Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-11-21 / 41. szám

□10. november 21. * SZEKSZÁRDI Prf! iiclií/i& 5P Ha fáj a hát, ha fáj a láb... i Mentálhigiénés Műhely Önkén­es Központ Nyugdíjastagozata ovember 9-én tartotta soros ösz- zejövetelét a Babits művelődési áz üvegtermében. A tömött szék- orok azt jelezték, nagy az érdek- >dés a mozgásszervi betegségek ehabiiitációja iránt, amelyről dr. ima Ferenc reumatológus főor- os tartott előadást. Gyimóthy Levente i szekszárdi Balassa János kórház reu- aatológiai osztályának főorvosa a lozgásszervi betegségek rehabilitáci- >ja kapcsán kifejtette: a mozgásszervi jgvatékosságot úgy lehet megszüntet­ii társadalmi szinten, ha felemeljük a ieteg képességi szintjét a többségi, gészséges társadatom által elvárt szint- e. Természetesen egyes esetekben ez iem lehetséges, olykor az ember ké- ességei végesek. Mindezzel párhuza­mosán a társadalmi elvárás csökkenté- e is szükségszerű - mutatott rá dr. Si­ma Ferenc. Példaként hozta fel utóbbi- a a rámpák felszerelését a lakó- és köz- pületeken, liftek beszerelését az arra lkalmas helyeken, de a mozgásszervi ietegek elektromos gépekkel, vala­mint jó művégtagokkal történő segíté- e is elengedhetetlen feladat lenne. A őorvos elmondta: „Ha megszűnik a mgyatékos szint a társadalom normál Ivárási szintje alatt, nő a beteg önbizal­ma, s nem eltartottnak, hanem a társa- latom hasznos tagjának érezheti ma­lát!” A rehabilitáció lényege tehát e té- tyező mibenlétében áll A rehabilitáci­számokat mutatnak: míg a reumás re­habilitációnál 300 ezer beteget tarta­nak számon, addig a daganatos bete­geknél ez a szám 100 ezer fő. A szív- és érrendszeri betegségeknél a hivatalos kimutatás még rosszabb számot mu­tat. Ennek nagy része egyébként ma­gas vérnyomással kapcsolatos szívbe­tegség. Ugyanakkor a pszichiátriai (100 ezer fő), az ortopédiai (20 ezer fő), a traumatológiai-baleseti sebészeti (40 ezer fő) is figyelemre méltó ered­ményekkel szolgáL Elmond­ható, hogy a cukorbetegek ellátása napjainkban egyre jobb minőséget mutat. E be­tegségtípus mozgásszervi- leg a kéz, láb zsibbadását idézheti elő, melyhez látás­romlás és vesebetegség is csatlakozhat, a lábboltozat pedig „szétesik”, s olyan he­lyen jönnek elő nem várt nyomások, ahol vékonyabb a bőr. A cukorbetegség mel­lékhatásaként fekély is kiala­kulhat a lábon. A traumato­lógiai ellátás is örömteli eredményeket mutat ma­napság, hiszen például a combnyaktörésnél - ha jók az eredmények - csípő-izü­leti protézissel akár 3 nap- egy hét múlva járhat a beteg! Az időskori combnyaktörés­nél korábban jellemző volt a gyakori elhalálozás. A mozgásszervi rehabili­táció folyamata lehet kór­házi, lakóközösségi, munkahelyi, va­lamint szociális ellátásos szinten. A felépülést segítheti ápoló, dietetikus, egészségnevelő egyaránt. A foglal­koztató terápiája mindig a beteg fel­épülési igényei szerint változik. A re­umatológiai betegek rehabilitációja egyrészt degeneratív megbetegedé­sek (porckopás, meszesedés), más­részt gyulladásos ízületi betegségek kezeléséből álL Az életkor előrehalad­tával megnő a porckopás, meszese­dés aránya, melynél a tünetek 30 éves korban jönnek elő, s 50-60 éves korra már általánossá válhatnak. Igen nagy fájdalmak származhatnak egy-egy rossz mozdulatból, túlerőltetésből, vagy akár egy egyszerű influenza szö­vődményeként. A porckopás a csí­pőt, a térdizületet és a hüvelykujj alat­ti részt is érintheti. Mint a főorvos el­mondta, a kezeket érintő ízületi gyul­ladás az ujjakon a középső nyolc bü­työksort érint, a két hüvelykujjnál in­kább porckopás jellemző. Röntge­nen át - tette hozzá - nem észrevehe­tő a porc, ugyanakkor a felvételen, ha a két csont láthatóan közel kerül egy­máshoz, tudható: kevés a porc köz­tük. A csontritkulás következménye csigolya-összeroppanás is lehet, az el­torzult gerinc tartáshibákra vezethe­tő vissza. Gyakori panasz a nyakfájás is Dr. Sima Ferenc reumatológus főorvos ós igények - tette hozzá - különböző Nyug(talan)díj I ránk hagyott nyugdíjrendszert nézve jánlott egy túlélőcsomag elkészítése is i nyugdíjas napokra. Népesedési ada- aink szerint 2013-ban kezd nyugdíjba ’onulni az 1950-es évek kiugróan lágy létszámú nemzedéke, a Ratkó- ’.orszak szülöttei. Ők közel kétszer any tyian vannak, mint a mai fiatalok. 1;mikor nyugdíjba mennek, járulékfi- etés helyett nyugdíjat vesznek majd el. Helyettük viszont csak egy igen kis étszámú korosztály lép dolgozó, adó- és árulékfizető korba. 1 nyugdíjrendszer a mai formájában eljesen összeomolhat. I társadalom elöregedésének, a fiatu­nk tömeges elvándorlásának nem csak énzügyi következményei vannak. Az iktív korúak létszámának csökkenése niatti szellemi elöregedés sokkal súlyo- abb hátrányt okoz. Izek elkerülése érdekében a kormány elődeitől eltérően, kellő határozottság­gal[ pozitívan ható gazdasági és társa­dalmi változásokat kezdeményez és hajt végre. Ne feledjük: a választók többsége a vál­tozásra szavazott, tehát nem más, mint ez az akarat érvényesül Ha az in­tézkedés ellenzőit a tiltakozásra búzái­tokat hallgatjuk, ne feledkezzünk meg arról se, hogy hátunk mögött van több évtizednyi agymosás. Tanították a tár­sadalmat kicsinek és jelentéktelennek lenni, eszmék helyett az akciós árakat kergetni, az állam helyett a profitérde­kelt magántőkét tekinteni jobb gazdá­nak. A magánnyugdíj pénztár-rendszer (MNYP) hazai kialakítása abba a fo­lyamatba illeszkedett, amit a Világ­bank javaslatára, latin-amerikai pél­dák alapján, a volt szocialista orszá­gok sora tett magáévá. A Hom-kormány 1997-ben a kelet-eu­rópai „ újdemokráciákhoz ’’ hasonlóan, az IMF nyomatékos tanácsára, az ön- gondoskodás jelszavával elindította az újonnan munkába állóknak a kötele­ző MNYP-tagságot Ezt az átalakítást, a pénztárak tevékenységét kezdettől fog­va viták kísérték, a Fidesz már ekkor is ellenezte a modell bevezetését, és 98 után többéves késleltetést vezetett be a tagdíjmérték felfutására az eredetileg efogadott törvényi menetrendhez ké­pest. Nincs az a fellendülés, mely ellentételez­ni tudná az egyre fogyó aktívak befize­téseit. Ez akkor is igaz lenne, ha parádé­san teljesítenének a magánpénztárak. Azonban a magyar MNYP-reform csőd Már az elején el volt rontva. A kö­telező MNYP-i befizetési modell miatt a költségvetési oldalon jelentkezőjárulék- kiesés évről évre nő. A pénztárak szá­mára pedig olyan magas működési költségeket engedélyeztek, ami garan­tálta, hogy a reálhozamuk még hosszú távon se legyeit pozitív. A rossz műkö­dési modell mellett tetten érhető a balliberális pártkötődés is a legtöbb magánnyugdíjpénztár élén. Csoda, hogy tiltakoznak a polgári kormány intézkedései ellen? Politikai és anyagi érdekből is gáncsolják azt Akkor e felej­tettek megszólalni, amikor „pénzügyi folyamatokra” hivatkozva nemhogy hasznot nem termeltek a pénztárak, de a korábbi tőkéjükből is veszítettek, így okozva kárt a tagoknak. Nemrég hoz­ták nyilvánosságra, hogy a MNYP-ak több mint egy évtizedes (!) nettó hoza­ma is negatív. A MNYP-rendszer ilyetén bevezetésének (nem pluszjárulékból, hanem a nyugdíjkifizetések egy részé­nek eltérítésével) ki nem mondott szán­déka az volt, hogy az állam kiadásait lefaragják, kiszórva belőle sok embert. Kinek állt ez érdekében? Nyilván nem azoknak, akiket be- vagy átléptettek. A súlyosan eladósodott államkincstár­nak sem, hogy aztán sok évre további jelentős adósságokat halmozzon, be­dőli v a jyénzügyi lobbicsoportok ígér­getéseinek. A modell egyedüli haszonélvezői azok a kecskék voltak, akikre rábízták a ká­posztát. Hollendus Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom