Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-10-03 / 34. szám

2010. október 2. MOZAIK 13 VASi SZEKSZÁRDI RNAP Zenei csemegék a szüreti fesztiválon Ezrek hallgatták a Béla király téri háromnapos „koncertvágtát” Korát meghazudtolóan lendületes műsort adott az Omega Már benne volt a levegőben a siker je­le, amikor szeptember 16-án kilibbent a Béla király téri színpadra az 1983 óta töretlen karriert futó R-GO frontem­ber, Szikora Róbert, valamint szemre- való gidai, hogy belecsapjanak a szüre­ti fesztivál koncertsorozatának nyitó estéjébe. A nyitó szám, a „Csikidám” közönségcsatógatónak bizonyult. Hat éve ez volt az együttes nagy visszatéré­sének új szerzeménye. Az 1982 októberében a Hungáriá­ból kivált Szikora az R-GO-val új zenei irányok felé indult, létrehozva az egye­di és utánozhatatlan „csikidám” stílust pálmafákkal, sivatagi öltözettel, bam­buszkalappal és persze az elmaradha­tatlan GidákkaL A két új „Róbert-gida” (szőke) Móni, (barna) Kinga őrjítő fe­hér miniszoknyában, máskor terepszí­nű ruhában táncolta végig a kétórás koncertet, s hevítette a közönséget, miközben a hatvanhoz közelítő front­ember 20 éveseket megszégyenítő len­dülettel „tuningolta” a hangillatot. Kü­lönlegességként hatott, hogy a meg­szokott R-Go örökzöldeken kívül (Te csak mindig akkor sírsz, Alacsony férfi dilemmái, Bombázó, Létezem, Szeret­lek is + nem is, Ne félj, te kis bolond) ritkán játszott csemegék is elhangzot­tak, úgy, mint „Az idő", a „Mire gon­dolsz, katona”, vagy a Los Angeles-i fesztíváldíjas „ Most kell, hogy nagyon szeress”. A koncert végén felcsendült a nagy sikerű „Ballag a katona”, majd ré­gi Hungária slágerekkel búcsúzott a vá­rostól a „csikidámkirály”. Pénteken, a fesztivál „hivatalos nyi­tónapja” sem múlt el nagykoncert nél­kül, hiszen az 1962-ben alakult Omega együttes a maga, lassan 50 éves múltjá­val - a szakadó eső ellenére - igazi cse­megének számított. Az este kilenc órá­ra esernyővel borított Béla király té­ren lépni sem lehetett a tömegben. A kitűnő hang- és fénytechnikával dol­gozó veterán együttes ezúttal sem ma­radt el a megszokott színvonaltól. (Részletes beszámolónkat alább olvas­hatják.) Szombat délután ismét em­berhegyek özönlöttek a Béla király térre, ahol a 22 éve működő, de a nép­zenét csak néhány éve mai alternatív zenevilággal ötvöző, hazai együttesek szerzeményeit „népzenére lefordító”, s azóta abszolút sikerrel taroló Csík ze­nekar lépett feL Az eső itt sem „hagyta magára” a közönséget, a produkció vi­szont kárpótolhatta az egybegyűlte­ket. A Kispál és a Borz zenekar koráb­bi sikere, a „Csillag vagy fecske", vagy a kiváló szövegíró, Kiss Tibi zenekara, a Quimby 2005-ös slágere, a „Most múlik pontosan”, vagy éppen a „Fekete Lamour” feldolgozásának ifjú­ság körében aratott szilárd tetszése most sem maradt eL A két énekes, Ma­jorosi Marianna és Csík János (hege­dű, ének) fokozatosan emelte a han­gulatot, miután a népi kultúra örök­becsűiből merített a műsor első felé­ben átvezetve a tagokkal a hegedű, cimbalom, bőgő, brácsa, cimbalom segítségével a jelen zenéibe a már- már „tomboló" ifjúságot. Elmondható, hogy az esős hétvé­ge ellenére maradandó élményt nyújtott mindhárom produkció. Köszönet érte a szervező Babits Mi­hály Művelődési Ház és Művészetek Háza csapatának is. „Amíg a Jagger bírja, én is bírni fogom” ■Jólesett a pop-rockon belül az időt ál­ló igazi zenét előnyben részesítők lel­kének, hogy mennyien ( mintegy né­gyezren) eljöttek az Omega koncertjé­re pénteken este, noha ítéletidő tom­bolt. Jó, jó, megvan a 48 éve folyama­tosan létező hard rock-space formáci­ónak a hazai és nemzetközi törzskö­zönsége, de az együttes tagjait is rend­re meglepi és jóleső érzéssel tölti el, fogy köztük jelentős számban ott van­nak a fiatatok. A puding próbája ebből t szempontból a tavalyi, bajai EFOTT rolt: a főiskolások-egyetemisták továb- ni impulzusokat adtak a 65 év átlag- életkorú együttesnek a folytatásra. Aminek persze már csak a biológia szabhat korlátokat, de szerencsére az egykori „Régi Csibészek” kondíciója ó, biológiai életkoruk legalább egy tí- 'enötössej kevesebb a naptárinál, gaz, a korelnököt, a space-es hangzás ityamesterét, a 67-et már betöltő Jenkő Lacit - mivel ezer hőfokon ég nőst is minden koncerten, mintha :sak az első lemezre készülne - egy- fegy ilyen másfél óra felettébb lefá- ■asztja. Most is meggyötört sápadtság­gal érkezett sálas, blúzos, csizmás sze- ■elésében. Kollegám, aki először látta, »molyán aggódott Laci láttán, de e sorok írója, aki már többször is látta )t az utóbbi évtizedben koncert után, megnyugtatta: „Tíz perc kell neki, és minden rendben lesz". így is történt... A sok hangszeren játszó billentyűs odafigyel az egészségére, a háziorvo­sok magyarországi főnöke - az együt­tes nagy kedvelője - pár évvel ezelőtt rendszeresen tesztelte őt koncert előtt és után is. „Higgyétek el, ben­nem most is minden koncert előtt a kelleténél is egy kicsit nagyobb a lám­paláz, ami csak az első billentyű lenyo­mása után oldódik. Mindenben maximálisan meg akarok felelni a kö­zönségnek. Különösen a fiataloknak, akik csak hallhattak rólunk a szüleik­től. Amikor megláttam a szekszárdi té­ren az esernyőrengeteget, ezt az ér­deklődést, ez akarva-akaratlanul föl­nyomta a pulzusomat. Hiába játszot­tunk talán már ezer koncerten, Lon­donban, Portugáliában ötven-hetven- ezer néző előtt is, no meg a Népstadi­onban már négyszer ennél is több rajongónak, nálam ez az érzés, a föltuningolt állapot nem múlik el. Csak mostanra, a koncert után ne­gyedórával állapíthattam meg, min­den rendben ment.” Örök dilemma, hogy mi férhet bele az életmű több száz számából a kon­cert legföljebb húsz nótájába. A hős­korszak legnépszerűbb alapszámait (Petróleumlámpa, Tízezer lépés, Gyöngyhajú lány) el kell játszani, a fi­atalok is átvették a szüleiktől Kell va­lami az Omega sima fémes korszaká­ból, ami jól is énekelhető, a nemzet­közi befutást elősegítő legalább kettő dal de inkább három. Általában az „Addig élj” és a „Nem tudom a neved” csendül fel - itt is! Aztán jön a fejtö­rés, melyik tíz legyen a nyugat-euró­pai ismertséget megalapozó, a hetve­nes-nyolcvanas években csak külföl­dön kétmillió példányban elkelt space-es korszakot idéző három le­mez, az Időrabló, a Csillagok útján és a Gammapolis közel negyven dalából. A bőség zavara, amikor a „Napot hoz­tam, csillagot”, az „Ezüst eső”, a cím­adó dal a „Gammapolis”, a „Kemény játék”, az „Őrültek órája”, a „Metamor­fózis II” vagy a „Léna” azért is kihagy­hatatlan, mert az együttes által készí­tett közvélemény-kutatásban nagyon magas tetszési indexszel ott szerepel­nek. Nem különben az „Életfogytig rock and roll”. A tőlük megszokott professzionális hangzás, a nagy ívű orgona-szintetizá­tor Benkő Laci-módra, gitár és dallam­beli, ritmikai váltások Omegára jel­lemző Összedolgozott egysége, meg- komponáltsága most is hangverseny- nyé emeli a koncertet. Itt úgy tombol­ni, mint ahogy kétakkordos, kétforin­tos dalok alkotta koncerteken nem le­het. Más kávéház ez. Itt fülelni, figyel­ni kell. Hogy a dob és basszus domi­nanciájakor lő ki a lézerágyú. Molnár Gyuri (alias Elefánt) lírikusán fémes, vagy éppen fémesen lírikus szólóira, Mihály Tomi, a bölcsész-zenész olykor indokoltan előtérbe lépő basszusaira, és természetesen Meckyre, a valami­kori bátaszéki frontemberre, aki a jaggeres keretet adja énekes fontem­berként. Hangja az Ómega-hangzás részévé vált a lassan elmúlt fél évszá­zadban. „A nagy tömeg csak áll” - szól a szö­veg az éppen műsorra nem kerülő „Éj­féli koncert” című számbóL Szekszár- don is így volt. 1997, 2005, 2010: há­romszor adott koncertet a városban az együttes. Nem tudom, hogy mi lesz az ötvenedik jubileumi év után, 2012-t követően az Omega-rapszódia című, már a komolyzene világába is elkalau­zoló, most készülő album és az újabb nagy Puskás-stadionbeli koncert meg­valósulása után?! Ha egyfajta anató­miai csodaként még mindig koncer­teznek, élek a gyanúperrel: lesz még Omega-koncert a Béla király téren. A tolnai kötődésű Kóbor János, ali­as Mecky az Eszterbauer-borházban újra megsúgta: „Amíg a Jagger bírja, addig én is bírni fogom.” B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom