Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-05-01 / 17. szám
SZEKSZÁRDI lASJtliNAP LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. május 1. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 8. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív összeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpóüó, nagy szaktudást, hivatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósné hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. Liszt második látogatása Szekszárdon Vasárnap, szeptember 3. (Folytatás az előző számból) Egyik igen barátságos parasztasz- szony (Pörge Sára), akinek a lánya a táncolok között volt - különösen érdeklődött vendégeink iránt, és mindenhová elkísért minket. A jegyző felesége uzsonnával szolgált, utána még a parasztok táncát néztük, melyet a ház előtt cigányok zenéjére jártak.” Majd ugyanaz a barátságos parasztasszony arra kérte Cosimát, hogy menjen, nézze meg otthonát. A bűbájos Cosimával és az Abbéval együtt mind meglátogattuk a jó asszony szerény lakását, aki ezt bizonyára nagy megtiszteltetésnek érezte. Megmutatta nekünk konyháját, szobáját, baromfiudvarát stb. Hazafelé Öcsényen mentünk keresztül Itt az Abbé, - aki mamával, Cosimával, Tonival, Bülowval Ptotényivel és velem a nagy határban utazott - megállíttatta a kocsit egy zenekísérettel táncoló parasztcsoport előtt. Plotényi és Rosty is táncra perdültek a parasztnőkkel, nagy mulatságára a társaságnak. Hazafelé az Abbé Cosimának és Toninak diót hámozott, majd simogatva vette kezébe a jó Cosima kezét. Cosi elragadó volt, verseket szavalt apjának, dú- dolgatott, csevegett. Apa és lánya a kocsiban - ilyen kedves és élénk beszélgetésbe merülve - valóban érdekes látványt nyújtottak. Este a házunk előtt a nagy tér megtelt emberekkel. Kiváló Abbénk nagyon szívesen vállalkozott arra, hogy a szekszárdiaknak hangversenyt adjon.6 Papa sok embert meghívott, hogy szalonunkban élvezhessék a hangversenyt. Kilenc óra felé elragadó jelenet tárult szemünk elé. Házunk előtt, a nagy téren, fej-fej mellett hatalmas tömeg sorakozott fel Majd égő fáklyák kígyózva közeledtek a tér fái között. A küldöttség ablakaink elé vonult. A Dalárda élén álló Halász úr beszédet mondott a szekszárdiak nevében. Üdvözölte a nagy Lisztet, közölte vele, hogy Szekszárd városa a ragaszkodás és tisztelet szerény virágait óhajtja belefonni az egész világon tisztelt nagy mester dicsőségének koronájába. Mikor az Abbé megjelent a szalon ablakában, a tömeg általános tetszésnyilvánításokkal fogadta. Az egész jelenetet gyönyörű holdfény és a téren gyújtott bengáli tűz világították meg. Kiváló Abbénkat a tömeg nagy „Éljen”-nel üdvözölte, és bizonyos, hogy ez az üdvözlés a szívek mélyéről fakadt. Éljen sokáig, igen sokáig a mi kiváló Abbénk, a mi nagy Liszt Ferencünk! Ezután a Dalárda három dalt énekelt annak tiszteletére, aki maga olyan sok gyönyörű melódiát alkotott. Reményi arról az örömről beszélt a tömegnek, melyet mindenkinek át kell éreznie, hogy Szekszárd városában üdvözölheti a nagy mestert, a zene fejedelmét. Hangoztatta mindenki előtt, hogy a nagy Liszt mindenkor kimutatta hazája, Magyarország iránt való őszinte ragaszkodását és azért jött, hogy a nemzet oltárára helyezze nagyszerű áldozatát, „Szent Erzsébet oratóriumát”. Ekkor papa, mint Liszt tolmácsa, közölte a tömeggel, hogy Liszt viszonzásul a jóakaratú fogadtatásért, a szív bensőséges nyelvén akar hozzájuk szólni és nekik melódiákkal válaszolni. Liszt tehát a zongorához ült, és Reményivel magyar rapszódiákat adott elő, majd grandiózus módon játszották el Bülowval négykézre a Rákóczi- indulót; nemes vonásai nagy jóságot és időnként élénk örömet tükröztek. Mikor a hangverseny véget ért, a tömeg megújuló éljenzéssel vonult visz- sza. A Dalárda két zászlóval tisztelgett: az egyiken Éljen Liszt Ferenc!, a másikon: Éljen a haza felírással! Cosima ezen az estén is elragadó volt. Jóízlésű, igen csinos öltözéke egy szép lila uszályos ruha volt, amely megjelenésének különös előkelőséget kölcsönzött, fejdíszét nagyon magasan, fej tetején viselte. Ebben a ruhában láttam először Cosimát Pesten, Schwendtner plébános ebédjén, 1865. augusztus 15-én, „Szt. Erzsébet”- nek, Liszt csodálatos oratóriumának előadása napján. Liszt Ferenc Mikor a hangverseny után a vendégek visszavonultak, mi jó Abbénkkal, Cosimával és a többiekkel, Reményivel, Rostyval és Plotényivel még egy igen kellemes utóestélyt töltöttünk. Liszt igen jó hangulatú, és nagyon kedves volt, mint mindig. Többek között elmesélte nekünk, hogy csak 10 éves koráig élt a szülői házban, Raidingban, Sopron mellett, azután Párizsba ment, s hazájába csak rövid időre és különböző időközökben jött vissza. Mivel szerette volna elsajátítani hazája nyelvét, egy magyarul beszélő urat ajánlottak neki, hogy utazásaiban elkísérje. Szerencsétlenségére ez az úr nagyon szerette a „Nessmüller” bort.7 El volt ragadtatva, hogy Bécsben találkozott e kitűnő itallal de fájdalom! - Prágában már nagyon rossznak találta. Lipcsében a „Nessmüller'’ már undorító volt, és Liszt mesterét e kellemetlenség miatt olyan szomorúnak látta, hogy azt tanácsolta neki, térjen vissza hazájába, ahol biztosan nem fog neki a „Nessmüller” hiányozni. Lábjegyzetek: 5. Ez a decsi és őcsényi kirándulás eddig az egyetlen hiteles forrás annak a fontos ténynek a bizonyítására, hogy Liszt ebből az alkalomból valóban közvetlen érintkezésbe jutotta magyar parasztzenével: látta a nép táncait és hallotta énekeit A naplóírónő sajnos egy szóval sem említi, hogy mindez Lisztben különösebb érdeklődést keltett mlna. Ugyan megállíttatta a kocsit Őcsényben, hogy itt is megnézze a parasztok táncát ukik bizonyára itt is, mint Decsen, cigányzene mellett mulattak, s valószínűleg csárdástjártak. Liszt a zenére nem tesz semmi megjegyzést tehát ez meggyőződésén, hogy cigányok nélkül nincsen magyar népi muzsika, mitsem változtatott. De ki is akadt volna a környezetében, aki a nép zenéjének eredetiségére Liszt figyelmét felhívta volna? Ezt akkor még a szakzenészek sem vették észre. - Érdekes, hogy Anna baronessz igen részletesen írja le a szép, színes népviseletet de arról már semmit nem olvashatunk, hogy Pörge Sára bizonyára azért imitálta a vendégeket „szerény” otthonába, hogy a sárközi népművészet lakást díszítő kincseivel dicsekedhessék. A vendégek, úgy látszik, ezt nem vették észre. 6. Liszt a Wittgenstein hercegnének írt szekszárdi beszámolójában a decsi és őcsényi kirándulást meg sem említi, s csak az esti hangversenyről szól részletesebben: „Vasárnap este vokális és instrumentális szerenádot kaptam, ami állítólag 7- 8000főnyi csoportosulást okozott a téren, Ahelyett, hogy szónokoltam volna a lakossághoz, a zongorát a nyitott ablakok közelébe tétettem, egy magyar rapszódiát adtunk elő Reményivel s a Rákóczit négy kézre Hanss-sal Sokan, akik a tömegben voltak, s akiket másnap láttam, biztosítottak róla, hogy tökéletesen lehetett hallani. Az volt a szándékom, hogy ma elutazom, de nem tudtam ellenállni Augusz, felesége és gyermekei baráti unszolásának: legalább szombatig itt szeretnének tartani bennünket. Mivel pénteken Kisasszonyoknapja, Mária születésnapjának ünnepe, nem szeretném ezt a najx>t vonaton tölteni. így itt maradunk, aholpompás kastély-életet élünk. Szerdán (1865) szeptember 6án Szekszárdon AuguszéknáL ” (Br. VI. No. 90) 7. „Nessmüller” bor bizonyára elírás, vagy Liszt nevezte hibásan annak a magyar neszmélyi bort A jóízű kis elbeszélés újabb adat arra, hogy Liszt többször is megkísérelte a magyar nyék’ megtanulását. Az álhuuló nagy elfoglaltság, a tanulásra alkalmatlan körülmények, a megfelelő mester hiánya, mind hozzájárultak ahhoz, hogy amit a gyermek Lisztnek nem volt módjában megtanulni, azt később sem tudta pótolni. Folytatjuk.
