Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-11-07 / 39. szám
2010. november 7. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEhSZARDI YA$4ltN&|i A borért, a közösségért SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Ferenc Vilmos kertészmérnök és párja, Biiss Zsuzsanna marketing szakember, akikkel a Vajdahunyadvárban megrendezésre kerülő „újbor- és sajtfeszti- válról”, valamint az életüket meghatározó közösségi tevékenységeikről beszélgettünk. Egy férfi: Ferenc Vilmos Egy nő: Büss Zsuzsanna- Szekszárdon aligha akad olyan ember, aki ne ismerné a nevedet, s azokat a tevékenységeidet, amelyek mind egy-egy közösség érdekét szolgálják...- Az egyik legkedvesebb és legközelebbi rendezvény a Vajdahunyadvárban immár 7. alkalommal megrendezésre kerülő „újbor- és sajtfesztivál”, amelyet Kiss Ferenc gyoma- endrődi sajtmesterrel, az idei év sajttermelőjével történt találkozásom indított eL Ő mesélte, hogy milyen kevesen ismerik a hazai sajttermelőket, milyen nehéz bemutatkozniuk a nagyközönségnek. így történt, hogy megszerveztük 7 évvel ezelőtt az első „újbor- és sajtfesztivált”, amelynek marketing- és dizájnhátte- rét párom kreativitásának köszönhetően nemcsak magyar vendégeink, de rengeteg külföldi is dicséri. Három éve találtuk meg térben, külsőségeiben, praktikusságában a legideálisabb, legméltóbb helyet ennek a fesztiválnak. Mára már olyan népszerűségnek örvend, hogy több borvidékről - így Szekszárdról is - külön- busz indul.- Mióta ismerlek, mindig szervezkedsz...- Ilyen vagyok. Szívügyem, amióta 1977-ben közel kerültem a szőlőtermeléshez és a borkészítéshez, hogy a szekszárdi borászokat, a borokat itthon és külföldön minél többen megismerjék. A Dicenty Dezső Kertbarátkor létrehozásában is részt vettem. Itt éreztem először, hogy többet kellene tenni a borászok szakmai tudásáért, ezért 1993-ban elindult a vincellértanfolyam, ahol azóta 600 borász végzett. Ott voltam az Alisca Bornapok és az ínyencklub indulásánál is. Tíz éve indítottuk útjára Balcy Péter festőművésszel a „Szőlő jövésének könyvét”, ahol a Szent György-napi kadarka hajtását festette le Péter évről évre, s amelyet a borosgazdák kézjegyükkel hitelesítettek.-A különböző borfajták milyen napokhoz igazodnak?- A Márton-napi rendezvény - amely a legközelebbi ünnepe a borászoknak - a kadarka, a Vince-nap a kékfrankos, Szent György- a bikavér, Orbán-nap ismét a kékfrankos ünnepe, amikor is a szekszárdiak az Isti- fángödrében találkoznak.- Mit üzennek ezek a rendezvények?- Üzenet országnak, világnak, hogy a magyar bor, azon belül pedig a szekszárdi, nagyon kiváló minőségű, érdemes arra, hogy mindenki megismerje. Az erőt és a hitet a párom adja, aki hasonlóan gondolkodik, s a mi szerencsés találkozásunk azért ilyen sikeres, mert egymást inspiráljuk. Megszállottak vagyunk mindketten, s a kettőnk szakmai tudása, tapasztalata éppen az „újbor- és sajtfesztiválban” érhető tetten. Természetesen ebből nem lehet megélni, mindkettőnknek van „kenyérkereső" foglalkozása. S van még egy nagy álmom: minden bortermelő a saját borát értékesíthesse, s hogy mindenféle agyonszabályozás helyett pincefalvak fejlődjenek, s nem félelem, hanem öröm íengené be ezeket a helyeket, amelyek már- már megszűnőiéiben vannak. Talán akkor elindulhatna a boros gazdáknál is egy generációváltás, s a szőlők „megmenekülnének”.- Zsuzsanna, benneteket szó szerint a bor hozott össze...- Győri vagyok, ott van egy grafikai és reklámstúdióm. A Győr-Moson- Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kamarai Szalon vezetőjeként éppen egy rendezvényen taíálkoz- tunk 2003-ban, ahol a borkultúra népszerűsítése volt a téma. A 2004-es szüreti fesztiválon „derült ki”, hogy mennyire egyformán gondolkodunk az élet legfontosabb dolgairól, s főleg az örök emberi értékekről Mindketten impulzív emberek vagyunk, a szervezés a közös szerelmünk lett. Azóta kétlaki életet folytatunk, amely szerintem nemcsak számunkra, de a két város számára is gyümölcsöző.-Két teljesen más hivatáshobbi az, amit csináltok, s mégis vagy éppen ezért, nagyon szerencsés egybeesés...- Szeretek szervezni, ahol a kreativitásomat is kiélhetem. A páromtól sokat tanultam a borról ami úgy gondolom, egy igényes rendezvény elengedhetetlen „tudománya”. A november végi rendezvényünk fő célja, hogy egy-egy jó pohár bor mellett beszélgethessenek az emberek, ezért nem is bővítjük más programmal mert a figyelem az újboron és a finom sajtok kóstolgatásán túl egymásra irányul élnek Az „újbor- és sajtfesztiválon” családunk fiataljai is ott vannak, s miután több nyelven beszélnek, külföldi vendégeinket anyanyelvükön köszönthetik. Egyébként ez az egyedüli rendezvény, ahol lehet újbort kóstolni, sőt a borászok a gyerekeknek musttal kedveskednek.- Vili már említette, hogy inspiráljátok egymást...- Minden rendezvényen, fesztiválon, amelyet a párom szervez, hozzáteszem a magamét, ötleteimmel, a grafikai reklámmunkálatokkal arculattervezéssel segítem. Stúdióm kiváló grafikusa, Papp Norbert festőművész - több önálló kiállítást tudhat maga mögött - tervezi a meghívókat, szórólapokat, amelyek önmagukban is szemet gyönyörködtetőek.-A pincétek Sióagárdon, a Leányvári Pincefaluban található...- Büszkék is vagyunk rá... Egy történetet elmesélnék, milyen összefogás van az ottaniak között. Egy svéd csoport bejelentkezett szüretre, de senki sem tudta már őket vállalni. A párom felöltötte borrendi ruháját, Kovács János mesterszakács főzte az ebédet, a szüret, majd Varga Veronika a párját ritkító Hímzésmúzeumának látogatása és borbemutató következett. Óriási volt az öröm, számunkra pedig jó érzés, hogy nem mentek el rossz szájízzel, hogy egy igazi magyar szüretben vettek részt. Azóta is visszatérő vendégek, és sok más magyar és külföldi csoport, család. A párom szerényen elhallgatta, hogy a borbemutatókon a sajátja mellett a szekszárdi borvidék legjobb borait is kóstoltatja, elismerve ezzel a többi borász munkáját. Nagyon jó érzés, hogy miután járjuk az ország borfesztiváljait, rendezvényeit, azt tapasztaljuk, hogy a látogatók körében nagy sikere van a szekszárdi boroknak. S amit mindketten fontosnak tartunk, hogy gyermekeink értékelik, segítik ezt a közösségi munkát. Látjuk rajtuk, hogy örömmel teszik, s reményeink szerint folytatni fogják, amit mi elkezdtünk.
