Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-02-20 / 7. szám
2011. február 20. 13 ►RT SZEKSZÁRDI írnap „Történelmi” első jégkorongtorna Szekszárdon Bemutatkoztak a Gemenci Sólymok Hat-hét éves csöppségek, jégkorongos palánták lepték el eddig még nem látott létszámban a szekszárdi jégpályát. Először rendezhet tornát a házigazda, a megyeszékhely új hokiklubja, a Szekszárdi Vízmű Gemenci Sólymok Jégkorong '96 SE. Nagy az izgatom, eddig csak Baján, Dunaújvárosban, Fehérváron és Kaposváron játszhattak a kis szekszárdi zöld-fehérek. Első minitorna - a szuper miniknek. A hét-nyolc éveseknek, de van több csapatban is testfelépítésében még annyira szembeötlően szuper mini gyerkőc, aki még a 6. születésnapját is az elkövetkezendő hónapokban fogja ünnepelni. De már bokától állig szabályos felszerelésben, s várja, hogy a pályára, pardon, jégre lépjen. A kitörőben lévő szekszárdi és környékbeli hokiőrületet a leghatásosabban a Török család jelképezi: mind a három fiú a Márciusig nyitva marad Családbarát programokkal vár a szekszárdi jégpálya © Szekszárdi Vízmű Kft. íben az idős! mokkái várjuk az ei Ajánlatunk Február utolsó és március . pokon a Vözc---*— m hétközna- iládi kedvezményt biztosítunk kedves vendégeink számára. Február 26-án, szombaton délelőtt a jég ismét a gyermekeké: 8.00- 9.30-ig Szabad korcsolyázás 9.30- 10.00-ig Jégkorong-bemutató A Szekszárdi Vízmű Gemenci Sólymok Jégkorong '96 SE játékosai és egy vendégcsapat részvételével 10.00- 11.30-ig Az előző évi hagyományok alapján játékos vetélkedő. 11.30- tól Jégkorong-mérkőzések A Szekszárdi Vízmű Gemenci Sólymok Jégkorong ’96 SE serdülő- és ificsapatai részvételével. A résztvevőket és díjazottakat ajándékokkal lepjük meg. A programra ingyenes belépővel és forró teával, aprósüteményekkel várjuk szekszárdi és vidékről érkező vendégeinket egyaránt. sportág bűvöletében éL A hatéves Bence, a középső Richárd és a 11 éves „nagyfiú”, Zsolt. Az előbbi kettő repes a boldogságtól, mert másodpercek kérdése és pályára léphet, mindjárt a NAGY Dunaferr 6-8 évesei ellen. Az utóbbi, Zsolt, a legszomorúbb beöltözött résztvevő, mert túlkoros, de azért lesz szerepe ezen a jeles napon is: az ellenfelek beleegyezésével ő védi a Sólymok kapuját. Bekorcsolyázik Fodor Zsolt, aki Beregi Károly edző szerint a csapat leggyorsabb játékosa, aztán feltűnik Vas Gábor, akit a csapat eszének nevez a szakvezetés. Száguldó és taktikus szuper minik Nem lehet nem észrevenni a csapat szuper minijét, Kugler Kristófot, aki az előző napi éles mérkőzésszerű edzésen olyan folyamatos fájdalommal járó sérülést szedett össze, ami után tízből kilenc gyerek biztosan nem vállalja a játékot, de ő a ritka kivétel. Ha nem játszhat, feltehetőleg annak lett volna nagyobb egészségkockázata. Mintha mi sem történt volna előző nap, csapata első pályára lépő sorában kap helyet. Az igazi zebracsíkos bíró a tőle elvárt gyorskorcsolyázással és a vele párosult sasszemekkel útjára indítja a korongot. Ezt kérem, látni kellett volna, nem lehet prózailag (szóban) kifejezni. „Életem és vérem” címszó alatt megy végig a 18 perc, a másik testi épségére abszolút vigyázva. Ütközés itt, a piciknél még tilos, nincs „bodicsek”, de észvesztő az iram, és nem a „Kicsi rakás nagyot kíván” ismert mondás stílusában megy a játék. Ha valaki azt gondolná, hogy attól jó a meccs, hogy egymás hibájából élnek a játékosok, s ettől a pankráci- ótól lenne érdekes a játék, az téved. Blokkolásokat, keresztpasszokat, mélységi leindításokat, szólókat nem csak a minden tekintetben előrébb járó dunaújvárosi, majd a fehérvári fiataloktól láthattunk. Helyzeti előnyükből adódóan is persze ők űzik ezt a sportágat technikailag, taktikailag az átlagszakosztálynál jóval magasabb szinten az országban. Okkal lehet elégedett, a Beregi-Ger- gely-edzőpáros másfél év munkája után: az ösztönösségbe, a mindent elsöprő, saját magukat nem kímélő lendületes lelkesedésbe tetten érhető tudatosság, az összjátékra való törekvés vegyül szekszárdi részről is. És így van ez a legnagyobb hazai klub, a Sapa Fehérvár AV, a Kaposvár ellen, de a Jászberény ellen is, ahol már kezdenek fáradni a mieink. „Nincs olyan gyakorlás, ^ ahol ne állítanánk meg Gergely Tibor g edzőkollégámmal a játékot, és ne az | összjátékot súlykolnánk a gyerekek fe-1 jébe. Nagy öröm, amikor ez a támadása- g ink jelentős részénél éles meccsen is „le- g jön” - jegyzi meg Beregi, miközben per-1 cenként lépnek pályára a négyes sorok. Gyerekek, felnőttek egyaránt komolyan vették a meccseket A vízmű kölyökcsapata Mindegyik csapatnál, ez garantálja azt a nagy ritmust, a rohanást, ami erre a sportágra jellemző, amihez ebben a sportágban már ebben a korban hozzá kell szoktatni a még csak kisgyerekeket Nem az eredmény a fontos Mi, felnőttek azért csendben számolhatjuk a gotokat, de lelkemre kötik a bennfentesek, csak magamban tegyem, mert hivatalos sorrendet szándékosan nem hirdetnek: mindenki, aki pályára lépett oklevéllel, kis ajándékkal gazdagodott. Nem szabad ezzel egymásnak ugrasztani a gyerekeket elvonni a fig\ ‘ műket a kollektív játéktól - magyarázzák kollekth, r> az edzők. A hokisok a jelekből ítélve nem engedik meg azt, amit a labdás sportágak képviselői már az iskolai sport szintjén művelnek: a végére sokszor nemcsak a gyerekek, hanem a tanár bácsik is összevesznek. Tíz-tizenöt perc pihenő, máris újabb meccs. A szekszárdi klub nem kap annyival több gólt még a két fellegvártól sem, hogy azt ne lehetne vállalni. S ha a sokkal jobb jégcsarnokban, más feltételek között edződő kaposváriak elleni meccs alatt összesí- tenénk - de nem tettük meg nem vagyok benne biztos, hogy nem a mieink nyertek volna. De hess!... Tényleg nem erről szól a történet. Nekünk sokkal inkább arról, hogy a bő egy éve megszületett szekszárdi jégkorongsport kezd jövőt sejtető gyökereket ereszteni. Jóval több történt a háttérben eddig annál Szekszárdon, hogy a felszínen megjelenik egy kölyökcsapat... B. Gy. OROSZ
