Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-08-22 / 28. szám

2010. augusztus 22. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI vasArnap Jó kapcsolatban a munkatársakkal Nyékiné Szabó Éva: „Jó esetben a mosolyért mosoly, az udvariasságért udvariasság jár” Nyékiné Szabó Éva: megtaláljuk a közös hangot az ügyféllel Dr. Iván Erika közjegyző ügyfelei­től rendre azt hallja, hogy gyor­sak, készségesek, és igen színvo­nalasan dolgoznak az okmányiro­da munkatársai. Mint fogalma­zott, ő maga is pontosan tapasz­talta mindezt, s ezért nyújtja át a jelképes stafétabotot a vállalko­zókkal foglalkozó Nyékiné Szabó Éva főeladónak azt kérve, árulja el, mi az eredője az ügyfelek elé­gedettségének. S tegyük hozzá, az emberek nagyobb hányada már szerzett okmányirodái ta­pasztalatot. V. Horváth Mária- Sok szakmára és hivatásra már 3 Q egészen fiatalon készülnek az em- g berek. Az okmányiroda viszont nem tartozik ezek körébe. Hogy jött az ötlet?- Nem saját elhatározás volt. A pol­gármesteri hivatal építési osztályán dolgoztam 1996 óta. Majd 2000-ben, amikor megszervezték és indították az okmányirodákat, a hivatal egyik ak­kori vezetője magához kéretett, s fel­ajánlotta ezt a munkakört, ám a dön­tést rám bízta. Boldogan mondtam igen, hiszen ez a beosztás előrelépést jelentett. Az is erősítette igenlő elha­tározásomat, hogy mindig is szívesen foglalkoztam emberekkel s a kívülál­lók szerint is könnyen alakítom ki az ügyfelekkel a kapcsolatot.- Alkati és lelki adottság az empati­kus készség a tolerancia, a kedves­ség a mosolygósság és a türelem.- Egyetértek, de mindezek fokozha- tóak is, amin munkatársaimmal vala­mennyien rendre „dolgozunk”. Tény, hogy olykor nagy-nagy türelemre van szükségünk, de elsősorban nem ez a jellemző. Inkább az, hogy megtaláljuk az ügyféllel a közös hangot, stílust. Er­re a többség érthetően vevő, hiszen az ügyintéző és az ügyfél érdeke egy­aránt az, hogy zökkenőmentesen és gyorsan intéződjön el az adott ügy, függetlenül attól, hogy az az iroda me­lyik szakterületén bonyolódik. Az sem közömbös, hogy milyen légkörben és milyen módon fogadjuk az ügyfeleket. Igyekszünk ezt mosolyogva tenni, s ha úgy ítéljük meg, halk zenével is pró­báljuk könnyíteni a várakozási időt.- Tapasztalatom szerint nem iga­zán kell várakozni- Igen, hiszen van lehetőség az internetes bejelentkezésre, de telefo­non is egyeztethető időpont, ám an­nak sincs akadálya, hogy időpontfog­lalás nélkül térjen be hozzánk az ügy­fél. Utóbbit azért igazándiból nem ja­vasolom, mert ezekben az esetekben fordul elő,, hogy az ügyintézéshez szükséges okmányok közül egy vagy kettő hiányzik. Amennyiben az illető betelefonál, elmondjuk neki, mit hoz­zon magával. Sőt, saját érdekükben azt is kérjük, hogy mielőtt felkeresik az okmányirodát, a postán - magyar államkincstáros csekket ott is adnak - előre fizessék be az adott illetéket, így megspórolhatnak egy utat.- Éva amúgy is mosolygós, de ez a mostani mintha kicsit több lenne az általánosnál Miért is?- Az „utcai ügyfélfogadás” jutott eszembe. Mivel rengeteg magán- és hi­vatali ismerősöm van, nem egyszer ál­lítanak meg az utcán, hogy tanácsot vagy eligazítást kérjenek ügyes-bajos ügyeikben. Megjegyzem, hogy ezért sem mindegy, hogy az irodában meg­fordulók milyen tapasztalatokkal tá­voznak tőlünk, hiszen bármikor szem­betalálkozhatunk velük az utcán vagy éppen városi rendezvényeken.- Említette a sok ismerőst. Gondo­lom, „tüke” szekszárdiak.- Férjemmel, aki szintén köztisztvi­selő, mindketten szekszárdiak va­gyunk, és szüléink is itt élnek. Ez utób­bi azt is jelenti, hogy hétvégenként rendszeresen meglátogatjuk őket.- Gyerekeik vannak?- Hogyne. Anikó - elszántan ra­gaszkodott a fővároshoz - másodéves lesz a Budapesti Corvinus Egyetem Tájrendező, Kertépítő Mérnöki sza­kán állami finanszírozottként. Bence pedig szeptembertől az I. Béla Gim­názium 11. évfolyamán folytatja ta­nulmányait. A „hogyan továbbról” még nem tudni, de már fölvetette az autószerelő szakmát.- Igaz, hogy önöket munkájuk és teljesítményük alapján személy szerint évente minősítik?- Igen, rendszeresen, sokféle szem­pont alapján. Amúgy' munkatársaim­mal együtt bánt bennünket, amikor igazságtalanul negatív előjellel szól­nak a munkánkról, stílusunkról Az­tán ez jár szájról szájra.- Ez úgy működik, mint várandós kismamák esetében, amikor min­denki a rossz esetekkel traktálja őkel holott a sima szülések száma sokszorosa a problémásokénak. Már csak ilyenek az emberek.- Mi mindenkit udvariasan és kész­ségesen fogadunk. Fogalmazhatok úgy is, hogy jó esetben a mosolyért mosoly, az udvariasságért udvariasság jár. Ez nem mindig könnyű, főleg ha rosszkedvű, feldúlt ügyfél keres meg bennünket.- Megfigyeltem, ha bizonytalanul nézelődik az ügyfél azonnal segít­séget kap a munkatársaktól- Véleményem szerint a betérő szá­mára sokat jelent, ha nyomban infor­mációval segítjük, elmondjuk, melyik ablaknál intézheti az ügyét. Fontosnak tartom, hogy az okmányirodában úgy alakultak a dolgok - bár ez elsősorban rajtunk múlott -, hogy a munkatársak között is nagyon jó a kapcsolat, s ahol lehet, besegítünk egymásnak. A remek összhang már a kezdetekben megvolt Ez azért érdekes, mivel munkatársaim nagyobb számban „kintről”, például a rendőrségről érkeztek, ahol korábban ők intézték a gépkocsikkal kapcsolatos ügyeket, illetve ott lehetett személyazo­nossági igazolványt kapni- Apropó, rendőrség. Gyakran ér­kezik bejelentés az állampolgárok­tól hogy ellopták az irattárcáju­kat. Mennyibe kerül valamennyi pótlása?- Nézzük: a forgalmi engedély 6000 forint, a jogosítvány 4000, a sze­mélyazonossági igazolvány 1500, a lakcímkártya 1000 forint, az útlevél - öt esztendőre - 7500 forint. Nem ke­vés pénz, de „adjuk” még hozzá a sok idegeskedést, az új dokumentumok beszerzésére fordított időt.- Örökölte a kiegyensúlyozottsá­gai a megértő hozzáállást?- Nyilvánvalóan szüleimtől, illetve a családomban megnyilvánuló és foly­ton jelen levő türelemnek, megértő be­látásnak is köszönhetem. Ám e téren igen jó „iskolát” jelentett korábbi mun­kaviszonyom, a Vöröskereszt megyei szervezeténél eltöltött idő. Táboroztat- tunk például krónikus betegségben szenvedő gyerekeket, idős embereket, illetve nyaraltattunk kicsinyeket, akik a földrengés sújtotta Örményországban maradtak árván. Savanya Gézáné, Klári volt a főnököm, akitől sok más mellett megtanultam, hogy az akkori - de a je­lenlegi - munkát a lehető legnagyobb odaadással lehet végezni, mégpedig jó kapcsolatban a munkatársakkal- Kanyarodjunk még vissza az ösz- szetartó családhoz. Gyermekeik már nagyok, gondolom, nekik már külön programjaik vannak.- Bármilyen meglepő, de alig várják a családi illetve a baráti társaság feltöl- tődést is adó összejöveteleit Nagyon szeretünk kirándulni, egy nagyobb, összeszokott társasággal közösen főz­ni. Szerencsére vannak szép kis tanyák a családban, illetve a barátok tulajdoná­ban. Május elsején szoktuk kezdeni a kirándulós összejöveteleket amit a gye­rekeink is nagyon várnak, s nyilvánva­lóan ők is a csapat tagjai, ahogyan bará­taink gyermekei szintén. Bográcso- zunk, húst sütögetünk a tanyákon vagy Váralján, Óbányán. Nagy túrákat teszünk a környéken. Egyik barátunk, Dezső szívesen főz, s kész ebéddel vagy vacsorával vár bennünket. A bátyám vadászik, s ha van rá lehetőség akkor vadpörköltet készítünk a szabadban.- Várom a javaslatát.- Dr. Bajor Klára, a kóiház bőr- gyógyászati osztályának vezető főorvo­sa újságokban gyakran adott jó taná­csokat a nyári leégéssel illetve megelő­zésével kapcsolatban. Vajon télen, a he­gyekben is hasonlóan kell vigyázni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom