Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-01-24 / 3. szám

ANNO * SZEKSZÁRDI YASARN4P 2010. január 24. Déryné Pollák Zsigmond metszetén - férjé­ről nincs képünk A mikor 1810 januárjában alig 18 évesen bemutatták első víg­játék-fordítását Asszonyi érdem cím­mel, aligha gondolta: élete nagy sze­relme teszi majd híressé. Vagy ki is­meri Déry István nevét? S ki ne is­merné Dérynét? (Még az osto­ba számítógép is csak az utób­bit tartja helyesnek!) Pedig Déry négy nyelven beszélt, fordított, írt, „muzsi­kai tehetséggel bírt, ámbár semmiben sem volt virtuóz” - ahogy neje, Széppataki Róza fogalmaz. „Én Déryt soha nem szívelhettem, pedig minden ember szerette őt, mert igen mulatságos, jó időtöltő ember volt. De én éppen ezt nem sze­rettem benne, s ha dicsérték előttem, mindig csak azt mondtam: Oh az a csúf nagy orrú ugrifüles! - De igen be­csületes ifjú, - mondák, - nem korhely, nem iszik, nem kár­tyás, nem dohányoz; minden erény megvan benne, és ne­mes ember... Azt mondák a többi lányok: - No meglásd, ez lesz a te férjed! Már akkor oly méregbe tudtam jönni, mint egy szárnyas egér.” Egyszer mégis igent mond Dérynék, csakhogy számító anyja jobb partit remél ráadásul a vőjelölt - minő udvariatlanság - kesztyű nél­kül jelent meg az özvegy vidéki pati- kusné előtt. Meg is kapta: „Gyerme­kemet komédiás számára nem nevel­tem. Fiatal komédiás öreg koldus. Ha biztosított állomása volna! Érti az úr?” Az udvarlástól eltiltott férfi hosz- szú éjszakákon szerenádozza kedve­se dalait - a címben hölgye szerint írt módon. Hamarosan újabb igen. A fülig szerelmes Déry erre gazda­tiszti állást vállal, mesés menyasszo­nyi ruhát küld, de Róza abban a ne­ki időközben megtetszett bodros hajú patikus karján megy bálba, s anyja beleegyezésével el is jegyzik. A kései szakító levél nyomán Déry „halványan, mint egy lélek” megjele­nik, de Róza támad: „én még magá­val nem váltottam jegyet, s csak a sok unszolásra mondtam igent”. Mindezt lenyeli, s vetélytársához szól: Az úr engem boldogságom­tól fosztott meg, de én megbocsá­tok. Én ezt a leányt úgy szerettem, mint az életemet. Tegye őt oly bol­doggá, mint én óhajtottam.” „A szerencsétlen flótás” Ámde a patikus mást vesz el, Róza hoppon marad. Déry visszatér színésznek, s kivárja, kikönyörgi az igent. (A színé­szek patrónusa 30 aranyat ad ezért...) Újabb visszamondás, végül negyedszeri ígéret után a hölgy új menyasszonyi ruhá­jában áll a pap elé, s nevetgél. „Oda se hallgattam, hogy a lel­kész mit mond elém, s ferdén feleltem a kérdésére: - Szere­ted-e ezt a becsületes ifjút? - Nem! Nem akaratból történt, csak szelességből, s midőn a pap szelíden kijavít: - De igen! - akkor mondám rá han­gosan, hogy igen!” Két hét, mire Róza egyálta-' Ián hozzá költözik, de ’ágyát négy székre parancsolja magá­nak készíttetni’. A kései nászéj után „Édes Rózám” önéletírása szetint: „Vagy három hétig együtt laktunk, tűrhető kö­zömbösséggel részemről. Én erőltettem magamat eléggé, hogy szívélyesebb és nyájasabb legyek hozzá: játsztunk, enyelegtünk, az udvaron kergetődztünk; de az én bensőmben hideg tél honolt.” Hamarosan elváltak útjaik. Talán sosem találkoznak, de Róza 46 éve­sen, elhízottan méltatlankodik: már nem lehet primadonna. Elhagyja a Nemzeti Színházat, aztán pár évnyi vidéki vergődés után odaköltözik ócsárolt férjéhez, és él vele tíz évig: „gazdasszonykodással töltvén ide­jét” Déry haláláig. Lanius Excubitor ÓDON DERŰ 244. Ódon időben JANUÁR 25-ÉN 105 éve, 1905-ben született Kajdacson Boda József reformá­tus lelkészünk, népfőiskola-alapí­tó. 95 éve, 1915-ben címzetes apát lett szülöttünk, Kommandin- ger Vilmos lengyeltóti esperes. JANUÁR 26-ÁN 100 éve, 1905-ben hatodszor is képviselő lett Boda Vilmos lap- szerkesztő. JANUÁR 27-ÉN 125 éve, 1880-ban elhunyt Domsits Lajos ügyvéd, volt má­sodalispánunk. JANUÁR 28-ÁN 100 éve, 1905-ben sajtónkban Wosinsky Mór az őskor mészbe- tétes edényeiről írt. JANUÁR 29-ÉN 200 éve, 1810-ben Pesten be­mutatták fökdink, a 18 éves Déry István első fordított vígjátékát, az Asszonyi érdemet. 115 éve, 1895-ben Grószbauer Ferencet választották bírónkká. JANUÁR 30-ÁN 115 éve, 1895-ben Boda Vilmos főgimnáziumunk megvalósításáért interpellált az országgyűlés ülésén. JANUÁR 31-ÉN 155 éve, 1855-ben a kórházban új ágyat létesítettek a Mária Valéria születésére rendezett bál és sors­játékjövedelméből. 65 éve, 1945- ben városunk a helyi nyomdában szükségpénzeket készíttetett. JÖVŐKÉP Gazdaság, politika, vallás jövője Magyarországon. Zenés, vallási tartalmú előadás Január 30. (szombat), 15 óra Szekszárd, Arany J. u. 3., III. emeleti előadóterem (az OTP és az APEH között, bejárat a belső udvarról) Orchidea Virág-Dekoráció a Gemenc parkolóban Tel.: 20/9363-004 _ G & B zenekar Gebhardt Csabával Tel.: 20/359-3131 www.orchideabt.hu EVANGÉLIUM Bizonyságtétel - kétségek ellenére „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetek­ben?” (Lk 24,38) A 2010-es év ökumenikus imahetét zárjuk ezekben a na­pokban. Együttíéteink összefoglaló mottója Jézus külde­tésünket megfogalmazó mondata volt: „ti vagytok erre a tanúk” (Lk 24,48). A Megváltó Krisztusról szóló tanúbi­zonyságra szerettük volna bátorítani egymást estéről es­tére. Különös azonban, hogy épp a zárónap alapigéje­ként, a fent idézett jézusi kérdés került elénk. Kiderül, hogy az első tanúk nem voltak épp aggá­lyok nélküliek. Amikor Jézus a halál legyőzése után először lépett tanítványai közösségébe, akkor hitbeli őseink első reakciója a Feltámadott láttán, nem egy ör­vendezéssel teljés „halleluja!” volt, hanem a rémület, a bizonytalanság, a kétség jelent meg szívükben. Lehet­séges, hogy valóban Mesterüket látják, vagy netán egy szellemet? Jézus mondata akár számon- kérő hangsúllyal is olvasható. Va­lóban van egyfajta kijózanító, fed- dő jellege. De kiderül hogy Jézus nemcsak tanítani, hanem gyógyí­tani is szeretne: a Mester ilyen szavait - más helyen is - közvetle­nül megelőzik, vagy követik men­tő tettei. Egyfelől le kell lepleznie mindazt, ami hátráltatja a benne való bizalmat, másrészt Jézus mindig kész gyógyítani ezt a kis­hitűséget. Ennél a jelenetnél éppen megjelenése, kö­szöntő szavai („békesség nektek"), és golgotái sebeket hordozó kezének és lábának megmutatása az, ami gyó­gyítja a kétkedést, ami oszlatja a rémületet, és erősíti a ta­núságtételre való készséget. Elnézve ezt az evangéliumi jelenetei s ott meglátva a mai Anyaszentegyház első embereit, csak megerősödik bennem a felismerés: Csodát tett Isten! Ezeket a rémült embereket bátor bizonyságtevővé tudta tenni Igéje vilá­gosságával Lelke erejével kegyelmével Velünk is kész folytatni ezt a csodát: bátor tanúbizonyság tevőkké akar tenni minket - kétségeink ellenére! Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom