Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-05-23 / 20. szám
mm 2010. május 23. SZEKSZÁRDI vasárnap ÓDON DERŰ 250. Keresd az asszonyt! C herchez la femme!” - ahogy eredetiben hang- r zik a Párizsi mohikánokban, idősebb Alexander Dumas színdarabjában. Anélkül, hogy tudták volna eleink e szállóige eredetét, gyakorta követték annak bölcsességét. Dumas honfitársa, „Zola tollára méltó parasztdrámában” a gonosz asszony rémképe riogatta a szekszárdi bíróságot 1895. június 4-én. Röviden Pap Sándorral Biró Juli olyan házassági szerződést kötött: ha ő hal meg előbb, a férj 700, ha fordítva, ő 1500 forintot kap. Nem sokáig jöttek ki egymással, de a férj sajnálta a pénzt, hát együtt maradtak. így aludtak együtt a belülről vasrúddal bezárt istállóban 1893 novemberében, mikor valaki - hihetőleg az asszony felbéreltje - bejött, és oldalba lőtte Papot. De ez csak később, budapesti halálos ágyán jött rá neje ármányára. Egy év múlva - közben hogy, hogy nem, anyósa is meghalt - már Tóth Ferenc lett a nő férje. Hanem egyszer a menyecske apja veszekedés közben hites társának azt találta mondani: „Elhallgass, mert ha én kinyitom a számat, megültetem veled is meg a lányoddal is a szegzárdi tömlöcöt.” A volt férj apjának ez fülébe jutott, el is fogtak mindenkit, de a feltételezett felbujtott gyilkost nem, mert az felakasztotta magát - ismeretíen okbóL A vizsgálat után azonban „elévülés és bizonyítékok hiánya miatt” mindenkit felmentettek. A Tolnavármegye 1895. május 26-i számának tolnai szereplői még csak reménykedhettek ugyanebben. Pünkösdi Fesztivál bibliai módra „Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni." (Cselekedetek 2,6) Kislányom éppen beszélni tanult. Nehezen - csak szülei számára érthető módon - formálta mondatait. Egyik nap két nénit szállítottunk haza az istentisztelet után. Gyermekem pedig a hátsó ülésről szóval tartotta őket. Az alkalmi „hallgatóság” egyik tagja bólogatott, és irtott válaszolt is kislányomnak. A másik néni pedig meglepődve fordult hátra és ezt kérdezte: „Te értetted, amit mondott?" „Hát persze” - válaszolta úgy, mintha mi sem lenne természetesebb. Értette őt, mert beszélte az ő gyermeki nyelvjárását. Ez a kis eset a Bibliában olvasható pünkösdi történetre (ApCsel 2) emlékeztetett. Jeruzsálem megtelt emberekkel az akkori pünkösdi fesztivál alkalmával. Helyiek, vidékiek, sőt Befeketített asszonyok (Jeney Jenő rajza) „Templomi botrány volt múlt szombaton. Az egyik káplán, kinek Szent János szobránál esti litániát kellett volna tartani, az esős idő miatt a templomban tartotta azt. Emiatt a litánia után néhány durva asszony megtámadta a káplánt, kit a támadás nagyon érzékenyen bántott, egyik feléje közeledő asszonyt ellökte magától, mire valami hitvány kiszolgált csizmadiamester, ki a papokat - mint mondani szokta - nagyon kordában tartja, mert már régóta templomszolgának készül, durva sértésekkel illette a papot, oly cifra káromkodások kimás vidékekről érkezők ezrei szállták meg a fővárost. Különböző nyelvek, nyelvjárások. Különböző kultúrák és szokások. Mégis együtt ünnepelnek. Ebben a minden tekintetben sokszínű kavalkádban hirtelen váratlan dolog történik. Szélviharhoz hasonló zúgás hallatszik, a sokaság összefut, nagy zavar keletkezik. Mi lehet ez? A zavar csak fokozódik, amikor mindenki a maga nyelvén hallja beszélni az apostolokat. Emberek, akiket eddig falak választottak el egymástól hirtelen megértik, amit a másik mond. Elkezd szívük egymásra hangolódni, elkezdenek az elválasztó falak leomlani. A zűrzavar helyett egyfajta egység alakul ki közöttük. Jézus így beszél erről az eseményről: „Én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van, és séretében, hogy becsületére vált volna a legutolsó bakakáplárnak. A botrányt az ekképp felbiztatott asszonyok, kik a templomból imádságos könyvvel jöttek ki, tovább folytatták, s oly cifra címzésekben részesítették a káplánt, hogy az püspök korában is visszaemlékezik a nem remélt bérmálásra. Milyen szépen illett az ocsmány szóhalmaz a templomból jövő ájtatos hívekhez, vonzó példa volt ez a közeli gyermekseregnek! Az egész ügy a járásbíróságnál nyeri folytatását...” Egy hét múlva ismét más oldalról tűnt fel egy asszony. „V. Horváth István bölcskei lakos nem ismert más istent, csak Bacchust. így aztán nem csoda, ha szép vagyona csakhamar elúszott. De még szegénységében sem tudta a részegeskedést abbahagyni. A vasárnap tiszteletére újból berúgott, s szokott módjára garázdálkodott. Felesége sírva odaszólt: „Kendnek is jobb volna, ha agyonlőné magát.” S Horváth István jó nevelésű férjhez illően szót fogadott. Bement a szobába, s agyonlőtte magát. Az odasiető orvos már csak a beállott halált konstatálhatta. Ez az eset is mutatja, hogy mily hálátlan dolog sokszor a feleségnek szót fogadni.” Ezzel alighanem sikerült megtalálni - nem az asszonyt - a legbárgyúbb férfikommentárt. Lanius Excubitor bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok.” Ez a Vigasztaló, a Szentlélek Isten, aki a bibliai pünkösd alkalmával megérkezett az emberek közé. Aki lerombolta az elválasztó falakat, az egymás meg nem értésének falait, és egymásra hangolta Ódon időben MÁJUS 24-ÉN 125 éve, 1885-ben Augusz Imre írta filoxéraügyről: „sem vakmerőnek, sem túlizgatottnak lenni nem jó..." MÁJUS 25-ÉN 205 éve, 1805-ben avatták föl a belvárosi templomot. 185 éve, 1825-ben a fölső- és a belváros 500 háza hamvadt el; a tűzoko- zót halálra ítélték. 115 éve, 1895- ben elhunyt Kiss Mihály '48-as százados, kataszteri tisztünk. 110 éve, 1900-ban javasolták: írassák össze koldusainkat, nehogy csavargóknak adakozzunk. MÁJUS 26-ÁN 100 éve, 1910-ben született Egri László karikaturista-újságírónk. MÁJUS 27-ÉN 105 éve, 1905-ben meghalt Fittler Bálint fővárosi főügyészhelyettes: karrierje 1884-es szekszárdi perétől ívelt fel. MÁJUS 28-ÁN 120 éve, 1890-ben az alispán 22 fibxéra-felügyelőnket nevezte ki. 105 éve, 1905-ben sajtónk sürgeti: Elektromos kisipart Szekszárdnak. MÁJUS 29-ÉN 115 éve, 1895-ben a Sió kotrása helyett töltésépítést javasoltak (vám)hidunktól. MÁJUS 30-ÁN 110 éve, 1900-ban Varasdy Lajos volt tanfelügyelőnk röpirata jelent meg. a jelenlevők szívét. így vált a sokszínű fesztivál igazi ünneppé. így talált a sokféle, mégis magányos emberek tömege igazi Közösségre. Pünkösdkor erre az eseményre emlékezhetünk, és élhetjük át újból valóságosan. Átélhetjük, hogy Jézus nem hagy bennünket árván, magányosan. Kapcsolatba, közösségbe kerülhetünk vele. És ez a kapcsolat, közösség egy másfajta kapcsolatot is létrehoz. Kapcsolatot és közösséget a körülöttünk élőkkel. Ezáltal érzékenyebbé válhatunk nem csupán a minket ért sérelmekre, hanem a másik fájdalmára is. Megérthetjük a másik ember „nyelvjárását”, és elkezdhetünk beszélni az ő „nyelvén”. Pünkösd csodája, amikor a maga javát kereső, mégis magányos ember Jézus jelenlétében átéli, hogy nincs egyedül. Társai vannak, akik odafigyelnek rá, és akikre ő is odafigyelhet, akikről gondoskodhat. Ez az isteni csoda tegye a mi pünkösdi fesztiválunkat is igazi Közösséggé és ünneppé. Kovács Zoltán metodista lelkipásztor EVANGÉLIUM
