Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-10-31 / 38. szám

\ , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2010. október 31. L eáldozott már a szabadság- harc szerencsecsillaga 1710. október 29-én, mikor a briga- dérost s holtfáradt csapatát legyűr­ték Petrasch ezredes rác-labanc le­gényei. Béri Balogh Mohács felé tar­tott, de a szembe jött ellenség elől megpróbált a dombok közt, a csatá­ri árokban egérutat nyerni. Ez csap­dává vált: a löszös sárban 70 kuruc vergődik végső órájában. Őt is majdnem agyonverték, végül Eszékre hurcolták, németekkel őriz­tették, kínzással vallatták, rablással, gyilkossággal s esküszegéssel vádol­ták. Az első két vád minden katonára igaz, nem így az esküszegés. Az 1687-es országgyűlés feladta ugyan az Arany­bulla nemesi ellenállási jogát, de az ónodi országgyűlés a Habsburg-ház trónfosztását mondta ki. Ezért min­denki esküszegő, aki Rákóczi mellé állt, vagy 1707 után ott maradt. Ám nemes csak uralkodói és országgyű­lési beleegyezéssel büntethető. Eb­ben bíztak a fejedelem követői, s tudta ezt Pálffy is, kit a császári ha­dak élére nem hadi érdeme, hanem az I. József és Pálffy leánya közti gyengéd viszony tett alkalmassá. Fé­nyes bizonyíték lenne számára a bé­kekötés, de erre rövid időt kapott, engedményt sem tehet. Döntő győ­zelmet egyhamar nem arathat, így apró sikereinek örüL Négy nappal Béri Balogh elfogatá- sa után már Pestről szólít fel Eger fel­adására. Nyomatékül hozzáteszi: „Be­vettem Újvárt.” (Thaly Kálmán meg­jegyzi: „Bevette ám Haiszter, de nem te!”) „A Dunántúl való kurucság mind széjjel veretett, zászlóstul jöt­tek vissza, mihelyt Balogh Ádám kéz­ben akadt, kit Buda várába hozatok és hadi törvényt szolgálok reája...” Eger feladási feltételeit már örömmel írja alá december 4-én. Könnyen teszi: előző nap sajkán Budára hozták a még eszéki fogsága idején elítélt Baloghot. Rákóczi ha­mar értesült erről, s 12-én írja: „Sze­gény Balogh Ádámra hadi törvényt láttatott Pálfi; ...azon okát adja, hogy kétszer is labancságra ígérkezett s meg nem tartotta..., ha így van, excusabilis (menthető) lehet csele­kedeti.” A fejedelem Emlékirataiban „bátor és igen jó magaviseletű tiszt­ként említett brigadérosról írja: „lefe­jezték a hadifoglyokkal való bánás­módról kötött szerződés ellenére”. Felmerül a kérdés: mikor ítélték el, s miért vártak a kivégzéssel? Tóth Gyula Balogh Ádám kuruc brigadé- ros című könyvében írja: „A haditör­vényszék gyorsan meghozta döntését...” De a jegyzetekben idézi a Wienerisches Diariumot: „febr. 4-én mondták ki a halálos ítéletet s 6-án végre is hajtották.” A haditanács no­vember 22-én még a Budára vitelt is ellenezi, december 6-án pedig az ügy halasztását szorgalmazza. A testület - mivel Tóth szerint „Pálffy fokozott eréllyel követelte a tárgyalás és halá­Miért halt meg Béri Balogh Ádám? los ítélet kimondását” - de­cember 22-én tudatta: „Ha a megtorlás nem aggályos, ak­kor Balogh fölött haditör­vényszék volna tartható és az ítélet azonnal végrehajt­ható.” Pálffynak tehát nincs oka habozni: megtorlástól (labancok kivégzésétől) nem tarthat, felhatalmazása is van, a haditörvényszék csak intésére vár. Vajon mi­ért vár? Azért, mert december 22- én másik utasítást is kapott: I. Józseftől a Károlyival foly­tatandó béketárgyalásokra. Ehhez nem lenne jó hang­ütés a kivégzés. A fővezér ehelyett január 1-jén Debre­cenbe indul seregével, hogy új hadi helyzettel sürgesse a meghódolást. Ennek érdeké­ben még fegyverszünetet is köt, sőt - felhatalmazás nél­kül - személyesen tárgyal Rákóczi­val. Az ő emlékiratai szerint: „Pálffy kezeskedett a császár jóakaratáról, és arra buzdított, írjak hódoló levelet, s ha ezt megteszem, a császár a nem­zetnek éppúgy, mint az erdélyiek­nek, megadja törvényeken alapuló minden szabadságát s általános bo­csánatot a még fegyverben állók­nak.” A fővezér ezzel messze túllépi felhatalmazását. A gyors békekötés reményét mégis éleszti Rákóczi ígé­rete: „nem vonakodom illendő leve­let írni a császárnak, s ezt három na­pon belül el is küldöm neki”. De a február 4-én megjött levél nem hódol: aláírása szuverén uralko­dóé, a felkelést jogosnak tartja, s kö­veteli, nem kéri a felkelő nemesek birtokának visszaadását. E levéltől Gróf Pálffy János, a császári hadak vezé­re, aki 40 évvel élte túl a vele egykorú Béri Balogh Ádámot mindenki félt: a haditanács elnöke az uralkodónak át sem merte adni, és Pálffy utóbb próbálta elhitetni, hogy nem is olvasta. Savoyai Jenő szerint a mulasztása így még nagyobb, a fegy­verszünettel, ígéreteivel egyoldalúan kedvezett. Pálffy a bukásával fenye­gető helyzetet átlátva azon töpreng­het, mivel adhatná bizonyítékát szi­gorának, császárhűségének, s mi­ként sürgethetné a békekötést. Látszólag semmi nincs a kezében, hacsak Balogh Ádámot nem tekinti annak. Ő a császárt vérig sérthette, mikor portyáján csaknem elfogta. Jelképes alak, középbirtokos, döntő befolyása lehet nemes társai vélemé­nyére, s talán a neki a francia király kardját kölesdi győzelméért jutalmul küldő II. Rákóczi Ferencre is. Ódon időben NOVEMBER 1-JÉN 105 éve, 1905-ben Tordáról ide helyezték Alacs Zoltánt, aki az ák laméprtészeti hivatal vezetője lett. NOVEMBER 2-ÁN 130 éve, 1880-ban Csapó Vil­mos Garay János müvei kiadásá­ra ajánlkozott. 115 éve, 1895-ben Fónagy József gemenci bérlő A vizsla idomítása című könyve újra megjelent. NOVEMBER 3-ÁN 470 éve, 1540-ben egy rémhír sze­rint mezővárosunk mellett 60 000 török szállt táborba. 130 éve, 1880-ban korcsolyaegyletünk ala­kult. 105 éve, 1905-ben hó hullott, másnap meg nyári zápor. NOVEMBER 4-ÉN 105 éve, 1905-ben vietnami fran­cia hivatalnok érdeklődött itt világ­hírű selyemhernyó-tenyésztésünk iránt. NOVEMBER 5-ÉN 150 éve, 1860-ban Nagy Jakab tilinkós pesti koncertjén Garay Magyar hölgyét kitörő taps fo­gadta. November 6-án 115 éve, 1895-ben szülöttünk, Szigeth Gábor pusztáján kilónyi II. Lajos-kori ezüstpénzt leltek. November 7-én 125 éve, 1885-ben Kenézy Csa­tár hivatalnok-írónk Ne házasodja­tok címmel közölte vezércikkét a tisztviselők nyomoráról. Nem is láthatunk Pálffy gondolata­iba, de a kivégzés az esküszegő ne­messég megfélemlítésére és az ural­kodó megnyugtatására egyaránt al­kalmasnak látszik. A bécsi lapértesü­lés így helytálló lehet a - nyil­vánvalóan Pálffy utasítására hozott - február 4-i ítéletrőL Két nap múlva fejezteti le a brigadérost Budán, éppen száz nappal elfogatása után: újabb (bár keserves) 77 nap­ra rá a harc folytatására ösz­tönző Rákóczi-kiáltvánnyal szemben: a rendek 1711. ápri­lis 25-i szatmári gyűlése a bé­kekötésre voksol. S így köt­nek a Kosáry Domokos által elérhető maximumnak tar­tott gyümölcsöző kompro­misszumot a nemesség két oldalon álló képviselői. Akkor s azóta senki nem gondolt Béri Balogh Ádámra, aki az idevezető úton, ha akaratla­nul is, életét áldozta ezért. EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 157. A kuruc fegyverek letétele Dr. Töttős Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom