Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-12-05 / 43. szám

14 SZEKSZÁRDI T4S4RNAP SPORT 2010. december 5. Páternoszterre emlékeztetett a Tolle UFC Szekszárd ősszel Dienes: „Maximum a 6.hely, de ennél több nincs a csapatban' Amikor nyáron az NB Hl szintjén meghatározó focis­ták távoztak a Tolle UFC Szektáidból, s helyettük még nem meghatározó fiatalok érkeztek a város harminc ki­lométeres vonzáskörzetéből, sejteni lehetett, hogy nem az az év veszi kezdetét a szekszárdi futballban, amikor a dobogós helyezések egyikének megszerzése, hova­tovább az NB Il-es szereplés lehet a cél Ebbéli feltétele­zésünket maximálisan igazolta az ősz. A megyeszékhely csapata meglehetősen rapszodikusan szerepelt (6 győ­zelem, 7 vereség, 2 döntetlen, vagyis 20 pont, 16-21-as gólkülönbség a mérleg), ez pedig momentán a 10. helyre ktt elég az őszi idény végeztével A tizedik helyről folytatják Persze a mezőny szorosságára jellemző: mind­össze öt pont választja el az UFC-t a 3. Balatonlellétől és a 4. Nagyatádtól, ami könnyen behozható egy já val kiegyensúlyozottabb tavaszi szerepléssel, de az erőviszony eléggé markánsan jelzik: a jelenlegi Szek­szárd - még ha a fiatal játékosok meccsről meccsre, hónapról hónapra való fejlődési lehetőségét bekal­kuláljuk - nem veheti fel a versenyt a listavezető, na­gyon erős Paks Il-vel, a Szentlőrinccel, az említett két csapat mellett a Nagyatáddal és a Balatonlellével szemben sem hosszabb távon AZ NB I-es klubok ebben az osztályban szerepeltetett tartalékcsapatai­val, a Siófokkal és a Kaposvárral szemben is abban az esetben lehet esélye, ha az adott mérkőzésen nem szerepeltetnek az NB I-es kerethez tartozó játékoso­kat az említett klubok, hanem a fiataljaikra építenek elsősorban. (Bár egy-egy mérkőzésen születhet egy a papírformát átíró meglepetés, lásd az őszi idény vé­ge felé Szekszárdon lejátszott villanyfényes Nagyatád elleni meccset, amelyen az UFC talán az idény leg­jobb játékával a második félidő derekán 3- 1-re veze­tett, de egy kiállítás után emberhátrányban játszva mégis elvesztette a meccset 4-3-ra, többek között két büntetőből összehozott gotokkal)- Nem véletlen hogy az őszi idény utolsó felében vök esélyünk az erős, egységes somt^yiak ellen mert erre a periódusra már kezdtünk összeállni a támadó­játékunkban vök ötlet, fantázia Ekkor biztosan hoz­tuk azokat a meccseket, amelyeket kellett, pontokkal jöttünk haza az idegenbeli meccsekről a Magyar Ku­pában nyerni tudtunk az NB Il-es Kozármisleny ellen és az NB I-es Kaposvárral szemben is partiban vol­tunk a méikőzés nagy részében - emlékeztetett a po­zitív folyamatok elindulására Dienes Pál az UFC edző­je. - Azonban a kritikán aluli kezdés, az akkori pont- nélküliséget magával hozó vereségsorozat megaka­dályozta, hogy most félidőben a szerintem maximum eléihető legjobb helyen a hatodikon lehessünk. De bí­zom benne, hogy legalább a jelenlegi feltételek marad­nak senki sem távozik illetve újabb játékosok érkezésé- vel erősödünk így tavasszal tényezők lehetünk az élme­zőny! pozícióért folytatott rendkívül kiegyenlített ver­sengésben Az akadémiák és pénzes klubok elszívó hatása Igazolni már csak azért is kellene, mert 2-3 meg­határozó játékos sérülés, betegség vagy eltiltás mi­atti kiesése játékerőben azonnali gyengülést hoz a csapatnál A tehetségeknek a kiemelt hazai után­pótlás-bázisokhoz, az úgynevezett akadémiákhoz vagy a dél-dunántúli tehetősebb klubokhoz való csábítása után nem tudja feltölteni azonnal teljesítőképes ifistákkal a felnőttcsapatot Fehér At­tila ügyvezető elnök tárgyal ez ügyben, de nem könnyű a helyzet. Mint arról korábban lapunknak nyilatkozott, olyan focistát, aki csak a meccspénz miatt jönne, de nem illik a jövőképbe, nem szíve­sen látna a klubnál, még ha góljaival vagy mezőny­játékával lendítene is az illető a csapat szekerén. Dienes Pál a felnőttcsapat edzője úgy látja: megvan minden csapatrészben az a gerinc, amire, akikre le­het építhet, ami az előrelépés záloga lehet- A Horváth Bálint, a Tóth Peti, a Pulcz Pista, a Kőkuti Tomi, a Deli Dani, a Pákái Gergő, a Koch Laci ilyen, ők a fundamentumot képezik. Kész játé­kosokat a jelenlegi helyzetben biztosan nem tu­dunk idehozni, de én azt szeretném, ha olyan fiata­lok érkeznének akik olyan csapatoknál palléro­zod tak idáig mint mondjuk a Baja vagy a Paks együttese, mert a felnőttcsapat NB Bl as verseny- képességéhez ez mindenképpen kék Egyesüle­tünk küldetéséből adódóan változatlanul fontos fel­adatának tekinti, hogy a városi és környékbeli te­hetséges gyerekeket leigazolja, és olyan szakmai környezetet biztosítson, ami után a szülő is elgon­dolkozik, hogy idő előtt máshová vigye a gyereket Bár, ennek az olyan kis egyesületeket sújtó tenden­ciának, mint a miénk is, különösen nehéz ellenáll­ni, ennek országos összehasonlításban is komoly elszenvedői voltunk és vagyunk is. Az UFC legfőbb szponzorai (a Tolnatej Zrt a Tolnagro, az Aranyfürt Tsz. és az önkormányzat) segítségével egy, a helyi kötődésűekre építő csapat kialakítás tervezi, amely fél amatőr alapon műkö­dik a felnőttcsapat szintjén, de olyan szolgáltatáso­kat kíván nyújtani (munkahelyteremtés, családi fo­ci sportegészségügyi háttér megteremtése, ösz­töndíj), amiben jócskán meghaladja a mai magyar NB III-as viszonyokat. Az új vezetés regnálása óta eltelt másfél évben, kétségtelen, nincs ennek még különösebb látszata, de Fehér Attila szerint elin­dultak ezen az úton. Szemléletben mindenképpen... B. Gy. Búcsú Paróczai Sándortól Kikezdte, s végül legyűrte a be- (f tegség a szekszárdi sport felejt- ■ hetetlen emlékű - a focistákhoz, aj kosarasokhoz, kézisekhez kötő- H dö - gyúrója, Paróczai Sándor m szervezetét. „Parónak” - ahogy R mindenki ismerte - már eltűnése is furcsa űrt hagyott maga után az elmúlt egy évben. Mert ügyes kezű masszőr, aki szakmailag pótolhatja, biztosan akad, de olyan, aki az ö habitusával, rátermettségével bírna, aligha. Az őt is sújtó megélhetési problémák el­lenére a mindennapi életvidámság, a jó kommunikáci­ós készség, az edzőkkel, a játékosokkal, a nézőkkel kialakított remek kapcsolat jellemezte. Többet akart tudni a csapatról, a rábízott játékosokról, mint ami a munkájához kellett, mert nagyon kötődött a sport vilá­gához. Ugyanakkor távol állt tőle, hogy ezekkel magá­nak előnyt szerezve visszaéljen. Éppen ellenkezőleg! Mivel nagyon hamar közel került emberileg a sportolókhoz, az edzőknek, a vezetőknek azt adta csak vissza, ami a csapat és a játékos helyze­tében egyaránt fontos, kifeé viszont semmit. Főnökei is szerették, becsülték. Roppant híve volt a sajtónak, kö­zel kerültünk