Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-04-10 / 14. szám
3 MS4RN4P LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. április 10. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 5. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív összeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hivatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témaköréé s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány- posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre." A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósáé hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. Bonyodalmak az esztergomi mise körül 1855-1856 Liszt 1855. január 27én levelet kapott Augusztól, amelyben barátja figyelmezteti őt a pécsi püspöknek, Sci- tovszky Jánosnak 1846-ban tett ígéretére, hogy a pécsi Székesegyház felavatására misét fog írni. Mint korábban említettük, 1846-ban Szekszárdról való távozása utáni napon Liszt Sci- tovszky püspök vendége volt Me- cseknádasdon és Pécsett is a püspöki palotában lakott. A püspökből azóta hercegprímás lett. Most arra kéri Lisztet, hogy ígéretét váltsa be egy, az esztergomi Bazilika 1856-ban esedékes felavatási ünnepségére írandó misével. Liszt nagy örömmel fogadta a herceg- prímás Augusz által közvetített üzenetét, s mindjárt hozzáfogott e zeneszerzői eszményeinek annyira megfelelő feladat elvégzéséhez. Akkor még nem sejtették, hogy az Esztergomi Mise mennyi bonyodalomnak és intrikának lesz az előidézője. Mindezek hátterében egyetlen ember állt, ugyanaz a gróf Festetics Leó, aki a fiatal virtuóz Liszt egyik leglelkesebb barátja és híve volt. A zeneértő, sőt maga is komponáló főúr az 5öes években a Nemzeti Színház igazgatója, most egyszerre a kritikus szerepében tetszeleg, a zeneszerző- Liszt ellen fordul Meggyőződése, hogy Liszt túl modern, túl bonyolult és világias szellemű zenéje nem felel meg az ünnepi alkalomra, s mindenáron meg akarja akadályozni előadását. Az Auguszhoz 1856-ban írt Liszt-levelek ugyancsak megszaporítják a postajárást Weimar és Szekszárd között. Nem kevesebb mint kéttucat levélben olvashatunk az Esztergomi Mise változatos sorsáról eladhatóságáról vagy előadhatatlanságáról Hogy mennyi és milyen nehézség volt ezen a téren, hogy milyen döntő szerepet játszott Augusz Antal Liszt ellenzői meggyőzésében, dokumentálja az az iratköteg, amelyet „Scitovszky hercegprímás iratai” címen az esztergomi prímási levél tár őriz. A hercegprímás Festetics befolyására Liszt miséjének előadását - azt hosszúnak ítélvén - az 1856. augusztus 3-i felavatási ünnep helyett jóval később, november 1-jére tűzte ki. Teljesen indokolt volt és érthető a művészi önérzetében mélyen megsértett Liszt fájdalma és felháborodása. Ennek Augusz előtt baráti őszinteséggel ad kifejezést A hercegprímást is bosszantotta a sok huzavona, az ellentétes vélemények ostroma. 1856. július 16-án a következő udvarias, de ingerült hangú levelet írta Augusznak JMéltóságos Báró Csász. kir. Helytartósági A1 Elnök Úr! Méltóságodnak hozzám intézett bizo- dalmas levele alkalmat nyújt nekem őszinte bizodalommal viszont nyilváníthatni, hogy mindenkor különös megtiszteltetésemnek tartandom, ha Méltóságodat házamban fogadhatom, csak arra vagyok bátor Méltóságodat egész őszinteséggel fölkérni, hogy a nekem már annyi kellemetlenséget okozott basilica fölszenteiési zenét egyszerű hallgatással elmellőzni szíveskedjék: - e kellemetlen tárgyat annyira fájlatom, hogy mindenkit ahoz, akihez hivatala szerint tartozik, a karigazgatóhoz utasítok. Egyébiránt nagybecsű hajlamaiba magamat ajánlva megkülömböztetett tisztelettel vagyok...” Auguszt azonban nem abból a fából faragták, aki ilyen esetben meg- hátrál sőt most mutatta meg igazán, milyen bölcs és ügyes politikával tudja kivédeni a prímás mögött álló ellenfél mesterkedéseit. Valóban annak mutatkozott, amilyennek őt Liszt megítélte. Augusz győzött és az Esztergomi Mise a Bazilika felavatásán mégis előadásra került. Lisztet nagyon meghatotta Augusz Antalnak és egész családjának kiállása. Erről az ő amúgy is hálás természetével soha meg nem feledkezett. Ettől az időtől kezdve úgy érezte, hogy barátjával lélekben egyek voltak. Augusz annyira szívén viselte a mise ügyét, hogy a hercegprímás hozzájárulása után amiatt aggódik - vajon Liszt elvállalja-e majd művének vezénylését. Félelmének oka az volt, hogy a felkérést nem a prímás, hanem az előkészítő bizottság nevében Seiler József karigazgató írta alá. Liszt Auguszhoz írt levelében gyakran emlékezik meg e válságos hónapokról. Erre vonatkozóan csak egy leveléből idézünk, melyet Szekszárdról Rómába való visszatérése után, 1865. szeptember 20-án írt a Vatikánból: „Kedves Barátom, visszatérve lakásomba és kinyitva írókészletemet, mindjárt megtaláltam nyilvánvaló lopásomnak bűnjelét, amelyet többé- kevésbé előre megfontolt szándékkal követtem el Szekszárdon. Ez a bűnjel egy Magyarország címerével ellátott levélpapír, amelyen sietek Önnek írni, s amelyet jobban nem használhatok fel, mintha megvallom rajta Önnek, milyen édes és boldog emléket hagyott vissza szívemben az a néhány nap, amelyet családjuk körében töltöttem. Máraz első 1846. évi szekszárdi tartózkodásom alkalmával tapasztalhattam az ön vendégszeretetének szívből jövő varázsát, amely húsz év múltán sem vesztett erejéből A magam részéről most, húsz évvel öregebben, még mindig meg tudom becsülni olyan álhatatoSan odaadó barátság értékét amilyen az Öné. Amikor ismét szerencsés lehetek Önhöz visszatérni, ami remélhetőleg nemsokára lesz, legyen elkészülve arra, hogy nem egyhamar hagyom el önöket... Cellini szenvedései a „Perseus” alkotása idején azokra a művészi civakodá- sokra és vitákra emlékeztetnek, amelyeket 1856-ban az esztergomi misén idéztek elő. Mennyi nemes határozottsággal avatkozott Ön kedves barátom ebbe a küzdelembe, hogy végül is teljes sikert arasson. Engedje meg, hogy ismételten megköszönjem ezt a 9 évvel ezelőtt tanúsított állhatatosságát mert ennek tulajdoníthatom jelenlegi pesti tekintélyemet, amelynek az esztergomi előzmények nélkül nem volna meg a kellő alapja. Adja át kö- szönetemet az én akkori kis prófétáimnak Heléne-nek és Annának is, akik olyan határozottan állították, hogy »Liszt miséjét elő kell adni« és kérje meg őket, hogy előszeretetüket terjesszék ki a »Szekszárdi« miséimre is.” Az Esztergomi Misét külföldön először Prágában mutatták be 1856. szeptember 28-án Liszt jelenlétében. Bécsben 1858. március 22-én került előadásra a szerző vezényletével A magánszólamokat a pesti előadások szereplői énekelték. Ä mise második bécsi előadásán, március 23-án már Augusz is jelen volt. A következő nap, - 24-én - siet értesíteni feleségét a nagy sikerről Az előadáson, bizonyára olyanok is jelen voltak, akik már a bemutatót is élvezték. Minden részt nagyon megtapsoltak, Lisztet többször is kihívták. Bécsben határozottan nagy párt alakult ki mellette. Liszt jelezte Augusznak, hogy szeretne 14 napra Budára jönni egy pihenőre Karátsonyihoz. Az Esztergomi Mise Augusz által is bizonyított nagy bécsi sikere két jelentős kedvezménnyel járt. Az egyik, hogy a bécsi Staatsdruckerei kiadásában államköltségen jelent meg a mű partitúrája. Valószínű, hogy Augusznak e körül a kiadás körül is voltak érdemei. A művész bécsi rokonát, a kiváló jogtudóst, Eduardot kéri meg, ha a partitúra megjelenik, ennek legelső két példányát egyidőben juttassa el Magyarországra: egyiket a hercegprímásnak, a másikat Augusznak. Álig várja, hogy utóbbinak ezzel is kifejezhesse háláját. A másik következmény Ferenc József legfelsőbb elismerése, amellyel 1859. április Ifién Lisztnek a Vaskorona rendet adományozta. A kitüntetésről szóló diplomát Liszt 1867. május 4én Eduard Lisztre és leszármazottjaira ruházta át. Liszt Bécsből egyenesen Pestre jön. Április Ifién a Nemzeti Múzeum dísztermében, llén pedig a Belvárosi Templomban újra felhangzott Liszt miséje. A kisebb módosításokkal ellátott művet ő tanította be és ő is vezényelte. A második előadás után Liszt a fe- rencrendiek templomába ment csendes misére. Ekkor vették fel ünnepélyesen a rend confraterei közé. Folytatjuk.
