Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-02-20 / 7. szám
2011. február 20. OZAiK mmKmm 7 A kaptártól az asztalig Bross Péter: „A méhészszakma sem fenékig tejföl” Hogy a méhészet, ezáltal a méhészek sikere - mint általában az agrárágazat legtöbb területe - időjárásfüggő, arra a 2010-es év a maga szélsőségeivel hatásosan rámutatott. Kezet foghatnak a szakma művelői a borászokkal, és eldönthetik: mennyiségi és minőségi értelemben kik a nagyobb vesztesek. A szokásos országos évadnyitó tavaszváró szekszárdi méhésztalálkozón Bross Péterrel, az Országos Magyar Méhészegyesület (OMME) elnökével készített helyzetelemző interjút ennél fogva nem kezdhettük mással, mint 2010 üzenetével. Nem édes élet- Több szempontból is van fontos tapasztalata a tavalyi, méhészeti szempontból is a párját ritkító rossz évnek- mondta a szakmai szervezet első embere. - Mindenekelőtt az, hogy kiderült: méhészkedni sem fenékig tejföl Ennek ellenére az elmúlt évtizedben folyamatosan nő a méhészek, velük együtt a méhcsaládok száma, ami önmagában még nem lenne baj. De aki a gyorsabb, jobb élet reményében, a kellő szaktudás hiányában csak úgy belevágott a szakmába, az most alaposan hoppon maradt. A talponmaradáshoz, aztán a továbblépéshez egy év termésének a hordókban kell lenni, egy év bevételének pedig a bankban. Nagyon sok méhész most bajban van, ősszel már nem tudták beteleltetni a méhcsaládjaikat.- Az árak viszont régen látott, fogyasztást visszafogóan magasak, amit vegyes érzelmekkel fogad a szakma. A nagy többség irigykedve figyelheti a keveset eladni tudó kisebbséget.- A magyar nagyon is korlátozott fogyasztói társadalom, a 2000 forintos mézárakat bizony megsínyli. Az eladott mézmennyiség nem nőtt, inkább csökkent az árak következtében. A külpiacokon is nagyjából ez történt. Az öteurós eladási exportár irreálisan magas. Azok az európai töltőüzemek, melyek összesen évente általában tízezer tonna körüli akácmézet vesznek, most leálltak a vásárlással Hiányzik a komoly piac- és eredetvédelem- Sajnos még mindig ott a távol-keleti vagy dél-amerikai, bizonytalan eredetű, olcsó áru. Nincs változás az ezredforduló óta e tekintetben? A magy ar méhészek voltak az elsők, akik ez ügyben több busszal is elmentek Brüsszelbe - nem az asztalt verni vagy öklöt rázni, hanem kulturáltan tárgyalni.- Sajnos, csak meglehetősen ködbevesző ígérvények vannak továbbra is. Nem csak a mi ágazatunk problémája ez, de nálunk nagyon súlyos versenyképességi problémaként jelentkezik, hogy a harmadik országból érkező mezőgazdasági termék nevét, pontos eredetét továbbra sem ismeri az unió. Esetünkben a méznek a kaptártól az asztalig tartó útjáról van szó. Az ellenőrzés lazaságára jellemző: a távoli kontinensekről érkező, esetleg a rostán már fennakadt gyanús termékről sem lehet kideríteni azt sem, hogy konkrétan melyik ország termelte. Mert csak az a jelzés olvasható le a címkéről: az unión kívülről érkezett. Ez nemcsak mi problémánk, hanem az európai embereké is, akik fogyasztják az ilyen termékeket.- Az import méz aránya az unión belül is fokozatosan nő. Ezek olcsóságukkal kellőképpen csábítanak, de ugyanakkor gyanúsak is! A világpiacon másfél és három és fél euró között már kapható méz. Ez azért is furcsa, mert egy bizalminak nevezhető termékről Bross Péter, az Országos Méhészegyesület elnöke beszélünk. Nyilván van az egyes mézek között fajtán belül is különbség de ami az árakban ily módon megmutatkozik, nem lehet(ne). S ennek jól látható okai vannak. Más európai országok méhészei is már korábban csatlakoztak hozzánk. Morvái Krisztina, mint a mezőgazdasági bizottságban dolgozó európai parlamenti képviselő sokat segített abban, hogy az EP egyik szakanyagában már szerepeljen ez a piacvédelmet és az élelmiszerbiztonságot is érintő probléma. Miképpen a méhészet hatása a biodiverzitásra, a fenntartható fejlődésre témakör is megtalálható már ebben az EP-anyagban, amitől az ágazat felkarolását reméljük. B.Gy. Kóstolásra is volt lehetőség a tavaszváró méhésztalálkozón DBU: Szerelmes dalok a szerelem napján Mi mással is kedveskedhetett volna szebben Valen- tin-nap alkalmából közönségének a szekszárdi Magyarországi Német Színház, mint egy szerelmes dalokból összeállított csokorral Vidámság és dráma, szenvedély és melankólia, a férfi-nő kapcsolatban fellelhető mindenféle érzelmet megénekeltek a színház művészei népszerű sanzonokban, varieté- és jazz- datakban, musicalrészletekben, keményebb és lírai rockszámokban, sőt mi több az egyik legkedveltebb operaária is felcsendült. A széksorok helyére és még a színpadra is minden társaságnak külön asztal került Pálos Miklós élmény- szerű Mindennapi... borával, akár egy varietében. Hasonlóan a színház korábbi zenés estjeihez, amelyeknek több zeneszáma a Café Valentinnel új atmoszférába került, ahol még a dobon is szív lüktetett. Az évad elején egy zenés mesejátékkal nálunk debütált Matthias Patzelt most énekelt először Szek- szárdon felnőtteknek érzelmekkel teli dalokat. Tom Pilath, aki az év elejétől tagja a társulatnak, a Café Valetinben lépett színre először városunkban, rögtön egy szerelmi vallomással: Love me tender..., és viszonzásra is talált Pitz Melindától Magyar, német és angol dalok után maga a szerelem nyelve, a francia csendült fel Egy öntudatos, tüzes nő, Carmen (Alexandra-Britta Varan) lépett színre a legnagyobb újdonsággal hiszen operaária eddig nem gazdagította a német színház műsorát. Később Britta Varan, az ifa (Institut für Auslansbeziehungen - Külföldi Kapcsolatok Intézete) kultúrmenedzsere képzett énekhangján szintén egy önérzetes asz- szony, a férje mellett háttérbe szoruló művészfeleség, Constanze dalát adta elő a Mozart című musicalből immár németül A leghíresebb francia sanzon, a Milord Edith Piaitól ugyancsak németül szólalt meg Lena Stamm előadásában. Itt mindenki elmondhatta, ami a szívét nyomja: Beszélj, beszélj - hangzott újra és újra Lotz Katától megidézve Dómján Editet. Volt, aki ezt a felszólítást komolyan is vette, Frank Ildikó egy kupiéban bevallotta, hogy kleptomán, aminek a nézőközönség néhány tagja látta kárát, szerencsére csak időlegesen, végül senkinek nem kellett kalap vagy kabát nélkül távoznia. A dalokba ágyazott jeleneteknek mind főszereplője volt Frank Ildikó, akit hol egy papucsférjjel áldott meg az ég, hol egy hűtlen férfival, akit csak pofozással lehetett észhez téríteni, amit Andrei Hansel higgadt éneke festett alá. Néha az érzelmek azonban az őrületig fokozódtak. Solymár Dániel igencsak viharverten rontott be a színpadra, és indulatát csak „áriázással” vezethette le. A hullámzó érzelmek zökkenőmentesen kapcsolódtak egymáshoz Florin Gabriel Ionescu ösz- szeállításában, a DBU Band (Lozsányi Tamás - zongora, Máté Zoltán - dob, Szebeni Kálmán - gitár, Szecsődi István - bassgitár) kíséretével és ahol az érzelmek kívánták, Lotz Kata lágy hangú fuvolajátékával. Talán valóban egy kicsit minden néző szerelmesebb lett, ahogy Lotz Kata búcsúzó szavaiban remélte. Kovács Etelka
