Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-02-20 / 7. szám
2011. február 20. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Szükséges a szellemi koncentráció Máté János: „Az építész szakmai értékeket hoz létre, miközben kiküszöböli a problémákat” „A recesszió gátat vetett az építkezési kedvnek” Dr. Tóth Nándor szájsebész főorvos javaslatára most a szekszárdi születésű építész-belsőépítész tervezőművésszel, Máté Jánossal beszélgetünk például arról, hogy a recesszió mennyire szorította vissza az építkezéseket, de az alkotóműhelyek fontossága, a Művészetek Háza „átalakulása” és sok más is szóba került.- A beszélgetés előtt körbevezetem a kft. tulajdonában levő épületen, amire még némi átalakítás vár. A házikiállítás képei utóbbi munkáinkat reprezentálják. Egy optikai cég, valamint két bankhálózat tervezését is mi végeztük. Az egyiknek országszerte ötven fiókja működik, köztük a szekszárdi is. Még a tervekről: hamarosan kialakí- § tunk egy alkotóműhelynek is nevez- | hető helyiséget, hogy teret adjunk a | rendszeres és nyitott szakmai közélet 2 számára, de előadásokra is összejöhe- - tünk kollégáinkkal.- Az utóbbi miért a szívügye?- Egyrészt a szakma tiszteletéből, szeretetéből adódóan, másrészt pedig mint a Dél-dunántúli Építészkamara alelnöke a tagsággal való kapcsolattartás fontos céljának tekintem a felmerülő szakmai érdekek és információk korrekt és pontos közvetítését, azaz a szakmai közélet intenzívebbé tételét.- Mi az alapvető különbség az építész és a belsőépítész feladatköre között?- Az építész nulláról, pontosabban üres telekről „indul”, tehát teljes egészében megtervez egy épületet. Ezután a belsőépítészé a finomhangolás, az épület belsejének a kialakítása.- Illetve régi épületek újjávarázsolása.- így van, s ez a belsőépítészet lényegesebb területe. Az én specialitásom az utóbbi, vagyis a régi épületek felújítása. E munka a régi építmény értékeinek megfejtésével és megértésével kezdődik. Ezeket megtartva az időközben rárakódott értéktelent lepucoljuk és beletesszük a mai kor funkcionális és esztétikai igényeit, valamint a technikai lehetőségeket. S természetesen kézben tartjuk a téralakítást is, miközben a szakmákat is összehangoljuk. Egyszerűbben fogalmazva: az építész szakmai értéket hoz létre, miközben kiküszöböli a problémákat.- Teljesíti megrendelőjének a szakma rovására menő kívánságait?- Nem. Vagy ha egy mód van rá, megpróbálom ezt elkerülni. Külön technikák vannak arra vonatkozóan, hogy ne sérüljön a szakma. Azért általában ezeket a kritikus dolgokat meg lehet tárgyalni a megbízóval még akkor is, ha az ő szeme előtt csakis a száraz racionalitás lebeg.- Tudom, hogy Szekszárd több épületének, terének (Garay tér, a teljes tömbbelső...) jelenlegi formája cége nevéhez fűződik. De térjünk rá mostani, legfontosabb munkájukra, a Művészetek Háza felújítására, szem előtt tartva a „szakmai értékek megtartását és a problémák megszüntetését”.- Az 1970-es évek végén történt felújítás nyilvánvalóan az akkori kor legkorszerűbb igényei és műszaki lehetőségei szerint történt, s bátran mondhatom, bravúros építészeti teljesítménynek számított. Kerényi József annak idején részben - a galériára gondolok - megtartotta a régi térstruktúrát, viszont a lépcső beépítésével karakteresen átírta a teret. Sajnos ez utóbbi miatt is nagyon sok probléma jelentkezett az akusztikában. Most, a lépcső áthelyezésével és az akusztikus tervező kolléga ajánlotta burkolati anyagok felhasználásával csillapodnak a kósza visszhangok. Emellett felújítjuk a fűtést, a villamos hálózatot, az akadálymentesítést egy látványlift szolgálja. A szerződés szerint idén december utolsó napjára kell elkészülnie a háznak.- Szívesen hallanék eddigi szakmai útjáról- Bevezetőként annyit, hogy az építészet nagyon sajátos műfaj. Egyrészt mérnöki felkészültséget, másrészt mesterségbeli tudást, harmadrészt pedig komoly művészi affinitást igényel Hogy mi válik művészetté, s mi nem, azt érdemben majd az utókor dönti el Viszont az biztos, hogy az építészet mindig hűen tükrözi az adott kor és az adott hely gazdasági lehetőségeit és kulturális állapotát. És ez ma nagyon is igaz. Hozzáteszem, hogy a recesszió bizony gátat vetett az építkezési „kedvnek"... Mielőtt rátérnék a saját utamra, úgy vélem, előtte érdemes tudni, hogy a szakmánk olyan összetett és annyi szaktudást igényel hogy elmaradhatatlan az előképzés, tehát a nagyobb teljesítmények előtt igen komoly mester és tanítvány viszony érhető tetten. Ez azt jelenti, hogy amikor az ember elvégzi az iskoláit, legalább négy-öt évet töltsön el egy komoly irodában egy nagy tudású mester mellett. 1985-ben én Miskolcra szegődtem...- Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez!- Szekszárdon születtem, a Garay általános iskolába jártam. Akkor került oda Szegedről friss rajztanárként Farkas Pál szobrászművész. Mivel látott bennem „valamit”, azt javasolta a szüleimnek, hogy művészeti szakközépiskolában folytassam a tanulmányaimat. így kerültem Szegedre, ahol szobrász szakon végeztem. Mivel már akkor erősen vonzott a belső- építészet, az iparművészeti főiskola belsőépítész szakára jelentkeztem. Ám csak másodjára vettek föl, egy évig idehaza rajzolóként dolgoztam az akkori tervezővállalatnál. Abban az időben rendezett körülmények között, megfelelő struktúrában és hierarchiában működött a nagy cég, és szintén akkor indult óriási fejlődésnek Szekszárd. Rengeteget tanultam és tapasztaltam, sőt az az esztendő a későbbi kötődésemet is alapvetően meghatározta.- Az iparművészeti után hogy alakult a sorsa? Ja, és mi került a diplomájába?- Belsőépítész tervezőművész. Az első kérdésére elmondom, hogy Ferencz István Kossuth- és Ybl-díjas építészt választottam mesteremül, így kerültem az akkor országosan elismert miskolci tervezőcéghez, majd annak budapesti irodájába. A rendszerváltás idején a nagy cégek felbomlottak, a tehetséges tervezők pedig sorra hozták létre saját irodájukat, ami a szakma atomizálódását jelentette, főként vidéken.- Már értem, miért igyekszik ösz- szefogni az építész-belsőépítész társadalmat- A munka zömét ma már az azóta önállósodott fiatalok végzik. Nekünk viszont, hogy komoly iroda legyünk, valamelyest vissza kell térnünk a szellemi koncentrációhoz. Amúgy pedig a mi szakmánk annyira összetett, hogy egyedül, egy tervező nem tudja elvégezni a sokrétű feladatokat, vagyis komoly munkát nem tud elvállalni. Itt, az Alkotóműhely Kft.-ben is hárman vagyunk vezető tervezők Ho- dossy Lászlóval és Földesi Zoltánnal együtt.- Tanít a főiskolai karon, de az említetten kívül társadalmi megbízatásokat is elvállalt- A főiskolán a vizuális nevelésben részt vevő harmadéves hallgatóknak tanítok építészeti alapismereteket heti négy órában. A fogékony és érdeklődő diákokat igyekszem beavatni az építészszakma törvényszerűségeibe és gondolkodásába. Közben kis tervezési munkákat is végzünk, s a tanév végén ezeket bemutatjuk, szóval kipakolunk. A másik társadalmi megbízatásom is közel áll hozzám, tagja vagyok Szekszárd Építészeti Tervtanácsának.- Bemutatná a családját?- Természetesen. Feleségemmel, Irénnel Szegeden ismerkedtünk meg, ő magyar szakos tanár. Együtt mentünk a fővárosba, ahol nyolc évet töltöttünk, s ott született a fiunk, Tamás. Ám amikor iskoláskorú lett, hazajöttünk, mert a „fönti” életforma nagyon strapásnak bizonyult. Itt viszont újból rátaláltunk a kisváros nyugalmára. Ha pedig például jazzhangversenyre van igényünk, elmegyünk Pécsre vagy Budapestre. Tamás egyébként engem követ, szintén Szegeden végezte a középiskolát, jelenleg pedig az iparművészeti egyetemen tanul.- Várom a javaslatát- Ne vádoljanak meg szakmai elfogultsággal, mert Herr Terézre, Szekszárd főépítészére esett a választásom. Igaz, szintén építészmérnök, de egészen más munkaterületen mozog. Ő az, aki a legnagyobb befolyással és hatással van városunk épített környezetének minőségére. V. Horváth Mária
