Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-05-02 / 17. szám
2010. május 2. MOZAIK ^ SZEKSZÁRDI IIP 11 ¥aíA»mip y De ki az az Escher Károly? Szabadegyetem indult a szekszárdi születésű fotóművészről Saját bevallása szerint általában ezt szokták kérdezni az április 28-i múzeumi kerekasztal-beszél- getést megnyitó, majd a közel kétórás időutazást lezáró Pócs Margittól, aki üdvözletével útjára indította az „Escher Károly Szabadegyetem Szekszárdon” hétrészes rendezvénysorozatát. SzV S hogy a válasz elébe menjünk: a honi magyarnak alig megfogható, hogy „nemzetközi hírű fotóművész”, de az már sokkal inkább: ő tette láthatóvá először Petőfi Sándor híres dagerro- típiáját. Azt már mindenki ismeri. Azért, hogy a más is meghonosodhasson tudatunkban, 2011. január 26-ig havonta várják a Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtártermébe az érdeklődőket. Minket pedig azért érint közelebbről, mert Szekszárdon, a mai Rákóczi utca régtől álló házában született Escher Károly Imre 1890. október 22-én - ahogy azt a család férfiágát alaposan felkutató dr. Albertini Béla profesz- szor sok más mellett dokumentálta. Első megszólalóként s a beszélgetés folyamán később is mindenkit meggyőzött, hogy a téma és forrásainak avatott ismerője, aki rendkívül gondosnak ígérkező Escher-monográ- fián dolgozik. így jutott el arra a helyre, ahol Escher Béla székkészítő iparos 1889 őszétől megélhetését Apám (Escher Károly fényképe) kereste - de inkább felesége, Sághi Ilona révén találta. Róla és a művész anyai ági rokonairól dr. Balázs Kovács Sándor muzeológus tartott érdekfeszítő rokoni bemutatót. A Sióagárdról származó valóságos csizmadinasztiába benősülő Escher Béla (aki fia róla készült időskori képén is határozottságával ejt zavarba) itt esztergálta azokat a székeket, melyek aztán kukoricacsuhé- ból font ülőrészükkel sokáig melegítettek. Hamarosan fiának is örülhetett, de egyben félthette is, hiszen ez idő tájt minden második halott hét évnél kevesebbet ért meg - ahogy erről szólt dr. Töttős Gábor főiskolai docens, helytörténész. A filoxéra miatt válságba jutó Szekszárd évei ezek, s ha ragaszkodással, a selyemtenyésztésből nyert bevétellel sokan túlélik ezt az időszakot, a művész édesapja nem véletlenül költözött családjával már 1895-ben a nagyobb lehetőséget ígérő fővárosba. Kaczián János, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnöke tette teljessé a képet - szóban és ábrázolásban mert bemutatta azt az 1887-ben Baumgarten Ignác által készített panoráma-felvételt, melyet a cseperedő gyermek hajdanán láthatott. A helytörténész azonban - a véletlen hozta így - személyes emlékeket is őriz Escher szülőházáról, hiszen annak lakója is volt néhány évig. A családias légkörben lezajlott szabadegyetem ígéretes színvonala, reméljük, másokat is csalogat majd. Az Escher Károly Szabadegyetem következő alkalmai: MÁJUS 26., 17.30 ÓRA: „Escher Károly gyermek- és ifjúkora” (Wosinsky Mór Megyei Múzeum). SZEPTEMBER 22., 17.30 ÓRA: „A sajtófotós Escher Károly” (PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar, Rákóczi u. 1.) OKTÓBER 27., 17.30 ÓRA: „Escher képek a Magyar Fotográfiai Múzeumban” (városháza, díszterem) NOVEMBER 24., 17.30 ÓRA: „Escher képek a Magyar Nemzeti Múzeumban” (ÁNTSZ székház). A mi kis városunk: elsődíjas munkák A fennállása tizedik évfordulóját ünneplő Szekszárdi Nőegylet Egyesület „A mi kis városunk” című pályázatának kategória-győztes munkáit lapunk közreadja. Ezúttal az alsó tagozatosok legjobbjának választott Nagy Viktória Fruzsina (Dienes iskola, 3/a) írását ajánljuk olvasóink figyelmébe. „A város, amiben élünk, kicsi és mégis nagyon izgalmas. Itt születtem, itt jártam bölcsibe, oviba. Most meg itt járok suliba. Itt nagyon sok barátom van. Március 15-én még fel is léptünk a Béta téren. Mindenki azt mondta, hogy nagyon szép volt Szekszárd a boráról híres. A mi városunkban született Babits Mihály, Garay János és Dienes Valéria, az első magyar professzornő. Róla nevezték el az iskolánkat. A híres emberekről tereket intézményeket neveztek el például Babits iskola, Dienes iskola, Garay iskola, Babits Művelődési Ház. Az én kedvenc terem a Nyúl dombi játszótér. Szerencse, hogy az iskola mellett van. Ezért sokszor mehetek el a játszótérre. Amikor ott vagyok, mindig sok barátommal szoktam találkozni. Ott nagyon sok játék található. Van csúszda, hinta, csúszóka, focipálya és egy domb. A biciklisek kedvenc helye a sportpálya melletti skate park. A sportpályán sokan futnak és fociznak. A sportpálya mellett a Sportcsarnok látható. Ott sok rendezvényt tartanak. Szekszárd érdekes és sok a látnivaló. El se tudnám képzelni, hogy máshol lakjak!” Tizenöt éves lett a babamentő Bölcső Alapítvány ■ Szekszárdon 1995. április 11-én vette nyilvántartásba a Városi Bíróság a Budavári Zita által létrehozott Bölcső Alapítványt, amely május 2-án lett jogerős. Ez 15 évvel ezelőtt a Szekszárdi Vasárnap e heti megjelenésének napján történt. Aki ismeri Budavári Zitát, az tudja, hogy nem ismer lehetetlen. Amikor a Bölcső Alapítványról beszél, mindig és mindenhol elmondja azt a történetet, hogy 1994. február első hetében, az ország különböző részein minden nap történt egy csecsemőgyilkosság. Azon a hét végén Budavári Zitánál „betelt a pohár”. Úgy érezte, tennie kell valamit, s megtette. Létrehozta a Bölcső Alapítványt, amely a kétség- beesett, kilátástalan helyzetben lévő várandósoknak - krízisterheseknek -, akik nem akarják, vagy nem tudják megtartani születendő babájukat, segítő kart nyújt. Ő úgy fogalmazott, hogy a „Bölcső Alapítvány, a nem várt babák bölcsője”. Ma már országszerte ismerik nevét, s azok az emberek, akik évekig, esetleg évtizedekig vártak saját gyermekáldásra, s a Bölcső Alapítványon keresztül vált valóra legszebb álmuk, azok nemcsak ismerik, de áldják is. Ez az érem szebbik oldala. A feladat - nevezhetjük küldetésnek is nagy volt, és ma is az. A Bölcső közreműködésével a várandósoknak nyugodt körülményeket nyújtani az utolsó napokra, hetekre, hónapokra, biztonságosan leszervezni szülésüket, majd lehetőséget adni, hogy az örökbefogadást jól átgondolják, megbeszéljék szeretteikkel, vagy egyedül egy életre szóló jó döntést hozzanak, ez a másik oldal, a sokkal nehezebb. Budavári Zita előtt viszont nincsenek falak. Áttöri őket. A bürokráciát, az álszenteskedőket, a gáncsoskodó- kat. Másként nem is mondhatná el, hogy a 15 év alatt több mint 900 várandós jelentkezett a Bölcső Alapítvány segítségét kérve, s ebből hatszá- zan szültek a Bölcső segítségével, és adták örökbe újszülöttjüket, míg 20%-uk hazavitte újszülött gyermekét. Létrehozta Szekszárdon 1997-ben az átmeneti anyaotthont, Budapesten 2006-ban, a két otthonban 350 várandós anya, nyugodt, biztonságos, környezetben várhatta/várhatja a szülést, miközben akár pszichológussal beszélgethet, s rendszeresen járhat terhességi vizsgálatokra. Minden fáradtságot, izgalmat, idegeskedést, meg nem értést feledtet vele a 15 év eredménye, a minden évi Bölcsös gyermekek és szülők találkozója, a köszönő levelek, az örökbefogadó és az örökbeadó édesanyák részéről Sokan segítették, mint mondja, elsősorban férje, aki munkájában küldetésében sosem kételkedett, mindenben támogatta. A kuratórium tagjai - dr. Gujás Erika, dr. Cserháti Bernadett, Jobbágy Gáborné, dr. Nagy József és dr. Répásy István akik szakmai segítségnyújtásukkal, hozzájárultak az alapítvány életében szinte naponta keletkező gondok megoldásához. Azok a hivatali és kórházi dolgozók, akik - egyúttal segítve a krízishelyzetben lévő anyát - az örökbefogadás intézése során elsősorban az újszülött érdekeit nézték. Ahogy tette ezt Budavári Zita - éjjel, nappal bekapcsolt telefonjával, a szülőágyak mellett állva, az örökbefogadó szülőket kikérdezve, s még sorolhatnánk - s reméljük, teszi még sok- sok éven keresztül. Azzal a külde- téstudattal, melyről sok hivatalos szerv példát vehet, s a Máté evangéliumából kiemelt szlogennel, amely vezeti őt ezen az úton, s mely a legjobban kifejezi 15 éves tevékenységét: „Egy se vesszen el a kicsinyek közül.” Sas Erzsébet Budavári Zita
