Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-02-27 / 8. szám
10 mmmuAm muo 2011. február 27. A zt mondják, a hála nem történelmi kategória - sem kicsiben, sem nagyban... Mintha csak e szólást igazolná Szekszárd, mikor megfeledkezik a címbeli asszonyróL A címeres levelét III. Ferdinándtól 1655-ben nyert családba, Bölcskén született 1850-ben Kurcz György nagy- birtokos és Erős Klementin leányaként Emma. Simontsits Bélához 18 évesen ment hozzá: 1869 és 1874 között három fiúval ajándékozta meg. Férje alispánunk, majd Szatmár főispánja, végül belügyminiszteri tanácsosként hagyta özvegyen feleségét 1904. december 8-án. Fiuk, Elemér megyénk képviselője, al-, majd főispánja, főrendiházi tagja lett. Emma asszony a Szegzárdi Katolikus Nőegylet és Alapnevelési Egylet alapító elnöke: a nagy népszerűségnek örvendett katolikus óvoda létesítésében és támogatásában is úttörő szerepe volt. Felekezetén s a gyermekeken kívül messzebbre is tekintett, mikor a megyeszékhelyen személyes tekintélyével 1893-ban összefogta a helyi társadalom tehetős elemeit, és megszervezte a népkonyhát, sőt jelképesen olykor maga is osztotta a meleg ételt. Az adományokra ösztönző jótékonyság lehetővé tette, hogy a ftloxéra miatt elszegényedett 200-250 ember az amúgy is munkalehetőség nélküli telet átvészelje. Bodnár István jóvoltából az Utolsó ebéd a szekszárdi népkonyhában című 1908-as riportjával léphetünk a karitatív intézménybe. ’Az összegyűlt eleség élvezhető étellé főzését az óvodát vezető testvérek teljesítik, zúgolódás nélkül, jó kedvvel. Minden szegény jegyet kap a városházán s ezek alapján ritka önfeláldozással a katolikus óvoda alelnöke, Trieber Ilma, mint a nyomor hadseregének generálisa személyesen porciózza ki az adaAflE$ EEMLÉKEINK 100« Simontsits Béláné és a hála A nagyasszony önálló, erős akaratát a kezében lévő cigaretta is jelezte... gokat... Fáradozását fényesen mutatja: januárban 2672, februárban 3128 adag ételt s 680 kenyeret osztott szét, mert szombatonként kenyeret is kapnak a szegények. Kalács ez nekik, mert fehér és ízletes. A múlt szombaton megjelent Simontsits Béláné Öméltósága is... A szegények kedvenc eledele: gombóc főtt a nagy üstben. Gombóc 500 volt. de volt is szegény elég mindenkire hármat számítanak, s nemsokára elfogyott az egész üst tartalma. Előbb azokat elégítették ki, akik hazahordatják az ebédet, majd jöttek az ott étkezők. Cigányok, hordárok, de jól öltözött alakok is elegen. A tele tányér gombócleves mellé kenyeret is kaptak.’ Simontsitsné halála 10. évfordulóján nagy emlékünnepet rendeztek, ekkor jelent meg dr. Leopold Kornél füzete, ahonnét Emma asszony képét átvettük. Az óvodának s benne a népkonyhának egykor helyet adó Séd utcát, mely 1945 után Marx Károly, majd 1990 után Szent László utca lett, a két világháború között a város tiszteletből róla nevezte el. (A Csonka utcát meg Triebler Ilma irgalmas nővérről) Az autóbusz-megálló mögötti ház ma is emléktábla nélkül árválkodik, pedig sok mindent elmondhatna, ahogy Dienes Valéria, akinek itt éltek anyai nagyszülei: s ő az 1890-es óvodává alakítás élményéről írta: „mikor a pap szobáról szobára ment, a falakon sugárzó szenteltvíz nagy változatos rajzait néztem, és mentem mindig egész közel utána”. Az óvoda egyik utolsó csemetéjeként ide járt a későbbi jeles történész, Sza- kály Ferenc is... Dr. Töttős Gábor A „Sajnálkozás városa” „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem!" (Ézsaiás próféta könyve 43,18-19) Nem terveztem, hogy ebben az évben elmegyek egy ilyen típusú kirándulásra, de mire észbe kaptam, a „Vágyaim Visznek” légitársaság járatán találtam magam. Még csak meg se néztem, mit viszek magammal! Amikor odaértem „Sajnálkozás Városának” repülőterére, még nekem kellett magamnak végigcipelnem a bőröndjeimet a hosszú úton a szállodáig, mert se busz, se taxi. De voltak ott mások is, akik hasonlóképpen a táskáik súlya alatt görnyedtek, nekik is maguknak kellett cipelniük. így hát csapzottan odaértem a „Múlt Menedéke” szállodába, és rátaláltam benne arra a bálteremre, ahol a ma esti alkalmat tartaEVANGÉLIUM ni fogják: az „Éves Szánakozás” összejövetelét! Ahogy bejelentkeztem, megpillantottam sok régi barátom nevét a vendéglistán; például a „Tenni” családot; közülük ott volt „Szeretném”, „Kellett Volna”, „Kellene” és „Jó Volna”. Ott voltak „Lehetőségek” is; közülük „Elhibázott”, „Elszalasztott” és „Elhalasztott” jött el. Na meg a „Tegnap”-ék is ott voltak; „Tegnapelőtt”, „Másfél Éve” és „Nyolc Éve” - és még sokan, úgyhogy meg sem tudtam őket számolni. Mindegyiküknek volt egy története, amit az esti alkalmon elmeséltek. Az „Összetört Álmok” és a „Meg Nem Tartott ígére-tek” családok kezdték a sort, majd - a sztorikba belemelegedve - a „Ne Engem Hibáztass” és a „Nem Tudok Segíteni” családok vették át a szót. Na és persze órákig tartó szórakoztató történeteket tudott elmondani a hires mesélő: az „Ez Mind Miatta Van” család. Amint megpróbáltam berendezkedni arra, hogy egy igazán hosszú éjszakát fogok eltölteni velük, rájöttem, hogy csak egyetlenegy személy képes arra, hogy hazaküldje őket: én magam! Csupán egy dolgot kellett tennem. Visz- szalépni a jelenbe, és jó szívvel köszönteni az új napot! Annyi ereje van a múltnak feletted, amennyit te adsz neki! Az egyedüli hely, ahol a múltad életre kelhet, az az emlékezeted. Ezért mondja neked ma a Mindenható Isten: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem!” Ha magadra ismértél valamelyik „Család” tagjában, szeretettel várlak a Garay téren a szobornál vasárnap reggel 8-kor. Papp Barnabás baptista lelkipásztor Ódon időben FEBRUÁR 28-ÁN110 ÉVE, 1901- ben református műkedvelőink előadták Gerő Károly Az uzsai gyöngy című népszínművét. 95 éve, 1916-ban a Képes Újság háborús rajzpátyázatán dijat nyert földink, Miklósi Ödön. MÁRCIUS 1-JÉN 180 ÉVE, 1831- ben szülöttünk, Schwartzer Antal lett a váci siketnéma-intézet igazgatója. MÁRCIUS 2-ÁN 105 ÉVE, 1906- ban született Debulay Antal hely- történész. 75 éve, 1936-ban a paksi kálvária bronz stációinak elkészítésével Orbán Antalt, világ- háborús emlékmüvünk alkotóját bízták meg. MÁRCIUS 3-ÁN 180 ÉVE, 1831- ben született Szeredy József pápai kamarás egyházjogászunk, számos mű szerzője. MÁRCIUS 4-ÉN 130 ÉVE, 1881- ben Gerenday László református lelkész-írónk, az idegenlégió katonája jött világra. 40 éve, 1971- ben hunyt el Szabó Dezső festőművészünk. MÁRCIUS 5-ÉN 135 ÉVE, 1876- ban keleti határunkat elöntötte a Duna árja. MÁRCIUS 6-ÁN 155 ÉVE, 1856- ban hunyt el Bezerédj István, volt képviselőnk, az első önként adózó, jobbágyfelszabadító nemes. Húshagyó keddi táncház a katolikus plébánián A hosszúra nyúlt farsangi időszakot zárja le egy régi hagyományokat felelevenítő táncházi mulatság, melyet március 8-án, húshagyó kedden 19 órától 24 óráig tartunk a szekszárdi rk. plébánia közösségi házában (7100 Szekszárd, Béla király tér 9). Éjfélkor véget ér a mulatság, s hamvazószerda beálltával közös imával és papi áldással kezdetét veszi a nagyböjti időszak. Zenél a Csurgó Zenekar, táncot tanít Vass Oszkár. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők: A Római Katolikus Egyházközség és a Házas Hétvége közössége. A Szókincskereső Alapítvány ezúton köszöni meg az szja 1%-bót felajánlott összeget, melyet hagyományainkhoz hűen ebben a tanévben is az arra rászoruló gyermekek ingyenes logopédiai foglalkoztatására és képességfejlesztésére fordítottuk. Amennyiben teheti, kérjük támogassa idén is alapítványunkat! Adószámunk: 18855568-1-17. Címünk: Szekszárd, Wesselényi u. 16.
