Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-11-07 / 39. szám
ÓDON DERŰ 256. Mindenféle vendégj árás A kérdezősködő utazó és a valamire való ember (Jankó János rajza) A zt gondolhatnánk, hogy a népek országútján, városunkban, a világ legtermészetesebb dolga, ha idetéved valami idegen. Csakhogy vendég, szándék s megítélés is ahány, annyiféle. Unger Károly 1800. október 18-án járt nálunk. Tolnán Festetics gróf vendégszeretetét élvezte, s erről Becsben 1805-ben megjelent kötetben Etwas über Tolnau címmel meg is emlékezett. Ezt Kovách Aladár fordította le - immár számunkra is. „A város lovai szinte a légen át röpítettek Szekszárdra... Igen megörültem, hogy ismét halmokat láthatok, melyek hazám hegyes tájékaira emlékeztetnek, mert a rengeteg síkság, mely Pesttől egész e szőlőhegyekig terjed, változatossághoz szokott szemeimet annyira kifárasztotta, hogy puszta rátekintésre ásítani kezdtem.” Dicséri a mezővárost, „jól épült házai, kitűnő vendéglője, pompás vár- megyeháza” miatt. Ennek történetét is ismeri, kíváncsi hát a hat éve leégett apátság romjaira. „Bementem, s azonnal a romok maradványait kerestem; a vármegyei őr ebben megakadályozott; utánam jött s magyar nyelven fenyegetett, hogy erővel kidob a házból, ha azonnal nem távozom. Az alispán után kérdezősködtem, de csak nagybajuszé fegyveres atyafi felelt kurtán: itt nincs mit keresni, nincs itthon senki. Egy régi kőfal maradványain kívül nem is láttam egyebet...” De azt azért elismeri: „sokkal figyelemreméltóbb mindezeknél az itteni bor”, ízlik a csaknem fekete színű, de az ó-fehér íze „a vöröstől igen távol áll”. A Vasárnapi Újságban 1855. december 9-én jelent meg az el ugyan nem zavart, de kioktatott érdeklődő. „Egy sertéseket őrző 9 éves gyermekiül, ki erősen dohányzott, kérdi egy utazó uraság: - Fiú, már te is dohányzói? - Igen, mert nálunk, aki csak egy keveset is valamire való ember, a már dohányzik. - Kik azok a valamire való emberek nálatok? - Az vagyok én, az apám, a tisztelendő úr, és a mester.” Valamire való tisztelendő jött ide is: Vajay páter afféle politikai utazó, útját még a kormánypárti Tolnavármegye is sandán figyelte 1895. október 13-i híre szerint. „A néppárt egyik bizodalmas korifeusa, aki az országgyűlésen sületlen közbeszólásairól ismeretes, a napokban megjelent Szegzárdon..., mert valami konferencia-félét akartak tartani a mennyei üdvösséget nyújtó néppárt érdekében. A vándorapostolok azonban nem találtak nagyon meleg fogadtatásra ott sem, ahol gondolták, azért kénytelenek voltak a nagyvendéglőben elkölteni ebédjöket, s délután tovább liszteltek másfelé, ahol talán jámborabb hívekre akadnak... Vajay úr néppárti politikában házal és faluz megyénkben szerteszét, amit persze szívesen megcselekszik, mert a néppárt bő kasszájából szépen telik napidíjra és útiköltségre.” A páterrel egy oldalon ajánlották a közönség figyelmébe, mert „Merelli, a hírneves illuzionista... művészetében már királyunk is gyönyörködött”. Ahogy hirdetésében elnézem műsorát, főleg férjek érdeklődésére számíthatott. „Egy nő eltüntetése a közönség közül... londoni kristálypalotából elbájoló tükör-illúziói tánccal Ódon időben NOVEMBER 8-ÁN 100 éve, 1910-ben a város közgyűlésétől Tóth Károly mérnök a Béri Balogh-fa megmentését kérte. NOVEMBER 9-ÉN 160 éve, 1850-ben halt meg Háry János, a világhírűvé lett obsitos. 95 éve, 1915-ben a polgári iskolába szállt katonák egyike az emeletről leugorva szörnyethalt. NOVEMBER 10-ÉN 125 éve, 1885-ben idehelyezték Hanny Gábor plébánost, későbbi kanonokot. 115 éve, 1895-ben szülöttünk, Szilvek Lajos szerint műve, a Darwin állatpsychologiája cáfolta a származástant. 