Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-04-18 / 15. szám
12 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP SPORT 2010. április 18. Egy három évtizedes edzői karrier titkai Isten éltesse a 60 éves Mestert, Németh Gyulát Németh Gyula 5000-es magyar csúcstartó, EB-hetedik tanítványával, Csillag Balázzsal 2002-ben A volt és jelenlegi tanítványok közül nagyon sokan keresték személyesen vagy telefonon az elmúlt héten a Mestert. Az apropó a 60. születésnap, merthogy Németh Gyula, a hazai közép- és hosszútávfutás egyik leghitelesebb edzője elérte a hatodik ikszet. Bálint György Harminchárom év edzősködés mögötte, s hogy meddig még? - teljesen felesleges is megkérdezni tőle. A válasz a múltja, habitusa, motivációi alapján aligha lehet más: életfogytiglan. A pályafutása során több tucat általa kiválasztott, nevelt tehetséggel több száz bajnoki címig, a legrangosabb hazai versenyeken ugyanennyi dobogós helyezésig eljutó, mesterlevél nélküli mesteren egyáltalán nem látszik a kor. A jelekből ítélve a '89-ben kapott infarktust is le tudta győzni, mert a pályán, a szakmában akart maradni. Mert az a hallatlan, párját ritkító belső motiváció, ami benne dolgozott sportolói pályafutása során, az edzőként, de civilként is megmaradt benne. Élek a gyanúperrel: éppen ettől más ő, elsősorban emiatt eredményesebb kollégáinál, akik az edzőségről diplomát szereztek. Híres László atyamester volt számára- Soha nem éreztem, hogy be kellene ülnöm a TF-re, s ott szert tenni arra a mesterségbeli tudásra, ami nélkül nem érvényesülhetek edzőként. Biztosan másként láttam volna a dolgokat, ha nem a trénerlegenda, Híres Laci bácsival hoz össze a sors, aki amellett, hogy maximalista volt, képes volt szakmailag és emberileg is közel kerülni az egyes versenyzőhöz, így át tudta adni, belénk tudta táplálni a fanatizmusát. „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!” - mondta a kevésbé tehetséges versenyzőknek. Én is közéjük tartoztam, de nagyon akartam. Ólommellényben is edzettem, és előfordult, hogy napi ötven kilométert is futottam. Ezzel a mentalitással, az átlagnál gyengébb fizikai képességekkel jutottam el 3000 m akadályon a magyar bajnoki címekig és a válogatottságig ami nekem a katarzissal volt egyenértékű. Edzőként is ezt a szemléletet hoztam magammal, természetesen kellő alázattal közelítve a tehetségekhez.- A középfokú képesítést azért ter- mészetésen megszereztem, de nem éreztem, hogy folytatnom kellene a tanulást. Hiába van a felhalmozott tudásanyag ha nem vagy képes azt a rád bízott csoporton belül az egyes emberekre lebontani. Azt mondják a nálam okosabbak, hogy a fanatizmus átadásának képességére születni is kell Óhatatlanul fölvetődik: ez a baranyai Lánycsókról induló férfi, akit az vezérel, hogy tanítványaiból kihozza a maximumot, akivel madarat lehet fogatni, ha a versenyzői olyan magaslatokra jutnak, mint például egy felnőtt Eb-n Csillag Balázs, akkor mit keresett mifelénk, a kis atlétikai „porfészekben” évtizedeken át Egy ilyen kaliberű tréner másutt, nagyobb populációból, jobb körülménynek között már a „mennybe mehetett” volna. Egy cikk hatására jött Szekszárdra- Azért szúrtam ki magamnak edzői pályám első - és a jelekből ítélve utolsó - állomásának Szekszárdot, mert megjelent 1976. március 23-án egy cikk „Szekszárdi magyarázkodások” címmel az országos sportnapilapban, ami az eredménytelenség okait próbálta számba venni, s amit egykori versenyzőtársam, Salánki Miki írt. Ez sincs, az sincs, ez ment eL az sérült meg - olvastam. „Na, Németh Gyula, itt tegyél valamit” - mondogattam magamnak. így történt. Itt hoztuk össze a feleségemmel, Zsuzsával azt a csoportot, amely előbb az I. osztályú sportolókat, majd országos bajnokságokon dobogósokat, bajnokokat hozott a felszínre. Nem tettem mást, csak amit Híres Laci bácsitól ellestem, s ez mindjárt visszaigazolást kapott a gyakorlatban. Főleg azok után, ahogy Balogh Gyuláék után bontogatta szárnyait a másik generáció. A helyben csak mérsékelt médiavisszhangot óhatatlanul fölerősítette az országos sajtómegjelenés, de utóbbit én egyáltalán nem szerveztem magam köré. Aki ismer, az tudja, a tolakodás távol áll tőlem.