Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-08-08 / 26. szám
2010. augusztus 8. MOZAIK „ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Musical költözött a Babitsba Kemény próbákon szakértők segítségével készült a vasárnapi előadás Próba a táncteremben Zene, tánc és dal töltötte be ezen a héten a Babits Mihály Művelődési Házat. A Musical Comedy - Amatőr Zenés Színpadok és Énekesek III. Országos Kurzusának lelkes résztvevői, amatőr énekesek, táncosok, énektanárok, koreográfusok, előadói csoportok és zenés színpadok vezetői vették birtokukba az intézményt. Idén először tartottak táncos-énekes képzést 7-14 éves gyermekek számára. Kovács Etelka- Az nem kifejezés, hogy fárasztó, és őrületes a meleg - mondja boldog mosollyal egy a próbáról kijövő, már több színpadi sikert megért fiú. Úgyhogy siet is ki a szabad levegőre. A gyerekek csoportjában egy lány várakozással teli örömmel, kezében a szerepét szorongatva sorolja a feladatokat: először A muzsika hangjából egy húszperces koreográfiát próbálunk, aztán a Mamma Miából összeállított tizenhét percet, a Szegény gazdagok három jelenetét, zárásként pedig a Hairsprayt (Hajlakk). Mindeközben magánéneket, táncot és beszédtechnikát tanulnak egyéni foglalkozásokon, kórust, koreográfiát és színpadi mozgást csoportosan. Keményen dolgoznak, és nagyon jól állnak - mondhatta el már két próbanap után Béresné Kollár Éva, a szekszárdi Tücsök Zenés Színpad művészeti vezetője, a kurzus szervezője. Ennek a koncentrált műhelymunkának, továbbképzésnek a szükségessége az évente váltva Pápán, illetve Békéscsabán megrendezett Scherzo Amatőr Musical Színpadok Fesztiválja kapcsán merült feL Vannak ugyanis olyan amatőr színpadok, amelyeknek nem, vagy csak kis mértékben áll rendelkezésükre szakértő segítség. Itt a fesztivál zsűrije tanít, elismert szaktekintélyek, így Miklós Tibor író, rendező, színházi vezető, a magyar musicalirodalom és zenés színház meghatározó személyisége, a kurzus szakmai vezetője, Fincza Erika táncművész, koreográfus, Nagy Anikó színész, énekmester, Kemény Gábor zeneszerző, zongoraművész, egyetemi tanár és Hencz György táncművész, akik nem kis nehézségeket vállalnak azért, hogy segítsék az ifjú művészpalánták fejlődését. A kurzust Szekszárd város önkormányzata is fontosnak érezte, így lett a Pécs 2010 - Európa Kulturális Fővárosa program- sorozat társrendezvénye, és kapott anyagi támogatást. A próbákon bárki részt vehet, aki elég felkészültnek érzi magát egy kis tánchoz, énekhez. A ül. Musical Comedy záróeseményeként a résztvevő amatőr művészek augusztus 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a művelődési ház színház- termében mutatják be a próbák eredményeként létrejött előadást. Dönci szerint a világ nincs kész? „Levágták a hajam. Holnaptól rövidre növesztem... Apának az álián van a haja... azt mondja: direkt.” Csak egy csipetnyi azokból a gondolatokból, melyek szerint a világ a szekszárdi szerző, Dicső Zsolt kisfia, „Dönci” szemén át kinézhet. A Sas Kiadó által idén megjelentetett versek rácsodálkozásainak „átadója”, Dönci - akit valójában Bo- tondnak hívnak -, görbe tükröt tart saját magunk, a felnőttek elé. Ahogy a költő beszélgetőtársa, Jankovics Zoltán is kiemelte a könyvbemutatón: Dicső Zsolt gyerekversei tulajdonképpen felnőtteknek szólnak. A szerző úgy érzi, versei rávilágíthatnak a szörnyű tényre, milyen következetlenek is vagyunk a gyermeknevelésben. „A gyerek nem hülye, csak mi arra törekszünk, hogy mindenáron elrontsuk” - fogalmazott. Dönci „követte el” a rajzokat a kiadványban, ezenkívül egy „gyöngyszemet” is saját maga alkotott. Dicső Zsolt elárulta, három év termése a verseskötet, és szerkesztője hatására fejezte be a benne szereplő történetek megírását. Prózakötettel is készül, de annak kiadása még várat magára. Addig is fedezzük fel gyermekeinkkel együtt: „ha tócsa van valahol, abba bele kell lépni”, és felnőttként sem kell kikerülni a pocsolyát, hiszen e nélkül nem lenne értelme felnőni. Pláne a szülőkhöz hasonlóan olvasni megtanulni, hiszen akkor már nem ő hallgatná az esti mesét, hanem szülei az övét. Gyimóthy Levente Száz esztendő szeretet Tóth Nándorné, Juci néni boldog élete Juci néni hosszasan elbeszélgetett Horváth István polgármester- reL A háttérben az ünnepelt fia, Tóth Zoltán A szerző felvétele m Két világháborút megélt, három gyermeket nevelt fel szerető férjével Tóth Nándorné, aki július 1-jért ünnepelte századik születésnapját. Családja Siófokon élő fia házában gyűlt össze, hogy a jubileum alkalmából elhalmozza szeretetével a ma már többszörös dédmamát, ő pedig ez alkatomból vállalta a hosszú utazást, bár egy ideje nem jár már ki a lakásból Horváth István polgármester Szek- szárdon, Mészáros Lázár utcai otthonában köszöntötte fel a kedves, idős hölgyet. Juci néni kissé már lassan formálva a szavakat, de irigylésre méltó szellemi frissességgel válaszolt a kérdésekre. Fiatal éveiről házasságáról, a gyermeknevelésről, még a napi hírekről is szívesen beszélgetett a polgár- mesterrel akit nagy örömmel fogadott. Humorral is fűszerezett elbeszéléséből megtudhattuk, hogy Alsónyéken született 1910-ben. Férjével a bátaszéki leányklubban, egy bálban ismerkedett meg húszéves korában, és az első szerelmes pillantástól egyenes út vezetett az oltárig. Első tíz évük boldog gondtalanságban telt, sokat utazgattak, majd családot alapítottak és négy gyermekük született, akik közül három - ma már nyugdíjaskorú - fiúk él Juci néni a gyermekek kis korában a pálfai gyermekotthonban dolgozott élelmezésvezetőként, férje gyógypedagógusként tevékenykedett ugyanott. Életük a háborús években vök a legnehezebb, de szeretetük átsegítette őket a gondokon. Mivel az utóbbi időben egyedül már nem tudja ellátni magát, biológus fia, a szintén nagycsaládos Zoltán tavaly átköközött édesanyjához, hogy gondoskodjék róla. Minden nap ő kelti, megfésüli, reggelit készít neki, munka után siet hozzá, sokat beszélgetnek, tájékoztatja őt a világ dolgairól és vele marad reggelig. Kapcsolatuk megható példája annak, hogy a végtelen szülői szeretet, a jó példa hogyan él tovább és sugározzák vissza később a gyermekek. Annak is tanúi lehettünk, milyen jó testvéreknek ne- veke fiait a Tóth házaspár. A napsütéses vasárnap délelőtt ugyanis befutott Siófokról Juci néni mérnök fia, József, aki egy kerékpárral lepte meg szekszárdi bátyját, hogy autó hiányában könnyebben jusson el munkahelyére, a vízműhöz. Ahogy hallgattuk őket, melegség és derű áradt szét a szobában. Juci néni elmeséke, hogy amíg nem vök szürke hályog a szemén, nagyon szeretett rejtvényt fejteni és olvasni, ma már inkább tévét néz. Kedveli a betelefoná- lós műsorokat, és amint mondta, nagyon örül hogy „az emberek véleménye megegyezik abban, hogy véget kellett vetni annak, ami az utóbbi években történt Magyarországon”. Nem szomorkodik hajtott kora miatt, járókeretét egyszerűen csak Trabantnak becézi, hálás a mindenhatónak azért, hogy ilyen hosszú, tartalmas életet tudhat maga mögött Búcsúzáskor megígérte a polgármesternek, hogy jövőre ismét várni fogja őt a születésnapján. Cser Ildikó
