Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-04-18 / 15. szám

10 . SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2010. április 18. A szekszárdi kerület azért volt különös, mert egyedül az egész országban itt választottak mindig függetlenségi '48-as képviselőt 1868- 1918 között. Előfordult, hogy e párt két tagja gyürkőzött egymással... Az idők folyamán a képviselők be­szédformái és lehetőségei is változ­tak. Az 1884-1906 közti képviselőnk­ről már 1886-ban írt egy mosolyogta- tó apróságot Mikszáth Kálmán, be­mutatva: az ifjú honatya mellényét ugyancsak bőre szabták. „Boda Vil­mos így kezdte beszédét engedje meg tisztelt Ház, hogy »egyszerű ál­lamférfiúi éleslátásommal« némely észrevételeket tegyek - de már foly­tatni ilyen jól nem bírta, alig várták hát, hogy abbahagyja.” A Bodát legyőző Szabó Károly re­formátus lelkészként 1906-ban nyil­vános imát mondott azokért, akik nem rá szavaztak. Meg is választot­ták, csakhogy ő nem pártjához, in­kább elveihez volt hű az alispánvá­lasztáskor, rá is rásütötték rosszaka­rói: „Híveinek tiszta bort prédikál a piacon, maga pedig összeszűrt vizet iszogat a vármegyeházán.” Ekkoriban a parlamenti obstruk- ció, az agyonbeszélés letörése után a honatyák nem kaptak szót a Tisztelt Házban - a megyei közgyűléseken próbálták csillogni. Erre írta a Közér­dek 1908. január 11-i Választási jegy­zetekben a névtelen szerző: „Tisztelt képviselő urak, legyenek egy kis tü­relemmel. Igaz, hogy most nem jó idők járnak a haza beszélésre, de tud­juk mi választók méltányolni - a hall­gatást is. Ne méltóztassanak a várme­gyék más fontosabb hivatást szolgáló választási termét fiók parlamentté át­ÓDON DERŰ 248. Választási furcsaságok Akiből miniszter lett: gróf Batthyány Tivadar - imponáló szakállával változtatni akarni. A vármegyék há­zai semmi esetre se legyenek a visz- szavonás, torzsalkodás, politikai gyű- lölség tanyái, zárjunk ki innen min­den szenvedelmet, bosszút, haragot, elfogultságot, előítéletet, mert nem szabad elfelednünk, hogy kis dolgok­ból nagyok születhetnek. így a gaz­dák jövő reménységét, a gyönyörű­nek ígérkező vetést is nem óriás ele­fántok gázolják agyon, de tönkre te­hetik apró egerek is... De bocsánat, az egér szót már igazán nem önökre értettük. Hogy is tehetnénk ilyet. Egyik újságíró kollégájuk már úgyis megtette önöket - száj­kosaras oroszlánoknak!” Szabó Károlyt 1910-ben az egyetlen tengerjáró-tulajdo­nos gróf, Batthyány Tivadar követte, aki először lett hon­atyáink közül miniszter, már 1917-ben. Kötelességének tartotta, hogy újra bizalmat kérjen éppen emiatt. Le is utazott a Zsófia főhercegnőn (így hívták a dunai gőzöst), s július 17-én megesett a legkü­lönösebb szekszárdi képvise­lő-választás: mindössze 24 polgár újra jelölte, s egyhan­gúlag rá is szavazott. Négy évvel előbb a válasz­tási törvényjavaslat, 1920-ban a nők választójoga borzolta a kedélyeket. „A választási tör­vényjavaslat az értelmi meg­oszlás alapján épül feL” Az érettségi­zettek mind választók, a legföljebb hat osztályt végzettek csupán 30 éves kortól, ahogy az analfabéták is, de ők csak akkor, ha 16 hold földjük van. Persze kizárólag a férfiak. A nők 1919 őszén kapták, 1920 tavaszán használták először jogaikat. A főis­pánhoz beérkezett panasz szerint: a szavazólapokra „gúnyos, és szidalma­zó megjegyzéseket, trágár, utálatos szavakat, kifejezéseket írtak, szemé­remsértő jeleket rajzoltak bele...” Lanius Excubitor Ódon időben ÁPRILIS 19-ÉN 110 éve, 1900-ban Szekszárd 3060 négyszögöl földet adott a Fazekas térből a múzeum épüle­tének. ÁPRILIS 20-ÁN 100 éve, 1910-ben a Bartina és Remete találkozásába sodródott római kori feliratos fogadalmi ol­tárkövet találtak. ÁPRILIS 21-ÉN 115 éve, 1895-ben