Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-05-09 / 18. szám
, SZEKSZÁRDI HI TAS41MAP ANNO 2010. május 9 MESÉLŐ EMLÉKEINK 91. Augusz Antal kalandos adatai 1855-ből A tiszai árvíz képe a Vasárnapi Újságban A sokáig fanyalgással emlegetett politikus, aki 45 évesen, 1852 novemberében lett helytartósági alel- nök, dr. Hadnagy Albert jóvoltából kezdett emberi alakot ölteni - főleg Liszt Ferenc kapcsán. Legalább ennyire érdekesek egyetlen éve apró eseményei is. „Augusz Antalnak a legváltozatosabb életlefolyása volt.. Elébb a magyarok gyűlölték osztrák érzelmei miatt, akkor az osztrákok német bárósággal jutalmazták, s első hivatalos polcra emelték. Nehány év múlva aztán rájöttek, hogy ez a magyaroknak segít, honfitársainak ügyét pártolgatja, akkor elcsapták a magyar érzelmeiért” - írja róla Jókai Mór, aki már az ISiOes években jó ismerősének mondja. A kor egyetlen képes hetilapjában, a Vasárnapi Újságban először 1855. március 4-én a Nemzeti Színház kicsinosításának nagyobb adakozói közt találjuk. Azt Jókaitól tudjuk, hogy évtizedes barátját, Festetics Leót is elmozdította vezető pozíciójából, mert a gróf - egyébként jó szándékú építésével - a színház alapjait kezdte fölélni, s így a színészek megélhetését veszélyeztetni. Ekkor indul széleskörű gyűjtés a szépítésre és a pénzalap helyreállítására. Ez év április 29-én írja a lap: „Esztergomban nagy ünnepélyhez készülnek... Ő eminenciája a bíbor- nok hercegprímás legközelebbi napokban fogja átadni báró Augusz Antal budai helytartósági másodelnök úrnak a Krisztusrend nagy keresztjét, melyet őszentségétől a római pápától hozott számára. Már múlt vasárnap várták a báró urat e célból Esztergomban, de kerületének a Tisza-ára- dás által elöntött vidékei sokkal sürgetősebben kiáltoznak segélyért, hol ő maga személyesen intézi a szerencsétlenek menekülésére s élelmezésére szükséges s halasztást nem tűrő segédműködéseket.” Bízvást keresték a méltó alkalmat az 1854. december 15-én kapott kitüntetés átadására, de Augusz ennél fontosabbnak érezte sürgető feladatát. A védekezést ugyan hivatalosan Albert főherceg vezette, de ne legyen kétségünk, hogy bár „saját magas lelkében szerezve tudomást az országot ért csapásról, s helységről helységre vészen, viharon keresztül halad, mint valódi gondviselője azon honnak, mely oltalma alá bízatott”, azért a csizmáját nemigen sározta be. A mellékelt metszet tanúskodik a leírtakról: „Valamint az eddig okozott károkat lelteden felszámítani, úgy a szerencsétlen lakosok szenvedését sem lehet híven leírni; de egy odavetett pillanat mai lapunk képére elegendő, hogy elképzeljük, mennyi ott az ínség, nyomor és szenvedés...” Májusban a szorgalmasan épülő a pesti rakodópartról írnak, amelyért majd Pest és Buda díszpolgári címet ad neki, s nem véledenül ábrázolják ezt az okmányon is. Júliusban ujjong a hetilap: „Nincs többé kolera Pesten. Örömmel hirdetjük, hogy e hó 1-ső és 2-ik napján egy koleraeset sem mutatkozott... A városi hatóság jún. 16-án átalakíttatá a Kerepesi úton levő dologházat kolerakórházzá... Több ízben meglátogatá már e rettegett helyet báró Augusz ő nsga, s mindannyiszor teljes helyeslését nyilatkoztatá az erélyes dr. Halász rendelkezései s ezekkel járó nem reménylett siker felett.” Mi tagadás, sok mindent sejtetnek tevékenységéről e hónapok... Dr. Töttős Gábor Ódon időben MÁJUS 10-ÉN 115 éve, 1895-ben egy nyolcéves fiú hétéves lánykát szúrt hátba. MÁJUS 11-ÉN 110 éve, 1900-ban új gőzfürdő létesítésére kapott ajánlatot megyeszékhelyünk. 100 éve, 1910- ben a múzeumbizottság a villany bevezetésére szavazott. MÁJUS 12-ÉN 105 éve, 1905-ben múzeumunk egyik alapítóját, gróf Apponyi Sándort az Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. MÁJUS 13-4/V 130 éve, 1880-ban Mohácson a Szekszárd-Baranyavár közt létesítendő vasútról tanácskoztak. 110 éve, 1900-ban Pátyadíjat nyert tanuló címmel tudósítottak az ifjú Babits Mihály iskolai sikereiről. MÁJUS 14-ÉN 105 éve, 1905-ben Melles János személyében először s utoljára neveztek ki görög-katolikus papot címzetes szekszárdi apáttá. MÁJUS 1S-ÉN 120 éve, 1890-ben a Szekszárd Vidéke vezércikkében úgy vélte: „Minél fejlettebbek az iskolák, annál üresebbek a fogházak.” MÁJUS 16-ÁN 110 éve, 1900-ban szőlősgazdáink közel 200 hektáron használtak szénkéneget a filoxéra elleni védekezéshez. EVANGÉLIUM Ha a lélek tartalmas, az élet csak akkor lehet kedves Isten és ember előtt. Az ember életében kicsi gyermekkorától kezdve vannak meghatározó események, melyeket életünkön át hordunk. Ezekhez kapcsolódnak más élmények gazdagítva, kiegészítve vagy módosítva, átértékelve az eddigieket. Május hónap nemcsak a virágok és illatok sokszínűségében gazdag, hanem azokban a világi és egyházi történésekben is, amelyekre készülnek az iskolák és az egyházak. Az iskola ballagtatja „vén diák”-ját, az egyház konfirmációval, első áldozással, bérmálással fogadja tagjai közé a hitében bontakozó fiatalt. Úgy az egyik, mint a másik, nem vége valaminek, hanem egy új kezdet lehetőségének gazdag tárháza. A szülőgyermek viszony minőségében abban mérhető, hogy mennyire sikerült elindítani, majd figyelemmel nyomon követni a gyermek szellemi fejlődését, előmenetelét az ismeretek megszerzésében és rögzítésében. Boldognak mondhatja magát az a szülő, aki gyermekéről elismerő szavakat halj odafigyelésének, gondoskodásának és szeretetének jutalmát látja nyíltszívű, kötelességtudó gyermekében. „Elindítottam, szárnyára bocsátottam gyermekemet” mondják sokszor a szülők, érzékeltetve annak a feladatnak a teljesítését, amit szülői kötelességként elvár tőlük az Isten. Ez egyben egy el- és kiszakadás abból a fészekmelegből, amit a család biztosított. Önálló élet kezdete, vállalása aszerint az örök körforgás szerint, ami rendje ennek a világnak, és ami az Isten képmására teremtett ember egyedüli kiváltsága. De mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri és a lelkében kárt vall? Erre a kérdésre jó, ha idejében választ keres az ember. A keresztség sákramentumában részesült gyermek, a szülők és a kereszt- szülők fogadalom tétele nyomán lehetőséget kap arra, hogy úgy neveljék és neveltessék, hogy ha eljön az idő, az ifjú önként tegyen vallást hitéről Isten és a gyülekezet előtt. A protestáns egyházakban ez az ünnepi alkalom a konfirmáció: azaz a hit megerősítése a Szendétek által. Az élethez szükséges ismeretek megszerzését nem különíthetjük el bün- teüenül, mert ezek kárát látjuk. Ösz- szefonódva a kettő teszi értékessé, igazivá az ember életét. Talán fel sem tűnik, de napról- napra nemcsak a tudásunk javát kérik számon tőlünk, hanem a hitünkre és annak gyümölcseire is kíváncsiak az emberek. Zaklatott, megromlott világunkban egyre inkább sürgető a prófétai szó: „a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”, azaz azoknak az embereknek a jelenlétét, szolgálatát, akik nem önös érdekeiket hajszolva néznek át mások baján, nyomorán, hanem a Krisztustól elkért és megkapott szeretettel tudják hordozni mások terheit is. A konfirmációra való felkészülés ideje nem egy év, sem kettő, hanem egy életet igénylő időszak. Ahhoz a forráshoz próbáljuk elvezetni a fiatalokat, amelyből nemzedékek meríthettek. Ahhoz a Krisztushoz irányítjuk lépteiket, szívüket, telküket, aki mindannyiónk Megváltó Ura. Ha ennek az örömére ráérez az ember, telkében kárt nem vall A Létek kincseit: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom, nemcsak feltalálja magában, hanem mindezeknek közvetítőjévé is tud válni, és ezzel a keresztyén étet szép példájává tesz. Balázsi Zoltán református lelkész
