Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-05-09 / 18. szám
» SZEKSZÁRDI VASÁRNAP BORVIDÉK FÉLMARATON (H)arcok a szurdikokban és az aszfalton „Ilyen félmaratoni még nem volt Magyarországon” - vallják a futók Az I. Borvidék Félmaratonnal május első vasárnapján valami új született, s az újdonságra fogékonyak voltak a szekszárdi városlakók, a verseny romantikus-vad- regényes útvonalán élők, tanyatulajdonosok. Bálint György Mennyi ismeretlen arc a versenypályán, és azon kívül is! Már a hosszútávfutásnak is megvan Magyarországon az amolyan „triatlonos szociológiai” háttere: egy futó, kisebb-nagyobb családi, baráti körbeli csapatot von maga után. Ők versenyeznek a váltóban, vagy adják a körítést, a lelkesedni tudó hangulatfelelős szurkolótábort. Annak ellenére, hogy a szekszárdi találmány, a borvidéki kis maraton a gyakorlott futónak sem ígért csak az átlagosnál jóval hosszabb oxigénadóssággal járó túrázást, ám ezek a srácok, lányok, asszonyok, meglett korú öreg „harcsák" az ember legyőzhetetlenségéről szóló Hemingway-i gondolat modern gladiátorai (ájulás közeli állapotnál előbb nem adják fel). Az egész történetben az a legérdekesebb, s egyben a legszimpatikusabb, hogy itt a hosszútávfutás amatőrjei randevúznak, köztük csak néhány a hivatalos félmaratoni-vagy maratoni ranglistán jegyzett sportoló. Ezúttal elsősorban nem róluk szól a történet, hanem a több mint hatszáz egyéni indulóról, meg a mintegy háromszázas létszámban mérhető váltókról. Meredek dolgok Rendkívül nehéz terepet jelöltek ki a szervező Kadarka Futóegyesület tagjai - a Kilátót például kétszer is érintette a mezőny -, így a Garay tér újbóli megpillantása, a célba érkezés mindenkinek maga vök a katarzis. „Ez igen, ilyen még nem volt, ez a legnehezebb félmaraton, ahol elinduham. Gratulálok a szekszárdi futó egyesületnek ezért a versenyért, és azért is, ahogyan megcsinálták, ahogy el is tudták adni a közönségnek” - köszöntek vissza az elismerő szavak mindjárt a befutócsomag felvétele után, még a lihegés közepette. Márkus István, a főszervező még nem hallhatja, de azt hiszem, számára nem az edzettségi állapotánál fogva - kis sérülés ide vagy oda - garantált a katarzis, hanem ebbéli értékítéletek hallatán mentális értelemben. Régen munkált már ilyen „nem forintosítható” belső öröm a hosszútávfutás elnyűhetetlen nagy doyenjében, Nemes Miklósban, a 24 órás futás teljesítőjében, a Szaharát végfutó kevés magyarok egyikében, hogy végre Szekszárdon, ahol minden fűszálat ismer, itt rendeztek olyan verKadarkák. A szekszárdi futóklub három tagja, Dobos Renáta, Báter Károly (jobbról) és Metzger Gábor az azonos nevű utcán senyt, amiről még hetekig, hónapokig beszélnek. Régi maratonisták is „képbe kerülnek” a pergő filmkockákon. Trunk László évekig ott volt a hazai középmezőnyben 42 km-en, a legjobb hazai ötbe tartozó egykori dózsás klubtársa, Váncsa Dénes árnyékában. A versenyzést 34 évesen abbahagyta, de ma is heti rendszerességgel fut 10-15 kilométert, de az 1 óra negyven perces időhöz csak gratulálni lehet. Hogy nagyon nehéz verseny volt, annak hitelesítéséhez elég a két bezonsi franciát is meghallgatni, akik nem csak a párizsi maratont, de New Yorkot is megjárták, így a nemzetközi összehasonlítással is bírnak. Könnyen lehet, hogy odahaza a híres francia borvidékek valamelyikét kapacitálják majd valami hasonló verseny szervezésére.- Maga a borvidék adottsága teszi a versenyt a látszatnál jóval nehezebbé - osztotta meg tapasztalatait a központi A legfiatalabb induló, a 9 éves Farkas Zsombor váltóban futott témához hozzászólva, a város első számú hosszútávfutó hölgye. Csatári Mónika korosztályában a legjobb lett, de végig versenyben volt az abszolút verseny győztesével is, s talán, ha az a cipő- fűzési időveszteség nem jön közbe... Ez az ezüst éppen ettől, no meg attól, hogy kiket és hol győzött le, nagyon értékes tud lenni. Minden bizonnyal 14 km-es tatai mini maraton ezüstjét is fölözi. Persze a csinos hölgy a vegyes páros okán újra felléphetett a dobogó felső fokára az eredményhirdetésen, merthogy a debreceni Kovács Istvánnal megnyerték a kategóriát Csillag Balázs levezető korszakának is része volt a borvidéki futózsongás. A félmaratontól pályája csúcsán is „elhatárolódott”, de azért nem áll távol tőle ez a műfaj, mert nem is olyan régen még bevállalt a győztes váltó tagjaként egy futást a Bécs-Budapest szupermaratonin. Mint mondja, önhibáján kívüli okok miatt nem tudott megfelelően fölkészülni, de külső és belső késztetésre muszáj volt indulnia. Nála az ezüst és a bronz - most ez utóbbi jött össze -, általában nem csillogott szépen, így most sem...- Igaz, hogy még mindig magyar csúcstartó vagyok ötezren, és amit elértem, senki nem veheti el, de hiányérzetem van, mert Szekszárdon egyszer sem tudtam nyerni. A Zichyt ugye szervezem, nem indulhattam, így gondoltam itt az alkalom: a félmaraton profijai távollétében bepótolom. Kevéssé boldogít, hogy a váltóban Zsigmond Előddel és Szőke Gergővel győztünk, mert egyéniben „csak” dobogós lettem. Czencz a mezőny fölött Kár, hogy Imre bácsi, a sportos nagypapa ezt már csak fentről követhette... Mármint azt, hogy a sportos unoka, ifj. Czencz Péter, aki triadonban és duadonban már megörvendeztette, egy félmaraton versenyen, itt Szekszárdon a mezőnyt jól elverve nyer. Persze, aki tisztában van a fiatalember szorgalmával, finn favágókat megszégyenítő elnyűhetetlensé- gével, hegyfaló képességével, az nem ok nélkül fogadott volna a sikerére.- Ismerve magam, a húsz kilométeres kvalitásaimat, no meg az itteni résztávozások tapasztalatait, és látva a mezőny összetételét, titkon reménykedtem a győzelemben - mondja a kis Czencz, akire egyébként ráijesztett az előző nap a profik között a 10 km-en induló induló, de azt föladó Lack, a német srác ugyanis nagyon bekezdett... - Az első hegy után biztattam Csillag Balázst, hogy nem kéne elengedni, de ő nem akart ilyen korán beszállni a hajszába, így én indultam utána, és a harmadik hegynél beértem, majd otthagytam. Ennek a győzelemnek lehet profilváltó üzenete: ilyen állóképességgel, keringéssel megpróbálkozik a duadonban válogatottság jutó sportoló a maratonnal és a terepfutással Akik elsősorban önmagukat győzték le Az, hogy egy ismert síkvízi kenus, a cseppet sem mellesleg világ- és Euró- pa-bajnok Kozmann György belevág a kalandba, még érhető, hiszen futott ő már a híres New York maratonin is, de egy veterán sprinter, mint Fűzi István miért választja az önsanyargatás ebbéli módját?- Nagy kihívás volt számomra, hogy síkon futott tíz kilométerek után elboldogulok-e ezen a terepen. Lányom, Virág beszélt rá a kalandra, aki középtávfutó a szekszárdi klubnál, s aki csapatban indult és bátorított. Két-három percre megálltam, a vádlim begörcsölt, de a nyújtás segített, a legmeredekebb helyeken azért sétáltam. Ugyanezt tette a kritikus pillanatban az élete első félmaratoniját teljesítő, a versenyt szponzoráló Tolnatej Zrt. első embere, Koller Attila vezér- igazgató, aki eredetileg a váltóra készült, de végül nem jöttek meg a társak, így egyedül vágott neki a távnak. Különösebb elcsigázottság nélkül újságolta, nevezetes dátum lett 2010 május 2., merthogy élete első félmaratoniját ezen a napon teljesítette. Zsigmond Árpád kardiológus főorvos pedig csak az idén a harmadikat futotta. Az ő korában nem ajánlott a „túlkapás”, most nem is esett túl jól neki. No, de kell ennél jobb erőpróba annak, aki a maratonok maratonján, a jubileumi, kétezredik athéni versenyen októberben ott akarnak lenni a rajtnál..