75 éve, 1945-ben hunyt el Bodnár István író, költő, újságíró, helytörténész, kaszinónk utolsó elnöke. NOVEMBER 11-ÉN 450 éve, 1560-ban Horvát Márk szigetvári katonái porig égették Szekszárdot. NOVEMBER 12-ÉN 125 éve, 1885-ben a Szekszárd Vidéke vezércikke A színi évad elején dramaturgia tanulását ajánlotta. NOVEMBER 13-ÁN 615 éve, 1395-ben a nádor apátságunkat Középfalu bejárására utasította. NOVEMBER 14-ÉN 105 éve, 1905-ben rendőrkapitányunk a lovas kocsik gyorshajtását tiltotta be. és átalakulással. Színházi vízió (nag illúzió).” E sok illúziónak és víziónál akkoriban persze szép sikere voll mert még nem volt mindenki tele v: zióval. Lanius Excubito: EVANGÉLIUM A halál avagy az élet fia vagy? A magyar nyelvben van egy érdekes szófordulat; mesékből, krimikből jól ismert kifejezés: „a halál fia vagy”. Mi, keresztények az evangéliumból kiolvashatjuk ennek a szólásnak a fordítottját is: bizony, mi „az élet fiai”, a föltámadás gyermekei lehetünk. A hívő ember meggyőződése ugyanis az, hogy nemcsak a halál sújt le kivétel nélkül mindannyiunkra, hanem vár reánk Krisztus föltámadása is. Isten, aki Fiát föltámasztotta a halálból, minket sem hagy árván, hanem magához ölel gyöngéd szeretetébe. Talán - a karácsony kivételével - nincs még egy keresztény ünnep, amely úgy megmozgatná az embereket, mint éppen mindenszentek, illetve halottak napja. Ez idő tájt, november elején szinte mindenki fölkerekedik, hogy kilátogasson valamelyik temetőbe. Fölkeresi elhunyt szeretteinek sírját, virágot visz, mécsest gyújt; elnézelődik az őszbe boruló, az elmúlás hangulatát árasztó temetőben, s föltehetöleg eltűnődik az emberi sorson, saját élete végességén is. Ilyenkor talán nem is annyira idegen, távoli, tán nem is olyan félelmetes és fájdalmas dolog a halál. Van benne valami szépség, valami szelídség, valami romantika. A halál, az elmúlás azonban ott ólálkodik körülöttünk egész életünk folyamán. A gyermekektől és a fiataloktól többnyire még elképzelhetetlenül messze jár, rendszerint nem is igen gondolnak rá. Aztán egyre közelebb lopódzik, egyre kevésbé lehet nem tudomást venni létéről, sőt jelen-létéről. Előbb-utóbb beleköltözik a testünkbe, betegségek, fájdalmak, testi és szellemi gyöngeségek formájában. Sőt, belefészkeli magát a szívünkbe is: elhunyt vagy halálosan beteg szeretteink elvesztésének fájdalmával. Pesszimista, mégis kétségbevonhatatlan tény: az élet legbiztosabb kísérőjelensége a halál. Amikor valamire azt mondjuk: holtbiztos, ebben a megfogalmazásban ugyanez az örök emberi tapasztalat bujkál. Jézus azonban uralkodik az élet és a halál fölött. Ő diadalmaskodott a halálon. Ő az Élet Ura. A Megváltó Isten országát hirdette, és Isten életét hozta el erre a világra. Ám a Messiás működése nyomán mégsem változott mintegy varázsütésre paradicsommá a föld, nem szűnt meg az emberi lét megannyi nyomorúsága. Nem tűnt el egy csapásra a fájdalom és a halál sem. Tanításával és tetteivel mindazonáltal mégiscsak átalakította a világot. Megmutatta, hogy' a mennyei Atya minden ajándékra és áldozatra készen szeret bennünket. Jézus Krisztus maga lett az értünk adott legnagyobb ajándék és áldozat. Szenvedésével, halálával és föltámadásával megnyitotta előttünk a boldog örök élet távlatait: a Szent- háromság és a szentek szeretetkö- zösségét. Ezáltal lehetünk immár az Élet fiai, nem pedig a halálé szánalmas, elvetélt gyermekei. Kirsch János diakónus * * * A szekszárdi katolikusok több mint egymillió forintot gyűjtöttek össze az iszapárkárosultaknak. Köszönet a nagylelkű adományozásért!
