Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-04-18 / 15. szám

2010. április 18. MOZAIK VACkiÉ IMI AP „Nem bántam meg a Sárközi Vasárnapot” Interjú a saját műtermét alakítgató fiatal festőművésszel, Tóth Gáborral Egy szekszárdi fiatalember volt interjúalanyom, aki nagyapjához, Bogár Istvánhoz, sárpilisi kántor- tanító-népművelőhöz, a híres „Bogár tanya” néprajzi magán- gyűjtemény létrehozójához ha­sonlóan, maga is „művészet-kö­zeiben” találta meg önmagát. Gyimóthy Levente A 27 éves, szerény, de céltudatos Tóth Gábor a festőművészi pályát választott, s az út eddigi legjelentősebb állomása Szabó Dezső 1939-ben készült „Sárközi Vasárnap” című festményének repro­dukciója volt, amely a közelmúltban Decsen talált otthonra.- Honnan származik a család?- Anyai ágon ŐcsénybőL Bogár Pis­ta bácsi népművelő vök a nagyapám, jómagam, Richárd bátyámmal, Szek­szárdin születtem.- Hol végezted iskoláid? Hogy jött a rajz, a festészet látókörödbe?- A Garay iskolában kezdtem, ott emek óraszámban tanultunk rajzot Az I. Béla Gimnáziumban a heti egy óra ugyan probléma volt, de a jó tanerők kárpótoltak; általánosban Jakab Géza, középiskolában pedig Kovács Zokán segített rálelnem, hogy ebbe az irányba kell mennem a felvételinél Kaposvá­ron kétéves technikum-felkészítő kö­vetkezett, mellette Szekszárdin Fusz György óráira jártam. Aztán 2003-ban bekerültem a Pécsi Művészeti Karra.- Milyen munkáid voltak a „Sárkö­zi Vasárnap”megkezdése előtt?- Pécsett vök pár éve egy nagyobb tájkép kiállítás, ahol több alkotótól kér­tek be műveket. Az enyém választották Tóth Gábor győztesnek, aminek nagyon örükem. A gemenci tájat festettem meg, 200xl50es vásznon, ami jó erőpróba, tapasztalat volt számomra.-Mesélj a Szabó Dezső kép újrafes­tésének történetéről! Hogyan jött a lehetőség?- Civil indíttatásra pályázatot írtak ki Szabó Dezső festményének újraal­kotására. Rühl Gizella fotóművész, a TolnaArt tulajdonosa, akit már korább­ról ismertem, valamint dr. Gaál Attila, a megyei múzeum igazgatója voltak a kezdeményezők. Négyen nyújtottunk be pályázatot, a feladat pedig a mű egy részletének kicsinyített megfestése vök. A nagyközönség szavazhatott, s én kaptam a legtöbb voksot. A,pálya­munkák bírálatában részt vett Vékony Péter galériatulajdonos, Molnár M. György festőművész, Feledi Balázs ne­ves művészeti író, művészettörténész, és Lovas Csilla művészettörténész is. Véleményük megegyezett a közönsé­gével, így 2007 augusztusában elnyer­tem a pályázatot. Akkor úgy gondol­tam, a képem - -a kiírásnak megfelelő­en - a vasútállomás várótermébe, ere­deti helyére kerül, de menet közben kissé zavaros lett a dolog...- Aztán végül is belekezdtél- A húsipari vállalat egyik raktárá­ban kaptam lehetőséget a nagy méterű festmény elkészítésére, a helyért most is hálás vagyok. Végül több mint egy évet húzódott a kép ügye, hiszen bár 2008 novemberében elkészültem, de csak idén találtak neki helyet Közben a húsipari helyiségét meghirdették el­adásra, így kerük át egy időre a műve­lődési ház raktárába.- ígéretek voltak, vannak szekszár­di elhelyezésre?- Voltak elképzelések... Felvetődött, hogy a művelődési ház mozitermének konferenciateremmé átalakítása során esetleg felkerülne, de nem lett konkré­tum belőle, más lehetőséget pedig nem ajánlottak fel Szekszárdin.- így jött képbe a decsifahiház..- Igen, március 6-án állították kiTö6 bek között a két polgármester, Horváth István és Biczó Ernő is jelen vök az át­adáson, ahol az eredetihez hasonló kör­nyezetben helyezték eL Nagyon fontos tényező vök, hogy elfért, bár a két felső sarkából így is le kellett vágni 25-25 cen­tit a faluház nyeregtetője miatt A szem­lélő mindenesetre kellő távolságon be­lül be tudja fogadni a képet- Ha ma írnák ki a pályázat, újra belevágnál?- Nem bántam meg a kép elkészíté­sét Kicsit furán jött ki az egész, de so­kat tanultam belőle szakmailag is. A Szabó Dezső-trilógia folytatásába is be­levágnék, bár ennek lehetőségét nem látom.- Vannak példaképeid, ihletőid?- Jelenleg a látványszerű festészet foglalkoztat. Lengyel András meste­rem munkássága példa számomra. A klasszikusak közül szeretem Veias- quez-t, de a nagybányai festők törekvé­sei is hatnak rám. Csók Istvánt emel­ném még ki, a munkásságából írtam a szakdolgozatom. „Őcsényi keresztelő” című képe adta az ihletet, melyen ro­konaimat is megfestette.- Mi a helyzet a családi múzeumo­tokkal?- A Bogár tanyát, ahol nagyapám 1967-ben néprajzi magángyűjte­ményt hozott Étre, s ahova eddig 52 országból (!) érkeztek vendégek, a mai napig gondozzuk. Nagyrészt csa­ládi eredetű tárgyak vannak birto­kunkban: egy sárközi parasztház tisz­taszobát bemutató berendezése, ve­tett ágy, cserépkályha, nyitott-kémé- nyes konyha, ládák, mezőgazdasági eszközök, présház pince, szőlészettel kapcsolatos tárgyak. Kuriózum, hogy a szentendrei skanzenben a Sárközt bemutatását ez az anyag adja, így a műemlék Bogár-tanya másolata, vala­mint családunk őcsényi szülőháza. Utóbbit egy az egyben elvitték oda, földarabolva.-Mit tervezel?- Egy műteremre vágyok, ahol a munkakörülményeim megteremtőd­nek, és megrendeléseket keresek. Sz6 tóhegyen, a Bogár tanyához közel sike­rült egy alkalmas helyet találni, azt újít- gatom. Pléhfater és pléhboj - Kis Pál István új kisregénye ■ A jó sztoriban „csak úgy történnek a dolgok, nem csinálják őket” - fogal­mazza meg a remek meseszövés alap­ját pléhfater pléhboj kérdésére. Ez az egyik legfontosabb jellemzője Kis Pál István legújabb kisregényének, amely a Pofonok és pofonok... címet viseli: az életből születő események maguktól gördülnek tova. Annak ellenére van ez így, hogy a rövid történetek, szám sze­rint tizenhét, egy keretbe ágyazva hangzanak el; ugyanis a két főhős, akik már az első találkozás alkalmával rá­döbbennek, hogy őket valamilyen rej­télyes kapocs fűzi össze, három hétig napra nap együtt horgásznak és be­szélgetnek. Ifjabb hősünk, aki írói ál­mokat dédelget, felveszi, majd megír­ja a rövid anekdotákat, melyeket a nagyapjává előlé­pett másik fősze­replő mond neki tollba és dikta­fonra. E tanulságos, egyszersmind mulatságos el­beszélések Mis­ka papa fiatalsá­gából köszöntenek ránk: a Bádogvá­ron le- és megélt iskolás és szakmun- kástanuló-évek emlékeiről mesél tá­volra szakadt unokája helyett ennek a másik Imrének a megőszült pecás. A pléhfaluban megesett sztorik per­sze a mi magyar múltunkat elevení­tik fel; fél évszázaddal ezelőtti szak­oktatók, tanoncok és ismerőseik búj­nak elő pléhfater mondataiból. Pléhbojunk lelkes és értő hallgató­ság, aki maga is ismeri a kétkezi munkát, hiszen az érettségi és egy évnyi főiskola után kénytelen kifize­tődőbb tanulmányokat folytatni - nem adva fel ezenközben az álmait Mind humort és tanulságokat hor­doznak: az élet kiseb 6nagyobb po­fonjait és fricskáit. Miként arra a cím is utal, a felidé­zett ütlegek különböznek egymástóL Elszenvedésük módja, ideje, illetve el­térő erősségük okozza az eltérést. A6 ban mégis megegyeznek, hogy örö­möt s nevetést hordoznak magukban, a humor pedig, ahogyan Kis Pál Ist­ván a kötet bemutatóján fogalmazott, maga a szeretet; mint a mesebeli tál­tos, mindig kimenti gazdáját szorult helyzetéből Pléhfater és pléhboj tud­ják mindezt, s el is hozzák nekünk e kincset, melynek értékéből semmit nem von le, hogy a kisregényben szá­mos elütést és hibát rendelt benne hagyni a nyomda kisördöge. Ne kétel­kedjünk benne, hogy kellemes mások bekapott pofonjain mosolyognunk - ne feledjük levonni ugyanakkor a vo­natkozó tanulságokat sem! A Babits Kiadó gondozásában megjelent kötetet a múlt hét csütör­tökén a Nemzeti Borozóban mutatta be a szerző, akivel Gacsályi József be­szélgetett, a korabeli hangulat felidé­zésében pedig Komjáthy Tamás és Orbán György nyújtott nekik segít­séget. Kosztolányi Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom