Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-04-10 / 14. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A CSALÁD ÉVE 2011. április 10. Egészséges családok, egészséges társadalom A Nagycsaládosok Országos Egyesülete és az Európai Nagy- családosok Szövetsége közös szervezésében rendezték meg 9 európai állam 154 helyszínén egyazon időpontban - Magyaror­szágon 90 helyszínen - 2011. március 26-án, szombaton 17-19 óra között azokat a mini­konferenciákat, melyeknek té­mája közös volt: Milyen lesz gyer­mekeink Európája, jövője? Szekszárdon, a PTE Illyés Gyula Peda­gógiai Főiskola Kara „E” épületében a Szekszárdi Nagycsaládosok Egyesüle­te szervezett e napra tanácskozást, amelyen szép számmal vettek részt a családok jövőjéért felelősséget érzők. Elsőként Kálóczi Andrea, a RÉV Ambulancia vezetője beszélt egye­bek között a családon belüli viselke­dési formákról, a megromlott családi élet hátteréről, a segítségkérés és nyújtás lehetőségeiről Kitért arra, hogy a családban betöltött szerepek már a gyermekkorban kialakulnak, s egy szeretetteljes, gyermekeire oda­figyelő, a problémákat megbeszélő családban nevelkedő gyermek ezt a mintát viszi tovább saját felnőttként, amikor saját családot alapít. A há­romgyermekes Simon Béla-dr. Tajdina Julianna gyermekorvos házaspár, akik a Házas Hétvége Mozgalom tag­jai, és jegyes oktatással is foglalkoz­nak, Kálóczi Andrea előadásának egy-egy részéhez saját életükből mondták el tapasztalataikat. Kiemel­ték a következetesség, az odafigyelés és az egység fontosságát. Az informatikus-gyermekorvos házaspár rengeteg, számos, szinte minden családban előforduló problé­mára javasolt megoldást. Ezek leg­főbb tanulsága, hogy két ember egy életre való szövetsége csak úgy lehet tartalmas, és csak úgy nevelhetnek szellemileg, lelkileg, testileg egészsé­ges gyermekeket, ha a házaspár kö­zött összhang van a gyermeknevelés legsarkalatosabb pontjaiban, fejlesz­tik önismeretüket, valamint egymás szeretetigényére kiemelt figyelmet fordítanak. A kettős nevelés veszélyeire is fel­hívták a figyelmet. Valamint arra, hogy a férjnek és feleségnek kell el­sősorban egységet alkotni. Egymást tisztelni, szeretni, együtt gondolkod­va együtt dönteni (ehhez elengedhe­tetlen az egymás közötti állandó kommunikáció), mert csak a közös szeretetben való következetes neve­lés hozhatja meg a gyümölcsét, tehát, hogy a gyermekekből egészséges, ér­tékeket követő felnőttek váljanak. A szervező nagycsaládos egyesület elnöke, Heim Károlyné és férje öt gyermeket neveltek fel három uno­kájuk van. Egyesületük 1990-ben ala­kult, jelenleg Szekszárdon kívül még tizenkét településről vannak tagjaik, összesen hatvanhárom család. Cél­juk: az anyaságnak, mint értéknek felmutatása, érdekvédelem, egymást segítő, szolidáris közösség alkotása. Követik a családokat érintő jogsza­bályok változását, és adományokat közvetítenek a rászorultaknak. A konferencia sikerét mi sem bizo­nyította jobban, mint az, hogy a hall­gatóság érdeklődése az előadások után sem lanyhult, saját élethelyzetü­ket felvázolva kértek tanácsot a jelen­lévő szakemberektől. -sas­Aki szülő, tudja, gyermekének elveszté­sénél borzalmasabb nem történhetne vele. Szerencsére járnak, járőröznek köztünk „őrangyalok”, akik akár nyara­lás, horgászat közben, vagy éppen mű­tét után lábadozva is kötelességüknek érzik az életmentést saját életük koc­káztatása árán is. Dr. Mártinké Károly nyugalmazott rendőr alezredes, író Kékfényű glóriába foglalta történetei­ket 14 közül a 10. dokumentumriport kötetébe. A gyermekmentő rendőrök hősiességének elmondása országos út­jának missziós célja. Szekszárdra az Ily- lyés Gyula Megyei Könyvtár meghívá­sára érkezett március 21-én, hogy meg­ismertesse velünk főként a Tolna me­gyei életmentők igaz történeteit. Köllő Imre alezredes, a Paksi Rend­őrkapitányság vezetője több embert megmentett .a vízbefúlástól balatoni és Duna-parti nyaralásaik során. Fia, Köllő József az atyai szándék ellenére vízirendőr lett. Feleségével a Balato­non csónakáztak, amikor egy fuldok­ló nőre lett figyelmes. Úszni nem tu­dó feleségét a csónakban hagyva azonnal vízbe ugrott, és kimentette a nőt, aki a parton köszönet helyett üvöltözve kérte számon, hogy meri őt fogdosni... Vass Zoltán százados a fiával horgá­szott Domboriban, amikor észrevet­ték, hogy nyugati széllel fenyegető vi­har közeleg sötét fellegekkeL Tőlük huszonöt méternyire egy hosszú ka­jakban egy öttagú nyaraló család szállt vízre. A hirtelen kerekedett szélvihar­ban kajakjuk felborult, és hamarosan A hősök köztünk járnak Martinkó Károly könyve életmentő rendőrökről A nyugalmazott alezredes elkötelezett a hős rendőrök emléke iránt már a vízben fuldokoltak. A százados, fiával együtt emberfeletti erővel eve­zett feléjük nagy lemezcsónakjukkal a viharos széllel szemben. Sikerült mindannyiukat partra segíteni, né­gyüket a csónakban, a családfőt hely­hiány miatt az után húzva. Az apába negyedórás küzdelem után sikerült életet lehelni a szárazföldön. A meg­mentettek egy köszönőszóval sem fe­jezték ki hálájukat. Vass Zoltán és Zoli fia azóta sem tudják, kiket mentettek meg, így nincs mód arra, hogy Köllő Imre alezredes felterjessze őket élet­mentőknek járó kitüntetésre. A ter­mészet erejével kellett szembeszállnia Vörös András törzszászlósnak is, a Tolna megyei Nak község körzeti megbízottjának. A Lápafőn egy bor­zasztó égszakadás következtében erős sodrású folyóvá változott pata­kocska fölött egy 14 éves, éppen az általános iskolából elballagott fiú ka­paszkodott eg>' faágba, és jajveszékel- ve kiabált segítségért, mivel már alig bírta magát tartani. Az alatta nagy mennyiségű hordalékkal farönkök­kel hömpölygő áradat azonnal vég­zett volna vele. A törzszászlós, akit ké­sőbb a fiú tisztelete és hálája jeléül Bandi bácsinak szólított, egy pillanat alatt felmérte a helyzetet. Nagy leve­gőt vett és a sodró áradatba gázolt, hogy megközelítse a fiút, Zoltánt. Ahogy közelebb ért, már mindkette­jük élete csak egy hajszálon függött, de a közeli hidat mentő tűzoltók se­gítségével sikerült kötelet dobni a fiú­nak, aki a derekára kötözte azt, és erős lélekjelenlétének köszönhetően leereszkedett az áradatba, a törzszász­lós sikeresen elkapta, és fejét a víz fö­lött tartva a partra vitte. Dr. Martinkó Károly a Magyar Rendőr című képes hetilap főmunka­társaként 1988-ban vonult nyugállo­mányba alezredesi rendfokozattal az­óta 14 kötetet készített. Kékfényű glória című kötetével olyan rendőrök előtt tiszteleg, akik halál torkába ju­tott gyerekek életét mentették meg. Kötelességének érezte megírni a Gyermeksikolyok című könyvet, ami gyermekek sérelmére elkövetett em­berölésekről szól rettenetes dolgokat feltárva benne. Véleménye szerint ezeknek az emberöléseknek legalább a felét meg lehetne előzni egy kis oda­figyeléssel Dr. Martinkó Károly nemcsak írás­ban, de kőben, síremlékekkel is igyek­szik a hős rendőrök emlékét megőrizni Éppen közel egy éve avatták neki kö­szönhetően Dunaföldváron Fekete Fe­renc főtörzszászlós gránit síremlékét- Ha nincs köszönet, nem baj, ak­kor is csinálni kell - vallja Martinkó, aki következő kötetében a Kékfényű glória folytatását írná meg arról, ami az elmúlt 15 év során történt. Kovács Etelka

Next

/
Oldalképek
Tartalom