mi, újságírók is hozzá, de olyasmit, amivel árthat, még akkor sem fecsegett volna ki, ha valamelyik országos bulvárlap pénzt ígér az információért. Kaphat­tunk persze tőle olyan híreket, amiből tuctoi lehetett, hogy az elöljáró a sajtónak „csak mond valami hivatalo­sat”, de a probléma ennél összetettebb, képléke­nyebb. Általa sejthettük: lehet más is a háttérben, amit a sorok mögött elrejtve olykor meg is lehetett írni... A gyúrópadon megnyíltak a szívek és a lelkek, amikor a játékosok maguk érezték úgy, hogy „Parónak" aztán őszintén elmondhatják, mi az, ami zavarja őket a klu­bon, a csapaton belül vagy csak a magánéletben, mert a masszőr józan paraszti esze, élettapasztalata, de legfőképpen őszintesége azt is kiváltotta, hogy al­kalmasint diplomás játékosok kértek tőle tanácsot bi­zonyos élethelyzetben, vagy a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásra. Legyezte is ez a hiúságát a mindig pirospozsgás képű, fiatalos arcú, jellegzetes pocakja ellenére is erős, egészséges férfi benyomását keltő „Nagy Mackónak”, akit a humorérzéke, a tarsolyában levő jó poénok már önmagukban roppant népszerűvé tettek. Fölfedezte magának a női kézilabdások első NB l-es korszakában az egykori sikeres szövetségi ka­pitány, Laurencz László, aki meglátta benne a „több mint egy masszőr'’ karaktert és az erkölcsi tartást! Egy- egy buszos úton mi is megtapasztaltuk, mennyire fon­tos ő, a szerepét sohasem túljátszó, mindig a jó ízlés határán belül maradó, furfangos kakasdi srác, aki szü­lőfalujához is ezer szállal kötődött. Ott is tért örök nyugalomra, nem kis űrt maga után hagyva, fájdalmasan fiatalon, 55 évesen. „Paró”, mint a jó focista, a kosaras vagy a kézilabdás, sokak­nak maradsz meg az emlékezetében. B. Gy. / Van utánpótlás íjászokból Első alkatommal mérhették össze tudá­sukat Tolna megyében az íjászattal fog­lalkozó gyerekek úgy, hogy a versenyt kifejezetten nekik szervezték. A bonyhá­di Petőfi Sándor evangélikus gimnázi­um új atlétikai csarnokában november 27-én, szombaton megtartott Tolna Me­gyei Utánpótlás Bajnokságra ugyanis 12-20 év közötti fiatalok nevezhettek Ezzel a Tolna Megyei íjászszövetség nagy örömöt okozott mind a kis versenyzők­nek, mind szüleiknek. A rendezvény iránt minden korosztályból óriási volt az érdeklődést, ami azt jelzi, hogy megye- szerte számos egyesület tartja fontosnak az íjászsportot és annak megismerteté­sét, megszerettetését a fiatalokkal. A bonyhádi rendezvény volt egyébként az első lépés az utánpótlás számára a regi­onális válogatottba való bejutáshoz. Az eredmények (csak az 1-3. helyezésig). Csigás íj, fiú 17-19 éves kategória: 1. ifj. Bóka László (a magyar válogatott tagja) 2. Gál Norbert, (idén országos bajnoki címet is szerzett és kategóriá­jában a diákolimpiát is megnyerte). Csigás íj, fiú 12 évesig: 2. Szaka Gyu­la (idén szintén szerzett országos baj­noki címet) 3. Szaka Zsombor és Wilhelm Richárd (pontegyenlőség). Csigás íj, lány 12 évesig 1. Kovács Adél Reflex íj, fiú 17-20 évesig: 1. Né­meth Gergely, 2. Dobolyi Ádám, 3- Szécskai Tamás. Reflex íj, fiú 12-16 évesig: 2. Hidas András. Reflex íj, lány 12 évesig: 2. Varga Eszter. Történelmi íj, fiú 17-20 évesig: 1. Kiss Krisztián, 2. Kocsis Ádám. Történelmi íj, fiú 12-16 évesig: 2. Vörös Szaboks.

Next

/
Oldalképek
Tartalom