- Sajnos akadt a Dózsában, és aztán az önálló atlétikai klubban egy-két ember, aki ellenem kezdett dolgozni, amivel sajnos a versenyzőimet is büntették. Megpróbáltam kitörni ebből az állapotból, így előbb a Sportolna Triatlon és Futóklubhoz kerültem, de ott olyannyira nem voltak lehetőségek az általam elképzelt munkához, hogy a távozás gondolata is fölvillant a '90-es évek elején. Eredményeink még voltak, de a feltételek a továbblépéshez már nem. Az én szerény megélhetésemhez hozzásegítő edzői bért sem tudták garantálni. Ebben a válságos szituációban - csak a meglehetősen alacsony rokkantsági nyugdíj számított fix jövedelemnek - jött a klub jelenlegi elnöke, Takács László invitálása 1996-ban. Olyan ajánlatot tett, amiért máig hálás vagyok, ami után nem volt kérdés, hogy az itteni fizetésem duplájáért sem megyek el Debrecenbe, és a Központi Sportiskola ajánlatára is nemet mondtam. Tartoztam neki és a klubnak is azzal hogy maradok. És azt is számításba vettem jó tíz évvel ezelőtt, hogy egy másik klubban is jó eséllyel szemben találhatom magam ellenségekkel irigyekkel Szakágvezetőnek is hívtak, de hogyan hagyhattam volna itt a klubot, amikor Csillag Balázzsal éppen nemzetközi sikerek kapujába értünk, amikor felfedeztem a mai sikeres generációt: Zsigmond Elődöt, Szőke Gergőt, Kustos Gergőt, aztán Papp Mátét és Ohn Kingát, a legújabb generáció legjelesebb képviselőit. No és a mellettük nagyon tisztességes munkát végzőket, akikkel remek csapatokat is tudtunk fölvonultatni. Balczó a példaképe Németh Gyula függetleníteni tudja magát a mindent pénzben mérő mai világtól A szövetség illetékese nem hitt a fülének, amikor a válogatott melletti munkára felkérve a tréner díjazásáról érdeklődött. „Van hol aludnom, van mit ennem, megtérítitek a fölutazást? Ha igen, a többi nem lényeges” - mondta a szekszárdi mester.- A szó igazi értelmében nem vagyok vallásos, nem járok templomba, de Balczó András öttusa világbajnokunknak az életről az érvényesüléshez, a vállalt értékrendhez való igazodásról terjesztett szavait magaménak váltom. A magam kis világában - valahol a kitartás, a harcok után - úgy érzem, elnyertem a jutalmamat. Az én balezói jutalmam nem márkás autóval vastag bankszámlával vagy egyéb anyagiakkal kifejezhetően mérhető. Nagy boldogsággal tölt el amikor arra gondotok, hogy az egyik legnagyobb tehetség, Balogh Gyula, a 3000 m akadályfutás felnőtt magyar bajnoka, akivel odáig eljuthattam volna, mint a sprinter Kovács Attila, hogy egy világ- versenyen döntős volt, nos utólag őszintén bevallotta: mekkora hibát követett el hogy nem hallgatott rám, és tehetségéhez mérten a könnyebb ellenállást választva „eltűnt a süllyesztőben”. Jólesik rágondolni, hogy az amerikai egyetem edzője képes volt az ő edzéstervét elvetve az enyémmel dolgozni az iowai egyetemen. Jó szívvel gondotok a négyszer is Európa-bajnok pécsi Bene Barnára, akit csak a válogatottnál segíthettem, de roppant fontosnak tartotta megjegyezni: „Gyula bá, az első EB-győzelem, az volt a valami, ott két oroszt is megvertem, és azt csak azzal a munkával lehetett, amire rábeszélt.” Jobb sorsom megadta, hogy a korosztályos válogatottnál vagy éppen a Héraklész-program keretében kiemelkedő tehetségű gyerekekkel is foglalkozhatom, mint például a békéscsabai Gregor Lacival a veszprémi Szalai Benjáminnál vagy Gyürkés Vikivel a KSI-ből Hétköznapi boldogság A hétköznapok határtalan boldogsága kerítette hatalmába, amikor először meglátta a most már a Szekszárd- tól távoli egyetemre került egyik tanítványát, . Zsigmond Elődöt abban az ótommellényben edzeni, amivel ő futott egykor a budai hegyekben, vagy az általa trenírozott leányzóknál megtapasztalta a híres lászlói fanatizmust már-már az önsanyargatás, az önkínzás szintjére emelve. Úgy ment ki ez a generáció, hogy közben a jelekből ítélve marad. Noha Pécsett, Budapesten és más egyetemekre járnak, és most a tanulás az első, de adetizálni továbbra is Gyula bácsinál szeretnének. Hogy lesznek-e újra 12-14 éves ígéretes „palántái”? Erre - a két városi klub rivalizálása ellenére - komoly tétben mernék fogadni.
