Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-11-21 / 41. szám

10 ». szekszárdi mmmmm ANNO 2010. november 21. MESÉLŐ EMLÉKEINK 96. Bodnár István művei és gondolatai A költő-újságíró egykori lakóháza a Bezerédj utcában K ettős évforduló múlt el szép csöndesen, megemlékezés nélkül: 60 éve, 1945. novem­ber 15-én hunyt el Bodnár István, aki ugyancsak 60 évet töltött itt élete 83 esztendejéből páratlan aktivitással No de azért annyira nem, hogy emléktáb­lát vagy utcanevet is kiérdemeljen... Az Ugocsa megyei Dabolcon 1863. december 22-én született alkotó ko­rán árvaságra jutott, nagybátyja támo­gatásával végezte iskoláit, majd 1885- ben az itteni adófelügyelő mellé szám­tisztnek nevezték ki, 1887-ben me­gyénk pénztári ellenőrévé választotta, 1904-ben gyámpénztáros, majd szám- tanácsos 1910-ig. Ekkor nyugdíjba m.ent, s a Tolnamegyei Takarék és Hi­telbank igazgatója lett. Már 19 évesen megjelentek versei, cikkei, így természetesen csatla­kozott helyi sajtónkhoz, s a Tolna­megyei Közlöny, majd hamarosan az induló Tolnavármegye belmun- katársa, 1905-ben pedig a szerkeszté­sében megjelenő Közérdek vezéralak­ja lett. Tiszavirágok című verskötete 1891- ben, az Alkonyat Garay Ákos rajzaival 1911-ben jelent meg. Béri Balogh Ádám és Bornemisza János címmel füzeteket adott ki a kuruc kor hősei­ről, de Ebéd előtt című víg monológja is kedvelt olvasmány volt. Az Országégés utánt sokan siratták meg a trianoni békediktátumot követően 1920. november 22-én, mikor Bodnár Hungária él című darabját Gödé Lajos lelkész Rákóczi visszatér című jele­netével adták elő a fenti címen a Világ Mozgóban. Bár a 2005-ben megjelent helyi évfordulós könyvünk rosszul tudja, hogy Pozsonyban is adott ki könyvet, a Mesemondás tényleg nap­világot látott két kötetben Herczeg Ferenc előszavával, s megannyi ked­ves helyi történettel Ki-ki eldöntheti, hogy szépirodalmi műveinél fonto­sabbak-e helytörténeti munkái és szerkesztései. A szegszárdi takarék- pénztár ötvenéves története 1896- ban, Garay-album a költő emlékszob­rának leleplezésére jelent meg 1898- ban. A Gárdonyi Alberttel közösen írt kétkötetes Bezerédj István életrajz 1918-1920-ból máig megejtő alapos­sággal sejteti, miért adta ki az Akadé­mia, s miért nyerte el Csapó Vilmos e célra kitűzött díját. A Tolna várme­gyei közművelődési egyesület év­könyve 1913-ból, a Szabadsághar­cunk ozorai diadala 1937-ből a Béri Balogh Ádám, a vértanúhalált halt ku­ruc brigadéros 1940-ből a Bezerédj István és a százéves Szekszárdi Ka­szinó 1942-ből jelzi sokoldalúságát. A jeles tetteket vezető kaszinónak 1929- től volt utolsó elnöke. Versei a Hősök szobrán, a Liszt- s Bezerédj- emlékművön is olvashatók. Olykor ma is meglepőek gondola­tai - például 1924-ből. „Isten a leg­szigorúbb tanítómester. Az ember­nek már születése pillanatában fel­adja a leckét. Hogy tanulja meg - az életet. Valóban az élet a legnehezebb tudomány. Mert meghalni mindenki tud, de élni csak kevés! - A koldustarisznya mindenképp nehéz. De ha semmi sincs benne, akkor a legnehezebb. A politika szenvedel­me, ez a mindenáron érvényesülni, valamit keresztül-vinni akaró vágy, törekvés, igyekezet, éppúgy túlfűt­Ódon időben NOVEMBER 22-ÉN 90 éve, 1920- ban Bodnár István Hungária él s Gödé Lajos Rákóczi visszatér cí­mű színdarabját adták elő. November 23-án 125 éve, 1885- ben elhunyt Szekszárd fia, Gozovits György alesperes, jeles hitszónok. NOVEMBER 24-ÉN 130 éve, 1880-ban olasz selyemgyári vál­lalkozónk jelentett csődöt. 95 éve, 1915-ben budapesti kiállítá­son arattak sikert az itt élő Wigand Edit szobrai. NOVEMBER 25-ÉN 135 éve, 1875-ben született Blázsik Fe­renc műszaki tisztviselőnk, szak­író, lapszerkesztő. NOVEMBER 26-ÁN 190 éve, 1820-ban született Vesztergombi György '48-as hadnagyunk. 145 éve, 1865-ben Garay János 1846-ban írt versével jelent meg a Nádor-emlék című „pompás ki­állítású mű”. NOVEMBER 27-ÉN 500 éve, 141 Oben apátságunk Derecskéi Zsuzsannát beiktatta Harcsa bir­tokába. 70 éve, 1940-ben halt meg Orbán Antal, a Hősök szob­ra alkotója. NOVEMBER 28-ÁN 130 éve, 1880-ban dr. Sass István megyei főorvosunk egykori padtársáról, Petőfi Sándorról kezdte meg visz- szaemlékezését. heti az agyat, mint bármily más szenvedelem vagy indulat... ízig-vé- rig politikusban benne van majd­nem minden jelentősebb indulat a jóságtól a szeretetig, a szeretettől egészen a gyűlöletig.” Dr. Töttős Gábor Új, tényleg új 1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé........íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; 4és letöröl minden könnyet a szemükről, és ha­lál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz töb­bé, mert az elsők elmúltak.” 5A tró­nuson ülő ezt mondta: „íme, újjáte­remtek mindent" (Jel 21, 1. 3-5.) Vágyódunk a megújulásra. Talán ez jelenik meg elrejtve a hétköznapok­ban, amikor keressük az „új”, a „megújult” feliratú termékeket, le­gyen az mosószer, fogkrém vagy valamilyen technikai berendezés. Aztán van úgy, hogy tényleg találunk valami újdonságot, gyakran meg a régit kapjuk, csak megújult csórna­EVANGÉLIUM golással. Vágyódunk a megújulásá­ra. Talán ez jelenik meg sokszor fo­gadkozásainkban, új életmódot, ét­keket, munkát, barátot kereső nyugtalanságunkban. Aztán van úgy, hogy tényleg sikerül valami új­ba kezdeni, de sokszor csak válto­zó körülményeket találunk, ugyan­azzal a belső tartalommal. Azt hi­szem az új, valóban új utáni vá­gyunk gyökerénél az a megfogal­mazott vagy még homályos felisme­rés rejtőzik, hogy ez a világ - min­den teremtett gyönyörűségével, szépségével együtt - sebzett, meg­betegedett világ: a bún sokféle kö­vetkezménye gyengíti és teszi töké­letlenné. De jó lenne megújulni, de tényleg lényeget, bensőt, legfonto­sabbat érintőt is. De jó lenne átélni valami bűnt eltörlő, könnyet szárító, vigasztaló megújulást! Vajon lehet­séges? Vajon lesz ilyen? Az evangéliumok azzal biztatnak minket, hogy ez az új már el is kez­dődött a Krisztusban való hittel. A Je­lenések könyve pedig azt adja hírül, hogy egyszer az egész világra kiter­jedő módon is számíthatunk erre. Az idők végén visszatérő győztes Krisz­tus ígéreteit tolmácsolja János apos­tol a fenti sorokban. Az a Jézus, aki a megújulás csodáját tárta fel Nikodémus előtt, aki Pétert, Jánost, Tamást és a többieket és újjáterem­tette Lelke által, egykor majd egy új kezdethez állítja a benne bízókat. „Amit szem nem látott, fül nem hal­lott, és ember szíve meg sem sej­tett’, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek (1Kor 2, 9) . . . Az egy­házi esztendő-végéhez érve józanít- son, vigasztaljon minket: valami új, tényleg új kezdődik majd. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom