Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-09-05 / 30. szám
10 » SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2010. szeptember 5. A Magyar Történelmi Társulat életében nem sokszor fordulhatott elő, hogy egy fával foglalkozott volna, de legalább ennyire érdekes ennek az esetnek az előzménye és utóélete. A választmány ülésén 1870. október hó 6-án „Thaly Kálmán titkár reflektál a hírlapok által közlött azon tudósításra, hogy a Szek- szárdon túl, a Thaly Kálmán báttaszéki országút mellett, a csatán szőlőhegyek alatt állott vén, terebély szilfát, az ú. n. Batogh-fáját, melyhez a néphagyomány Rákóczi vezér Balogh Ádám elfogatását csatolta, a múlt szeptember hó 8-án d. u. 2 óra után Szekszárd táján dühöngött vihar derékon kettétörve kidöntötte.” S miután Thaly éppen előző évi bécsi kutatásaiból tudta, hogy az itteni elfogatás nem legenda, hanem valóság a társulatot meggyőzte: „intézzen megkeresést Tolna vármegye hazafias érzületű közönségéhez: jelöltesse meg az emlékezetes fa helyét bármily egyszerű, de tartósságot ígérő kő- vagy vasoszbp- paL” A közel 5000 betűs levél érveket, sőt felirat-javaslatot is tartalmazott, a végén fennköh Bajza József-idézettel: „Hol legtöbb honfivér lepé / A harci síkokat / A népszabadság ott tenyészt / Legszebb virágokat.” Telt-múlt az idő, s a társulat közlönye, a Századok 1871 márciusában EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 154. A Balogh-fa kálváriája A Balogh-fa - negyven évvel kettétörte után (Miklósi Ödön rajza) szomorúan állapította meg: „Tolna vármegye közönsége a Magyar Történelmi Társulat múlt évi October hó 15- kén kelt átiratára még semmit sem válaszolt. Kihalt-e belőlük minden érzék a hazai történelem és tudományosság, s minden kegyelet őseik iránt? Vagy méltóságuk alattinak tartják egy tudományos társulattal érintkezni? Bezzeg nem így gondolkoznak s járnak el társulatunkkal szemben a képviselőház, a ministeriumok, a hercegek, más városok, vármegyék! Ha indítványunkat a tolnaiak határozat nélkül ad acta tették, szégyen reájok az utókor előtt! Mindazáltal még jót remélünk és választ várunk.” A következő hónapban megírták: „egy Tolna megyei származású buzgó tagtársunk csodálkozását fejezi ki, holott értesülése szerint indítványunk a vármegyének még October havi bi- zottmányi gyűlésén fölolvastatott, s lelkesülve fogadtatván, azonnal bizottság neveztetett ki az indítvány foganatosítása érdekében teendő intézkedések végett.” A lelkes válasszal együtt tudatták azt is: „biztos értesülés szerint e válaszirat az ottani kiadó- hivatal túlhalmozottságából eredett tévedésből késett ily soká”. De ezenkívül nem történt semmi. Már 1874-et írtak, amikor „Hőke Lajos úr most, a Fővárosi Lapok április 26-i számában a Béri Balogh-család okiratait ismertetvén, fölemlíti, hogy a megye által az állítandó emlék költségeinek összeszerzésére kiküldött bizottság a különben annyi gazdag földesúri családdal dicsekedő Tolnában, fájdalom oly rideg közönnyel találkozott, miképp csak igen csekély összeget sikerült egybegyűjtenie. Azonban a jó ég kegyesebb volt az elvérzett hős emléke iránt, mint az emberek, és legközelebb földijei; ugyanis azóta a vén kidőlt fa törzséből oly életerős sudár sarjadott fel, - hogy hacsak gonosz kezek ki nem irtják, hivatva lesz Balogh Ádám emlékét pár századig fenntartani. Szóval a vitéz vezér fája, mint dicsősége, az új időben új életre kelt.” Dr. Töttős Gábor Ódon időben SZEPTEMBER 6-ÁN 120 éve, 1890-ben sajtónk szerint a piacunkon eladott gyümölcs kilenctizedé az eredeti tulajdonos tudta s beleegyezése nélkül kerül oda. SZEPTEMBER 7-ÉN 145 éve, 1865-ben Liszt Ferenc barátaival a Csörge-tón csónakázott és horgászott. SZEPTEMBER 8-ÁN 75 éve, 1935-ben a gimnázium egyik osztálya nyomtatott diáklapot adott ki Ifjúság címmel. SZEPTEMBER 9-ÉN 150 éve, 1860-ban egri egyházi ünnepélyen Garay János /Irinyi esküje című versét szavalták. 110 éve, 1900-ban Lengyel Pál helyi nyomdász az eszperantó világpályázatán harmadik díjat nyert humorgyűjteményével. SZEPTEMBER 10-ÉN 100 éve, 1910ben a legidősebb, 96 éves honi ügyvéd, városunk fia: Felsőőri Nagy Ferenc halt meg. SZEPTEMBER U-ÉN 120 éve, 1890-ben 52 év munka után nyugalomba vonult Pázmán György, aki 1845 óta tanított itt, s királyi érdemkeresztet kapott elismerésül. SZEPTEMBER 12-ÉN 100 éve, 1910-ben a miniszter a rekonstrukció befejezése miatt megszüntette a helyi állami szőlőtelepet. EVANGÉLIUM Kisboldogasszony (A Remete kápolna búcsú ünnepe) Egyszer egy szónoknak beszélnie kellett Fülöpről, a makedón királyról. A beszéd nagyon rövid, de igazán tartalmas volt. Csak egyetlen mondatot mondott: Ő volt Nagy Sándor édesapja. És ebben benne volt az ő egész nagysága. Bennünket szeptember 8-án Egyházunk egy gyermek bölcsője elé állít, akinek a születésnapját ünnepeljük. Ha a kis Máriára tekintünk, akkor föl- tehetjük a kérdést, mi lett ebből a gyermekből? Ha fölütjük a Szentírást, azt tapasztaljuk, hogy nagyon röviden és keveset beszél Máriáról. Szent Máté evangéliumában olvashatunk egy mondatot, amely föltárja annak a személynek a nagyságát, akit ma ünnepiünk. Ez pedig a következő: Őtőle született Krisztus. Vagyis ő Isten Fiának az anyja, vagyis Istenanya. Mária tehát Anya. Mária, mint anya, eszköz volt Isten kezében hogy megszülje Jézust, de nem tétlen eszköze volt, hanem ő maga is hozzájárult, amikor kimondta, legyen nekem a te igéd szerint. Ezért tiszteljük mi a Szűzanyát, és nem tekintjük, csak egy eszköznek, amit ha nem kell, félreteszünk. Ő részt vett az üdvösség művében, ezért köszönjük meg őt az Istennek. Mária nélkül a hitünk és vallásunk nem lenne annyira személyes, annyira emberi. Mária nélkül Egyházunk olyan lenne, mit egy család édesanya nélkül. Egyszer egy félig vak öregember fölkeresett egy püspököt és a következő kérdést tette fel neki: Igazi katolikus keresztény vagy te? - a püspök azt válaszolta, hogy ez magától értetődő dolog. A vak bácsi tovább érdeklődött: Tiszteled te a Boldogságos Szűz Máriát? Természetesen, hangzott a püspök válasza. Jobban tisztelem, mint az angyalokat és az összes szenteket. Ez a tisztelet azonban nem azonos azzal, amivel Istent imádom. Ekkor az öreg bácsi könnyekre fakadt és térdre borulva kiáltotta: Megtaláltam, megtaláltam! A püspök nem értette, hogy mit talált meg, ezért felvilágosítást kért tőle. Ekkor az öreg elmesélte, hogy régen bíró volt egy faluban, ott egy orvossal ismerkedett meg, aki katolikusnak mondta magát. Nagyon megtetszett neki ez a vallás. Amikor az orvos elutazott a faluból emlékül egy keresztet adott neki, és mellé egy-két jó tanácsot. Lehet, hogy a faluba hamarosan hithirdetők jönnek és prédikálnak Jézusról. Legyetek azonban óvatosak, mert ki tudja, hogy katolikus keresztények-e? De hogy lehet megismerni, hogy valaki katolikus keresztény-e vagy sem? Először is azt kell megtudakolnod tőlük, hogy tisztelik e Jézus édesanyját. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy az igaz hitet hirdetik. Tehát látjuk, hogy Máriának mennyire fontos szerepe van hitünkben, hiszen ő adta nekünk Jézust. Az ő feladata továbbra is, hogy nekünk adja Jézust, ill. bennünket Jézushoz vezessen. Ahogy a boldog emlékű karmelita szerzetes Marcell atya mondta: „Per Mariam, ad Jesu.” „Márián keresztül Jézushoz." Kérjük, a Szűzanyát, hogy fogjon kézen bennünket, és ha le is tértünk néha a jézusi útról vezessen vissza az üdvösség útjára, mert ő a mi édesanyánk a bűnösök oltalma és menedéke. Ámen. Bacsmai László plébános A Remete kápolna Kisboldogasszony búcsúját szeptember 4-5-én tartják. Szombaton déltől szentségimádási órák a belvárosi templomban, majd 17 órakor gyalogmenet a kápolnához, ahol 18 órakor Kürtösi Krisztián kakasdi plébános tart szentmisét, amit Keresztúti ájtatosság és Szentség- imádás követ. Vasárnap 10 órakor Rózsafüzér imádság, 11-kor püspöki szentmise Bíró László vezetésével, utána szentségi körmenet.
