Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-05-15 / 19. szám
va§4 SZEKSZÁRDI ríap SPORT 2011. május 15. II. félmaraton a borvidéken Zsigmond Előd és Csatári Mónika a mezőny fölé nőtt (Folytatás az 1. oldalról) A szervezés teljesen flott volt, először történt meg, hogy egy nagyszabású versenyt teljes egészében a városi polgárőrség biztosított. A hangulatról - külföldi példára - kihelyezett zenészek gondoskodtak, elhelyezkedvén a 21 600 m-es versenypálya több, a futókat nem zavaró szakaszán, például a kórházi fűtőműnél. Sőt, a keskenyebb szurdokok közelében is, ahol a legjobban megviselt futóknak segítettek a monotónia-tűrésben, a többször jelentkező holtpontok leküzdésében. Valódi országos futótalálkozó volt ez, nem akadt megye, amely kgalább egy képviselővel ne lett volna jelen. Szekszárdról és Tolna megyéből mintegy hetvenen indultak, legtöbben persze a Kadarka Futóklubból A klub karizmatikus alakja, a baráti körben „Öcsiként” szólított ifjú Márkus István, a borvidék félmaraton megálmodója, Horváth István polgármesterrel együtt köszönte meg a színpadon ezt a kitüntetett érdeklődést. A hölgyeknek is, akik közül a legkeményebbek oda mertek állni a rajthoz - és legtöbbjük célba is ért. Nehéz volt megtippelni a végeredményt, de az látszott, hogy olyan számottevő külföldi nincs a mezőnyben, aki komolyan megkérdőjelezhette volna a magyar sikert. S ha a magyarokat számba vettük, okkal reménykedhettünk, hogy lehet a férfi és a női mezőnyben, de a váltóban is tényezőnek számító szekszárdi versenyző, illetve duó és trió. Már csak azért is, mert a félmaraton, illetve a nagy maraton hazai top 10-ébe tartozó versenyzők, ahogy tavaly, most sem neveztek be a szekszárdiak „flú- gos futamára”. ZSIGMOND ELŐD ÉS CSATÁRI MÓNIKA AZ ÉLEN Itt a helyi lokálpatrióták szakmailag megalapozott sejtése: Zsigmond Előd és Csatári Mónika versenyben lesz a győzelemért. Mi több, meg is nyerték mind a ketten a saját kategóriájukban a viadalt. De még hogyan!? Erre mondják sportberkekben, hogy valójában rajt-cél győzelmet arattak. Az AC Szekszárd csak státuszában amatőr, de kvalitásai alapján professzionális, még junior korú, egyetemi hallgató atlétája, Zsigmond Előd az első, a Kálváriára való felkapaszkodás után másfél perces előnyre tett szert. Aztán az első komolyabb hegy-völgy túra után a Porkoláb-völgyhöz érve 4 percet vert rá, a már számára nem is látható, közvetlen üldözőkre. Aztán a Remete kápolnáig még tovább nőtt az előnye, gyakorlatilag behozhatatlanná vált. Csak az idő volt az ellenfele, a korosztályában 3 ezer akadályon és 10 ezer méteren is a szűkebb elitbe tartozó szekszárdi atlétának, aki a második kálváriás kaptatót is komolyan véve, 1 óra 19 perc 18 mp alatt száguldozta be keresztül-kasul a borvidéket. Több mint hét perccel ért előbb célba, műit a másodiknak érkező szomódi Kovács András, a harmadik, bajai Várbíró Attilára pedig hat másodperc híján 9 percet vert rá a szekszárdi atléta. A futókat és a lelkes szurkolókat Horváth István polgármester is köszöntötte Zsigmond Előd a faluhely-dűlői terepen- Vártam már nagyon, hogy hazai közönség előtt is nyerhessek, ami most először megtörtént, és ezért nagyon hálás vagyok a verseny kitalálójának és megvalósítóinak. Sikerült szuggerálni magam végig, szerencsére olyan lelki alkat vagyok, akit nem kényelmesít el az a szituáció, ha nem futnak a közelében. Hegymenetben is sikerült négy és fél perces ezreket futnom, lejtőkkel tarkított részeken egy perccel kevesebb volt az ezres részidő.- Az idővel is elégedett vagy nem csak a győzelemmel?- Nagyjából igen. Ahogy korábban nyilatkoztam, megkezdtem az átállást a fél és a nagy maratonra, ennek megfelelően edzek. Még az idén elindulok a félmaraton országos bajnokságon, ami jelzés- értékű lesz, hogy hol is tartok, aztán beváljatok még egy nagy maratont, a tervek szerint Zágrábban. Természetesen indulok a pálya országos bajnokságon is több kisebb távú közép-, illetve hosszútávfutó számban. Női reménységünk, a 42 km-re szakosodó Csatári Mónika, a tavalyi, a győzelmet ostromló második hely után nem csak titokban gondolkodhatott a hőn óhajtott győzelemben. Részint azért, mert a maratonok teljesítése kellő alap, belépő ide is. A rá jellemző könnyed gazellaléptekkel már a versenyt bevezető síknak mondható pár kilométeren arra törekedett, hogy női futó egy se legyen előtte. Ezt az edzői instrukciót a versenyen egyéb elfoglaltsága miatt ezúttal részt venni nem tudó Németh Gyulától kapta Móni, és igyekszik szófogadó tanítványként cselekedni. Már a Kálváriára fölvezető szortírozón sorra hagyta faképnél a síkon erőfltogtatókat, és innét már azzal a motivációval futott, hogy lehetőleg minél több előtte futó férfit érjen utol, illetve előzzön meg. Vele konkurálni tudó hölgy egy sem akadt a későbbiek során sem a mezőnyben. A győzelem édes érzése, a befutó tapsviharos diadalmenete nagyon is elviselhetővé tette számára a december óta sajnos nem igazán múló térdfájdalmát.- Nagyon nehéz volt a Csacska- szurdik teljesítése után kifutni a Bodriékig. Igaz, sík terepre érkeztünk, de 26 fokos melegben és szem- beszélben is kellett haladnunk. Ezután irgalmatlanul nehéz volt a Porkoláb-völgyön át felfutva eljutni a Bati-kereszthez. Az időeredmény lehetne jobb is, mint 1 óra 42 perc 23 másodperc, de most mégse futottam ki magam igazán, nem vagyok nagyon fáradt sem. Most még néhány félmaratonon elindulok, mintegy felkészülés gyanánt is az év végére tervezett maratoni versenyre - mondta Csatári Mónika a kilátóhoz vezető emelkedőn a célba érkezés után nem sokkal a Kadarka Futóklub kiválósága. Aki egyébiránt célul tűzte azt, hogy belátható időn belül a maratoni távon eljusson a 3 óra 10 perces időig, a 21 km-en pedig az 1 óra 28 percig. Ez ahhoz képest, hogy Csatári Mónika most, a harmincas éveiben kezdett csak el igazándiból sportolni, igencsak megsüvegelendő teljesítmény. Ennek ismeretében okvetetlenkedve mi is feltesszük a kérdést: Móni, hol voltál eddig? B. Gy. (.Folytatjuk)
