégeit, Remé­nyi e lelkes kívánságára ürítette poha­rát: „Hazám felvirágozásáért!” Liszt 1865. évi szekszárdi látogatásá­ra emlékeztet még Szeniczey Ödön, paksi földbirtokos ez alkalomból Auguszhoz írt levele is. Szeniczey elő­ször mentegetőzik, hogy nem tehetett eleget Augusz meghívásának. Ezután így ír: „ti boldog emberek vagytok, mert szerencsétek volt korunk egyik legnagyobb, s mint haltam - s rövid időn át tapasztalni szerencsém volt - egyik legkedvesebb emberével egy egész hetet tölteni. - Zene - művészet- lelkesülés kedélyességgel párosulva minő napok lehettek azok. E pillanat­ban, midőn e sorokat írom, érzem nyomasztó hatását azon körülmény­nek, hogy én mind ezt nem élvezhe­tem, - e gyönyör és szerencse szá­momra elveszett. - S most köszöne­téin mellett csak fájdalmam jövök kife­jezni hogy le ereszkedő kegyes meg­hívásodat, mellyet kellőképpen meg­hálálni nem tudok - igénybe nem ve­hettem. Fejezd ki kérlek Liszt Ferenc, ezen nagy férfiú előtt - kit mint mű­vészt, embert és hazafit egyaránt cso­dálok - tisztelek e fölötti fájdalmamat- s kérd nevemben, hogy a kocsit, mellyet most már saját engedelmed folytán lekükleni bátor vagyok - fo­gadja kegyesen mint már egyszer tévé. Báró Órczy Béla (zeneszerző, ké­sőbb a Nemzeti Színház intendánsa) levele, ugyanilyen értelemben tesz vallomást Lisztről: „Méltóságos Uram, Nagy köszönettel vettem a gyönyörű dombor művet, s mindjárt haza érke­zésemkor Lisztnek írok. Ezen emlék valóban nagybecsű lesz nekem, de nem volt szükségem arra, hogy felejt­hetetlen legyen az érdekes időszak, mellyet társaságában töltöttem. Isten vele, szíves üdvözlettel.. Pest, 31/10 1865.” - Itt arról a domborműről le­het szó, amelyet Ernst Rietschl német szobrász még 1852-ben Lisztről készí­tett. Orczy báró Liszt baráti köréhez tartozott, őszinte meggyőződésből hódolt Liszt, az alkotó művész előtt és vett részt a Mester fővárosi ünnepel- tetésében. Itt említjük meg, hogy ezt a Rietschel-féle „medaillont” - ahogy Liszt nevezte - ugyanekkor márvány­ba öntve Augusz is megkapta, később legméltóbb helyére, a Liszt által oly gyakran látogatott Újvárosi templom kórusára helyeztette. Lábjegyzet: 20. Liszt Rómából szeptember 25-én le­velet ír Franz Brendelnek (Br. II. No. 43), hogy - Kahnt kiadó útján küldje meg Augusz Antal bárónak Schwind Móric festőművésznek a Wartburg lo­vagterme számára készített, „Elisabeth Galeri" címen Lipcsében megjelent acél- vagy fametszeteit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom