Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-04-25 / 16. szám
2010. április 25. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK _________ Sz ekszárdot meglátta és megszerette Ric József: A zene a szakmám, a hobbim és a boldogságom Legutóbbi beszélgetőpartnerem, az aktív nyugdíjas éveket élő versmondó és nótaénekes Kálóczi István választása Ric Józsefre esett. A korábban autó- buszvezetőként dolgozó, s mellette zenélő férfi ma már főállású muzsikus, s mint mondja, a zene szerelmese. Találkozónkra is elhozta fehér Hohner tangóharmonikáját, s eljátszotta a magam és fotós kollégám nótáját. V. Horváth Mária v- István említette, hogy önök a Délvidékről származnak. Pontosan honnan?- Óbecséről Csak akkor tudtuk meg, hogy testvérvárosokról van szó, miután Szekszárdra költöztünk. Ez nagyon jó érzés!- Nem lehetett egyszerű döntés az áttelepülés...- Lelkileg nem, de amúgy nagyon is kézenfekvő volt. Kilencvenegy nyarán jöttünk át, amikor már dúlt a délszláv polgárháború. Amikor meghallottuk, hogy elkezdték kézbesíteni a behívóparancsokat, összekapkodtuk a legszükségesebb holmikat, majd feleségemmel, Rózsával és két gyermekünkkel - Laura akkor hat-, Csaba kilenc éves volt - beültünk az autóba, s irány Magyarország. Mint megtudtam, azt a katonai alakulatot is mozgósították, amelynek és is tartalékosa voltam, szóval nem úsztam volna meg. Annak ellenére sem, hogy nem az én háborúm volt, nem akartam benne részt venni.- Nem gátolták meg a határátlépését, mondván: dezertőr?- Nem, legálisan jöttünk át. Ellenőrizték az útleveleket, még a kocsit sem vizsgálták át. Képzelje el, hogy Röszke elhagyása után egy órával lezárták a határokat. Nagy szerencsénk volt. Egyébként félelemben és bizonytalanságban tettük meg Obecse és a határ közti utat. Minden kihalt volt, még járművekkel sem találkoztunk. Nem sejthettük, mi vár minket a határon. vünk. Sajnos, édesapám hat éve meghalt, úgyhogy édesanyámat látogatjuk.- Következzék a szekszárdi fejezet- Az akkor már itt élő földijeink 1992 májusának elején meghívtak bennünket vendégségbe a városba. Nagyot sétáltunk, végig a „fasoron”, majd felmentünk a kilátóhoz is. Ahogyan egyre többet láttam Szekszárd- ból egyre jobban beleszerettem, s azt éreztem, itt szeretnék élni. Barátom a húsiparnál szerzett nekem állást, raktári anyagmozgató lettem.- A család Szőregen maradt?- Csak rövid időre. Hamarosan meglátogattak, amikor a feleségem a posta ajtaján meglátott egy hirdetésé miszerint érettségivel és számítástechnikai ismeretekkel rendelkező munkatársat keresnek. Mindjárt fel is vették, s egészen 1997-ig ott dolgozott. Természetesen ide költözött az egész család Az albérlet után sikerült megvásárolunk egy házaf később egy kicsit nagyobbak Rózsa pedig gyógymasszőr lett- És gyermekeik?- Laura szülésznő, itt dolgozik a kórházban, s már legalább száz kisbaba világrajövetelében segédkezett. Párjával Őcsényben telepedtek le, s készülődnek a nyári esküvőjükre. Csaba fiam biztonsági őrként különböző helyeken teljesít szolgálatot.- Miután teljesen tönkretették a húsipari céget, ön mihez kezdett?- Teherautóra már a honvédségnél megszereztem a jogosítványt, autóbuszra pedig 1993-ban. Egy évre rá jelentkeztem a Gemenc Volánnál, s pár hónap múlva föl is vettek. Tizenkét esztendőn át helyi járatokon, a 12-es és a 14-es vonalán szállítottam az utasokat. Ezt a munkát is nagyon szerettem, ám mivel akkor már elég gyakran zenéltem, s egyértelművé vált, hogy biztosítja a megélhetést, eljöttem a cégtől Persze, barátsággal- Szintetizátoron és tangóharmonikán játszik. Hol tanult zenélni?- Még Óbecsén. Négy évig jártam az ottani zeneiskolába, a szolfézs mellett harmonikázni tanultam. Amúgy vendéglátó iskolát végeztem, de csak hat-hét hónapig dolgoztam a szakmámban, felszolgálóként.- Hogy fogadta a család a zene iránti érdeklődését?- Örültek. Amikor vendégek jöttek hozzánk, apám mindig kért, hogy muzsikáljak a társaságnak. Boldogan játszottam és énekekem a kért nótákat, slágereket.- A harmonikán játszani komoly fizikumot követel- Jól mondja, de bírom, hiszen folyamatosan edzésben vagyok. Ráadásul a tíz kilós- Hol telepedtek le?- Szeged-Szőregen ismerősök segítségével béreltünk egy kis öreg házat s feleségemmel mindketten elhelyezkedtünk. Én egy helyi kft-nél dolgoztam, párom pedig Deszken, a szanatóriumtol takarított Nehéz vök az indulás, hiszen mindenünk Óbecsén maradt Édesapán két év múlva - féláron - eladta a város- központban levő házunkat a bútorokat és egyebeket pedig a rokonság segítségével áthozatta Magyarországra- Ön még akkor nem mehetett- Csak a mindenkire kihirdetett amnesztia óta, 1994-től járunk haza, s amikor visszautazunk, akkor is hazajöhangszeren soha nem ülve, kizárólag állva játszom, ezzel is megtisztelem a közönséget. A régi időkben 24 órás lakodalmat tartottak, ami meg sem kottyant. Ma már ennyit nem bírnék. Elhoztam, hát megmutatom az én büszkeségemet. Ezt az ötvenéves fehér Hohnert - ami a világ egyik legjobb harmonikája - Ausztriában vásároltam egy gyűjtőtől Ugye, szép? A hangja pedig gyönyörű!- Ez bizony így van, de mondjon még valamit a zenélés kezdeteiről - Óbecsén megalakítottuk a hattagú - harmonika, gitár, hegedű, két szaxofon és nagybőgő - Subagomb együttest. Lakodalmakon és bálokon zenéltünk, sőt versenyekre is el-eljár- tunk. Szabadkán például a lakodalmas zenekarok vetélkedőjén közönségdíjat nyertünk. Meglepetés zenészként meghívott a család és a baráti kör Berlinbe, a focista Dárdai Pál harmincadik születésnapjára muzsikálni. Ott is nagy sikert arattam, Pali pedig nagyon meghatódott. Megjegyzem, a lányom lagzijában is a Subagomb három tagja gondoskodik a talp alá valóról.. Azért csak hárman, mert a „hatos fogat” szétszóródott a világban, s csak ők hárman élnek a közelben.- Mostanában a lakodalmakon kívül hova hívják?- Gyakran zenélek a szekszárdi borászok borbemutatóin, hiszen sok társaság igényli az aláfestést a kortyolga- tás mellé. Az idősek napján több faluba is elhívnak, hogy fellépjek az ünnepségeken. Persze, ezeken ingyen játszom, egyetlen fillért sem fogadnék el az öregektől Azt is hallottam, hogy a szekszárdi öregfiúk fqcicsapata is ragaszkodik Önhöz- Bizony! Megyek velük, illetve az itteni meccsek utáni „levezetőn” is én zenélek. A harmonikázás számomra nem munka. Ma már ezt tartom a szakmámnak, a boldogságomnak és a hobbimnak egyaránt.- Mi a nótája?- Sok van, de talán az első számú az „Amikor még gyermek voltam, oly sok szépről álmodoztam...” kezdetű.- Ha egy bulin a kezébe adják egy ismeretlen dal kottáját és szövegét..- Minden további nélkül eljátszom. Kottát olvasok, nyilvánvalóan szöveget is.- Most viszont ön kérhet, bár nem nótát.- Szeretném, ha Végh Imre tanár úr, aki nem régen vonult nyugdíjba, beavatna - az olvasókkal egyetemben - érdekes és különleges életútjának részleteibe. Fotó: Gottvald Károly