Borzsák End­re lelkész emlékezett a fehér va­sárnapra, mikor a leányok adták vissza a locsolást. ÁPRILIS 22-ÉN 155 éve, 1855-ben a hercegprí­más hiába várta Esztergomba a pápai Krisztusrend nagy keresztje kitüntetés átadására báró Augusz Antalt, aki épp a tiszai árvíz men­tési munkálatát vezette. ÁPRILIS 23-ÁN 165 éve, 1845-ben a Tormay Károly vezette első tudatos régé­szeti ásatáson, a megyeháza melletti a rabdolgoztató alapozá­sakor fellelték a híres szekszárdi szarkofágot. ÁPRILIS 24-ÉN 100 éve, 1910-ben a Vasárnapi Újság Babits Mihály Esti dal című versét Ady Endre költeménye előtt közölte. ÁPRILIS 2S-ÉN 45 éve, 1965-ben hunyt el Dicen- ty Dezső szőlész-agrogeológu- sunk, a francia becsületrend kitün­tetettje. EVANGÉLIUM Húsvét utáni illatok „Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által diadalra vezet bennünket és ismeretének illatát terjeszti álta­lunk mindenütt Mert Krisztus jó il­lata vagyunk Isten dicsőségére... ” (2Kor2,14-15a) Urunk, Megváltónk! Megragad ez az egyszerűség, amellyel apostolod ír a Téged köve­tő élet szépségéről. Kérem, kívá­nom, hogy járj át, tölts el bennün­ket. Maradj mindig velünk, hogy lé­nyed és életed jó illata átragadjon ránk is. Úgy képzelem, ez lengte körül mindig is felsőruhádat, s egész éle­tedet: A friss fa illata - az ácsműhely­ben a hétköznapi türelmes munkát is vállaló életed jele. A levendula megnyugtató illata - rémült szíve­ket, kusza gondolatokat is lecsen­desítő szavad ereje. Az ibolya sze­líd, tola­kodni nem akaró illa­ta - aláza­tod jellem­vonása. A frissen sült páska kenyér illa­ta - közös vacsorák, barátsá­gosságod és nagy áldozatod emlé­keztetője. Az olajfák levelének illata - imádságos óráid csendes tanúja. Azt hiszem azonban, nem szé- gyelled az izzadság szagot sem - az emberi ostobságot, a bűnt, a kereszt súlyát is hordozni kész fára­dozásod jelét. S olyan jó, Urunk, hogy a Tiéd, egyedül a Te sajátod a dohos, halálszagú sírnál is erősebb Húsvét illata. Járj át, tölts el bennünket. Ma­radj itt velünk, hogy lényed és éle­ted jó illata rajtunk is érezthető le­gyen! Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész Tegnap - ma - holnap Dr. Szabó Zsolt emlékére Tegnap még velünk volt. Egy rendezvényen ott ült a barátok között a sor­ban. Beszélgetett, mint máskor, aztán elsietett mert valami munka várta. Tegnap még volt feladata, még várták a munkatársak, még ke­resték a minisztérium­ból. Tegnap még kért, még utasított, még taná­csot adott és morgott, ha valami nem tetszett. Tegnap még képes volt elfá­radni, és tudott vidám lenni. Tegnap- még hazament mert otthon feleség várta, meg a lányok. Tegnap még tu­dott emlékezni a táncos szép napok­ra, odafigyelt a másik családra, a Bartinára. Tegnap még koccintott a barátokkal és akkor még senki sem merte gondolni, hogy ezzel megitta a borát. Ma szomorúak vagyunk. Mert nem látjuk mackós járását. Nem halljuk szűkszavú, találós megjegy­zéseit. Ma már üresen áll a széke a hivatalban, és a vasárnapi ebédnél köny- nyeit nyeli a család, mert nincs ott a fiú, a férj, az édesapa. A barátok této­ván néznek egymásra, mert hiányzik valaki, és Zsoló vigyázó szeme már nem ügyel fel a Bartinára. Holnap az élet megy to­vább. Aki elmenl azután üresség marad a családban, a mun­kahelyen más áll a helyére. A bará­tok még gyakran fognak könnyet ej­teni, ha koccintásra emelik poharu­kat. Ám akit szerettünk, az közöt­tünk marad Dr. Szabó Zsolt, Zsolti, Zsoló szeretnivaló ember volt. Teg­nap még élt közöttünk, ma siratjuk, ám holnap meg holnapután meg azután is megmarad szeretetünk- ben. Nemrég volt a névnapja. Akik ilyenkor köszönteni szokták, most lehajtják a fejüket. Szabadi Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom