Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-04-24 / 16. szám
SZEKSZÁRDI LISZT FEiEiCiE EMLÉKEZÜNK 2011. április 24. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 7. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív összeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hivatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozatII. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósné hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. Liszt második látogatása Szekszárdon 1865. szeptember 2-9. Folytatás az előző számból Cosima és férje a második emeleti négy szobát foglalták le, az Abbé pedig azt a két szobát, ahol 1846-ban is lakott.' Mikor az Abbé a nagy szalonba lépett, engem és Helént a zongoránál talált: nagy Esztergomi Miséjének Benedictusát játszottuk. Volt szíves érdeklődéssel hallgatni minket. Ez a Benedictus egyike a mise legszebb részeinek; az itt felcsendülő hárfaszólamoknak grandiózus jelleget kölcsönöz a magasztos dallam tisztasága. Plotényi - aki pár nappal előbb érkezett - szívesen vállalkozott a Benedictus betanítására, hogy ezt kiváló abbénk érkezésére eljátszhas- suk. Ebédnél nagy örömömre a bűbájos Cosima mellé ültettek. Helénnek jutott a feladat, hogy a család nevében pohárköszöntővel juttassa az Abbé úrnak kifejezésre örömünket és boldogságunkat, hogy Őt körünkben láthatjuk. De amikor a nagy pillanat elérkezett, és Helén elkezdte köszöntőjét, szava elakadt a szeméből ömlő köny- nyek miatt, ezzel még hathatósabban bizonyítva háláját és örömét. Jóságos Abbénk a köszöntésnek ezt a módját is elfogadta, mint aki nagyon jól érti a lélek és a szív szavát. Az ebéd vége felé Bocsor plébános úr jelent meg kis küldöttség élén, hogy Liszt abbét Szekszárd városa nevében üdvözölje. Ebéd után az Abbé, leánya és a velünk ebédelt urak a verandára mentek dohányozni. Este Liszt a legnagyobb készséggel vállalkozott arra, hogy Petényivel négy kézre ünnepi miséjéből több részletet előadjanak. Valóban látni kellett volna az Abbé remek és átszellemült fejét, milyen jól ki tudja fejezni hitét a Credóban. Minden érzelem kifejeződik nemes arcán, amely mennyei örömtől sugárzik, mikor e szavakat tolmácsolja: „És az örök életet” Ámen!... Cosima állandóan apja mellett volt, és ő is figyelte minden mozdulatát; szép szeméből könnyek hullottak. Kiváló Abbénk ezután eljátszotta oratóriumából „A keresztes lovagok kórusát” és a „Gyermekkórust”. A gyermeki öröm milyen kitűnően jut kifejezésre e valóban bűbájos kórusban! Ezután az Abbé Bütow keringőiből játszott még néhányat, majd Reményi, a nagy hegedűvirtuóz tökéletesen adta elő a Liszt által olyan nagyszerűen megzenésített Lenau-költemény: „A három cigány”-t.4 Lenau költeménye nagyon szép, és hű tükre a cigányerkölcsöknek. Hárman fekszenek egy fa alatt: az egyik cigány halkan hegedűlget magának egy dallamot; a lenyugvó Nap világítja meg arcát. A második pipázik, s olyan elégedettséggel figyeli pipájának elszálló füstjét, mintha semmire sem volna többé szüksége e világon. A harmadik békésen alszik, cimbalma ott lóg a fán, s míg a szél végigsuhan a húrokon, álom ringatja szívét. Mindháromnak foltozott a ruhája, de mindhárom merészen dacol a sorssal. Mindhárman azt mutatják, hogy amikor az élet nehéznek látszik, pipálássaL al- vássaL hegedüléssel kell tölteni az időt, és háromszor is fittyet kell rá hányni. Mialatt Reményi igen szépen játszott, az Abbé úr szivarozott, Cosimája állandóan mellette volt. Ezután Cosette felment a szobájába, ahol leveleket írt és megteázott. Az Abbé is visszavonult, és mi Rosty, Reményi és Plotényi társaságában megvacsoráztunk, így végződött ez a boldog első nap. Vasárnap, szeptember 3. Az Abbé 7 óra után szobájában reggelizett. Mivel a mi szobánk szemben van az övével hallottuk őt zongorázni. Mialatt az ebédlőben a reggelihez gyülekeztünk, az Abbé itt keresett fel minket, hogy jó reggelt kívánjon nekünk. Cosima csak 10 óra felé jött le az apjához, és nála reggelizett. Utána misére mentünk, az Abbé a papával, Cosima, Helén és én. Mise után Cosima megnézte velünk a kertet, az üvegházakat: minden nagyon tetszett neki, minden érdekelte. Ebéd előtt az Abbé szobájában Reményi kíséretével különféle darabokat és zsoltárokat játszott. Ebéd után kirándultunk az innen egy órányira fekvő kis faluba, Decsre, hogy megnézzük a vasárnaplóba öltözött falusiakat. Odamenet Cosima, mama, Toni, Helén, Midé, Bülow, Rosty és én az omnibuszban (családi határunkban) utaztunk, az Abbé pa- pávaf Reményi és Plotényi a másik kocsiban foglaltak helyet. Liszt Liszt Ferenc Cosima Liszt Salvagni Fortunato nevű olasz inasa is velünk tartott. Decsre érkezve a falu terére mentünk. Itt jöttek össze a parasztnők, kik egymás kezét fogva, kört alkottak, és folyton forogva, táncoltak és énekeltek; mindegyikük igen eredeti öltözetben díszelgett, a selyem, a csipke, a szalagok tömege festői módon elegyedett, és mind térdig érő szép piros bőrcsizmát, fölötte rövid szoknyát viseltek, amelyet alul két sor szalag tarkított és szegett be. Lábjegyzetek: 3. A napló bevezető sorainak mintegy kiegészítéséül ideiktatjuk Liszt beszámolóját a szekszárdi utazásról és érkezésről 1865. szeptember 6-án így ír Wittgenstein hercegének: „Szombat reggel 6 órakor elindultam Pestről Bühwékkal és Reményivel Hogy a házigazdát megkíméljük a túlkorai fölkelés kényelmetlenségeitől a péntekről szombatra virradó éjszakát a gőzhajón töltöttük. Ez 6 óránál rövidebb idő alatt vitt Paksra, ahol két hintó várt; ezeken érkeztünk ide fél 4-re. Ugyanazt a lakosztályt foglalom el mint 46-ban. Bülowékat is tökéletesen elszállásolták a ház másik szárnyában, amely nagyon tágas és gondozott. Elég nagy kert van, biliárdterem s két zongora, aminek jó és sok hasznát vesszük. Mivel Auguszt helyzete nagy tartózkodásra készteti, magunk közt maradunk, egymásnak élünk, külső meghívások nélkül ami nagyon kedvemre van. ” (Br. VI. No. 90.) 4. Liszt Lenau híres költeményét legelőször énekhangra, zongorakísérettel írta (1860), 1864-ben átírta hegedű-zongorára, Reményi kéziratból játszhatta a hegedűszólamot mert ilyen formában a mű csak Liszt halála után, 1896- ban jelent meg Kahnt kiadásában. Folytatjuk.
