Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-01-10 / 1. szám

8 ■x SZEKSZÁRDI VAMÍN4P mm 2010. január 10. MESELO EMLÉKEINK 86. Téglánk az Akadémia székházában J elképesen és valóságosan is igaz a cím: a helyi közélet legenergikusabb szereplője, Bartal György a Tudós Tár­saság igazgató tanácsának tagja, s ugyanő kezdeményezte a helyi moz­galmat, melynek révén ma is van vala­hol egy szeglet, melyre külön büszkék lehetünk... Egy visszaemlékezés szerint: „Az '50-es évek végén a felpezsdült nemze­ti szellem, minden más tér el lévén előtte zárva, az Akadémiát állította a nemzeti mozgalom élére, tőle várta a kezdeményezést. Gróf Dessewffy Emil akadémiai elnök 1859. december 19-i beszédében kiadá a jelszót »A tu­dománynak nincsen háza. Az Akadé­mia nem vágyik pompás palotára, de saját elég díszes lakában kívánna mű­Sina Simon báró, a legnagyobb adakozó - nyolcvanezerrel ködni, hol hiú fény nélkül, de nem is szorongva s nem háborgatva, kellő nyugalommal s a célra szükséges anya­Az Akadémia jelmondatos fejléce gi eszközökkel ellátva, szolgálhasson a haza s tudomány ügyének. Nem ér­demire, hogy e szükségen a nemzet segítsen?«” A Vasárnapi Újság I860, január 22- én örömmel közölte a minket köze­lebbről érdeklő hírt. „A magyar Akadé­mia palotájára minden oldalról érkez­nek az adakozások. A vidék több he­lyén komoly lelkesedést idézett elő ez ügy. Legközelebb Szegszárdról külde­tett szét ily felhívás: »Az országnak nin­csen háza - Vörösmarty. Országszerte visszhangozik méltóságos gróf Dessewffy Emil úrnak hazafias felhívá­sa hogy a nemzet legbecsesebb orszá­gos intézete, a magyar Akadémia részé­re egy már nélkülözhetlen s a nemzeti méltóságának megfelelő palota építtes­sék, és az ide szükséges pénzalap haza­fias ajánlatok útján összegyűjtessék. A szegszárdi kaszinó-egylet a szent cél ál­tal meghatva, e végre műiden hatalmá­ban álló eszközöket felhasználni kíván­ván, az idecsatolt meghívás szerint fo­lyó évi február 8-án Szegszárdon egy fényes táncvigalmat rendezend, mely­nek tiszta jövedelme egészen a fenn­említett célra lesz fordítandó, s mely táncvigalomra különösen Tolna me­gye lelkes közönségét tisztelettel meg­hívja. E megye lakosainak a közügyek iránti ismeretes áldozatkészsége bizto­sítja a rendező kaszinóegyietet hogy ezen önzéstelen vállalata méltólag párt- fogoltatni fog. Szegszárd január lOén I860. A szegszárdi kaszinóegylet«” Nem puszta apróság, hogy az aka­démiai elnök által szellemesen átalakí­tott jelszó: A tudománynak nincsen háza mögött mindenki érezte a való­ságos nemzeti mozgalmat, ezért Bartal György azt megmásította: Az országnak nincsen háza formára, s hi­vatkozott Vörösmartyra. Csakhogy a költő, nem ezt írta, hanem keményeb­ben fogalmazott: „A hazának nincsen háza, / Mert fiainak / Nem hazája; / Büszke fajnak / Küzdő pálya, / Melyen az magát rongálja, / Kincsnek, vérnek rósz gazdája. / (...) Nincsen egy szó / Összehangzó / Honfiaknak ajakáról, / Nincsen egy tett / Az eggyé lett / Nemzet élete fájáróL” Mindenki értett a szóbóL „Az Aka­démia március 5-i ülésében újabb Ódon időben JANUÁR Xl-ÉN 150 éve, 1860-ban megjelent vá­rosunk fia, Garay Alajos Bethulia hölgye című hőskölteménye. JANUÁR 12-ÉN 110 éve, 1900-ban egyik borke­reskedőnk kapta a sorsjáték 80000 koronás főnyereményét. 50 éve, 1960-ban meghalt Czencz János festőművész. JANUÁR 13-ÁN 65 éve, 1945-ben született Thész László zenetanár, zongoramű­vész, zeneiskola-igazgatónk. JANUÁR 14-ÉN 150 éve, 1860-ban Augusz Antal­nak levélben kesereg Liszt Fe­renc, kit „cigányokról írott műve miatt” hazafiatlansággal vádoltak. JANUÁR 15-ÉN 115 éve, 1895-ben belügyminisz­ter lett az itt született Perczel Dezső. JANUÁR 16-ÁN 230 éve, 1780-ban Schwartzer Antal gyógypedagógus, siketné- ma-intézeti igazgató, több mű szerzője született itt. JANUÁR 17-ÉN 110 éve, 1900-ban Wosinsky Mór az óvodai teaestétyre egzoti­kus sátrait adta kölcsön.­adakozások jelentettek be: ...a szegszárdi táncvigalom jövedelme­zett a házra 420 formtot; a szegszárdi zsidó közönség adott a házra 25 ftot”. Stüler Frigyes Ágost porosz építész tervei 1861-1865 között váltak valóra. De azért Bartalnak is igaza lett: az or­szág háza volt, mert az első ország- gyűlést is itt tartották 1867-ben... Hr. Töttős Gábor „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik...” A karácsonyi időszak végén, a mai vasárnap közép­pontjában Jézus megkeresztelkedése áll A mai ün­nep számunkra azt jelenti, hogy mi mindannyian Jé­zusban Isten gyermekei lettünk. Jézusnak nem volt szüksége a bűnbánat keresztségére, mert neki nem volt bűne, de magára vette a mi bűneinket, és utána hangzott a szózat: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ez a keresztelés, amit János osztott. Ez nem szentség, nem azonos a mi keresztségünk- kel, hiszen ő ki is mondja: Én csak vízzel keresztelek a bűnbánat jeléül, de aki utánam jön, az majd Szent- lélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. A keresztelés, mint vallási szokás nagyon régi. Az ember felhasználja a vizet, hogy vétkét lemossa, hogy megtérésének kifejezést adjon. A János féle keresztség inkább a mi bűnbánatunkhoz hasonlí­tott, mi is megvalljuk bűneinket, és a feloldozás ál­tal lemossuk lelkünket a kegyelem fürdőjében. Keresztelő János a Jordán partján hirdette az embereknek, hogy közel van az Isten országa, és ezért megtérésre szólította őket. A megtérés pe­dig azt jelenti, hogy önmagamba nézek, belátom hibáimat, bűneimet, bűnbánatot tartok, vagyis be­ismerem, hogy ez nem a jó út, ezért egy száznyolc­EVANGÉLIUM van fokos fordulattal megfordulok, és az ellenkező irányban a jó felé indulok. A valóságban azonban ez nem ilyen egyszerű. A mai világunkat sajnos megfertőzte az önzés szelle­me, kevés az ember, aki számítás nélkül és önzet­lenül tud adni. Erről szól a következő kis történet:- Rabbi, mi a véleményed az önzésről?- kérdez- te egy ifjú a Mesterét.- Nézz ki az ablakon - válaszolta a mester -, mit látsz?- Egy asszonyt látok gyermekével, egy kocsit, amit két ló húz, és egy földművest, aki a piac fe­lé tart.- Rendben - válaszolta a mester -, most nézz be­le a tükörbe. Mit látsz?- Mit kellene látnom rabbi? Termesztésen ma­gamat látom.- Gondold meg, az ablak is üvegből készült és a tükör is üvegből van. Elegendő egy vékony ezüstréteg az üveg mögé, és az ember már csak magát látja. Ebből a történetből kitűnik, hogy bizony van­nak emberek, akik ablakaikat tükörré formálták át. Azt hiszik, hogy kifelé néznek, de csak saját ma­gukat szemlélik. Arra vigyázzunk, hogy szívünk ablaka soha ne változzék tükörré, hogy önmagunkat lássuk csak, hanem legyen tükör, akin keresztül meglátjuk a másik embert, főleg azt, aki szükséget szenved. Bacsmai László plébános IDESÜSS! Iskola előkészítő foglalkozás-sorozat a Szent Jó­zsef Katolikus Iskolaközpont szervezésében, az iskola épületében (Garay tér 9 ) január 16-án (szombat) 10 és 11.30 óra között. Szeretettel vár­ják az érdeklődő leendő elsős osztályosokat szü­leikkel együtt a leendő elsős tanító nénik: Brunner Gáborné Dóri és Helfenbeinné Janicsák Mária. HÁZASULANDÓK, FIGYELEM! Jegyesoktatás kezdődik a Belvárosi Plébánián (Béla király tér 9 ). Február 9-én (kedd) 18.30- tól várjuk mindazokat, akik katolikus templom­ban szeretnének esküdni. Jelentkezni lehet a plébánián hivatali időben. További információ: a 74/510-892-es telefonszámon, vagy a www.plebaniaszekszard.hu honlapon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom