Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-01-16 / 2. szám
12 ?as4ITOp MOZAIK 2011. január 16. Suliválasztó/1. Közeleg a pályaválasztás ideje, általános és középiskolások törik a fejűket, hogy hol tanuljanak tovább, milyen szakmát, hivatást válasszanak, melyik iskolába jelentkezzenek. Az általános iskolások könnyű helyzetben vannak, mert Szekszárdon bőven van választék: több kiváló középiskola Is várja a tehetséges, tanulni vágyó fiatalokat. A döntés azonban nem könnyű, hiszen egy intézményt csak az ismerhet igazán, aki már kipróbálta. Ezért a következő hetekben mindegyik alma materből megkérdezünk egy-egy pedagógust és tanulót, miért ajánlanák másoknak a saját iskolájukat. A cikkek érdekessége, hogy diákok is írják őket. Miért érdemes a Garayba járni? Sokféle módon be lehet mutatni egy iskolát: érdemekkel, adatokkal, tanárokkal. A száraz tények mellé azonban kell valami, ami emberi oldaláról is bemutatja az adott intézményt. A Garay János Gimnázium nagy hangsúlyt fektet a diákok és tanárok általi bemutatkozásra. Ennek oka az, hogy egy gimnáziumot a jó híre mellett az tehet leginkább vonzóvá, ha az oda járó diákok és az ott tanító tanárok szeretik iskolájukat. Márton Rita a Garay végzős tanulója. A középiskola választása rendkívül meghatározó volt az életében tanulmányi és emberi értelemben egyaránt. Kilencedikesként aggódva kezdte meg első garays tanévét, ám a tanárok odafigyelésének és a felsőbb évesek segítőkészségének köszönhetően hamar felvette az új iskola ritmusát. Sokakat riogatnak a Garay nehézségeivel ennek oka, hogy a tudást ott sem adják ingyen. Fontos azonban: a gimnázium rengeteg lehetőséget ad, melyekkel élni kell Rita számára ilyenek a szakkörök, versenyek, az iskolai utak és a fuvolafellépések. Meghatározó egy diák számára a tanárok személye is. A végzős garays szerint iskolájában hivatásukat szerető, jól képzett tanárok tanítanak. Az osztályközösségek nagyon összetartóak - mondta Rita, emellett kiemelte a fiúk többségének rendkívüli udvariasságát is. Ami nem csoda, hiszen a Garay híresen szép lányait ki ne engedné előre az ajtón. A pedagógusok közül Elblinger Ferenc Ericsson-díjas matematika- és fizikatanár beszélt az iskoláról és a diákságról Több éve tanít a gimnáziumban, azonban már a kezdetekben feltűnt neki az iskola átlagostól eltérő légköre; a tanárok és a diákok egyaránt célorientákak, utóbbiak emiatt fegyelmezettebbek is hasonló korú társaiknáL Úgy gondolja, ez a magatartás okozza azt a tévképzetet a külsősökben, hogy a Garay egy „verseny- istálló”, azonban ez így nem igaz, hiszen a diákok képesek megtalálni a megfelelő egyensúlyt a tanulásban. Elblinger tanár úr szerint a gimnázium pedagógusai is rendkívül motiváltak, mentalitásukkal és felkészültségükkel ösztönzik a diákokat. Úgy látja, hogy az évek során oldódott a régi távolságtartó tanár-diák viszony, és ez nem ment az eredmények rovására. A diákok rendkívül pozitívan élik meg ezt a változást, sokkal kellemesebben telnek így el az órák. Érdemes tehát garays diáknak lenni, hiszen az ott eltöltött négy, illetve nyolc év olyan meghatározó lehet a fiatalok számára, amely egész életükre jó hatást gyakoroL Az iskola honlapja: www.garayj.sulinet.hu. Pekoli Miklós, 12/A A kórház parkja a „természet ékszerdoboza” Dr. Almási István rendszeresen ellenőrzi a madáretetőket Ritkaságszámba menő zöldövezet, a város „tüdejének” is nevezhető hely a Balassa János megyei kórház csodaszép parkja. A hatalmas fák között számos különleges madárfaj él, amelyek gondozására a betegek gyógyítása mellett az intézmény több természetbarát orvosa is időt fordít. Egyikük dr. Almási István infektológus osztályvezető főorvos. Az országosan is egyedi kórházi parkrejtett értékeiről az ott élő vagy vándorlási útvonalukban azt érintő különleges madarak gondozásáról dr. Almási István infektológus osztályvezető főorvossal beszélgettünk. Amint elmondta, pontosan nem tudni, mekkora a park madárállománya, hiszen nyilvántartás nem készült róluk. Annyi bizonyos: fenyves cinegét, a már egyre kisebb számban mutatkozó verebeket, szürke- és örvös légykapót is megláthatunk, ha végigsétálunk a központi, tornyos épület fölötti területen. Emellett a fekete és az énekes rigó, a mátyásmadár, a balkáni gerle, az örvös galamb és a nagy fakopáncs is kedveli ezt az igen változatos élőhelyet. Korábban, a kórházban a leglelkesebb madárvédő dr. Streit Béla urológus osztályvezető főorvos volt. Sokan úgy gondolják - mutatott rá dr. Almási, hogy a madárodú is etető, holott azok a lakást biztosítják a madaraknak.- Eddig 40 madárodút raktunk ki, ezeket folyamatosan gondozzuk, s évente megnézzük, tisztán tartjuk - mondta. A téli időszakban az etetésre ő maga és Kiss Ernő főorvos ügyeL Szárazabb időszakra egy helyen itató is található a parkban. Magánháznál - tudtuk meg - a madaraknak télen az ennivaló a legfontosabb, mert nyáron találnak maguknak eleséget. Vízpótlás viszont egész évben szükséges. Lakás tekintetében az odúlakóknak odú kell a többiek bokron, fákon fészkelnek. A madarak elvándorlása változó: van egy folyamatosan a parkban tartózkodó állomány és a költözők, például a pintyfélék, amelyek északról érkeznek, s itt telelnek. - Az etetőnek azonban kockázata is van - tette hozzá a főorvos -, a madarak betegségeket kaphatnak el egymástól és a ragadozók is könnyebben megtalálják őket. Dr. Almási több mint 10 éve természetfotózással is foglalkozik. Ha valakinek ilyen ambíciói vannak, készít egy madáritatót, -etetőt, s ha egy primitív lest a közelébe rak, máris a legszebb tapasztalatokkal gazdagodhat - véli. A madárkák nem válogatósak, a tört szemű magtári hulladék, szotyola is megfelel nekik. Alaptakarmány szotyola, de rigóknak almát, sajtot is lehet adni. Egy-egy korhadt tuskóra margarint, faggyút kenve a harkályok szívesen fogadják, s a cinegék, rigók is csipegetik. Mindig olyan helyre rakjuk az etetőt, amelyre a madarak rá tudnak szállni, körül tudnak nézni, hogy észrevegyék a ragadozókat - ajánlotta a főorvos. A parkban különleges denevérodvakat is megszemlélhettem, s az elhagyott, növényzettel benőtt, mégis megfoghatatlan, természetes varázzsal bíró, egykori dolgozói úszómedence mellett elhaladva felvetődött bennem a kérdés: Miért nem ismertetjük meg ezt a nem mindennapi területet városunk diákjaival s miért nem építünk ki egy tanösvényt, akár átalakítva az elhagyatott uszodai öltözőket egy madártani házzá vagy kiállítóteremmé ezen a csodálatos helyen, mely Szekszárd természetes, ökológiai „kszerdoboza”. Gyimóthy Levente Két verekedő zöldike
