Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-04-11 / 14. szám
2010. április 11. MOZAIK SZEKSZÁRDI MMRNAP Varázsos mesevilág a Művészben Csala Sándor grafikus kiállítása június 2-ig látogatható ■ Mesés kiállítást láthat, aki a Babits művelődési házban működő Művész Presszóba lép. Csala Sándor szekszárdi tervezőgrafikus, a német Wolf Erlbruch illusztrációinak hatására kezdett - kulturális plakátjai mellett - könyvillusztrációkat készíteni. Eddig öt kiadvány jelent meg grafikáival Az üdvözlő montázsban nagyrészt Csala Sándor legkedvesebb meseírója, Andersen mélyértelmű meséje, A rendíthetetlen ólomkatona főhősének viszontagságos sorsa elevenedik meg melankolikus hangú, borús képekben. A meseillusztrációk mellett a The New York Times által a legnagyobb élő amerikai krimiírónak nevezett Elmore Leonard: Glanc című könyvének magyar kiadásához készült borító is látható. A kiállítás azzal a pillanattal kezdődik, amelyben a féllábbal született ólomkatona megtalálja párját, egy fél lábon egyensúlyozó papírmasé balerinában, de a romantikus környezet, szép kastély, tavon úszkáló hattyúk ellenére árnyék vetül a két tündöklő alakra és az udvar három fája közül az egyikre előre vetítve a megrendítő és felemelő vé■ „... mégis mondj igent az életre!” - ezzel a mottóval hívott felolvasásra a megyei könyvtár március 26-án. Ezen a napon ünnepeltük Viktor Emil Franki, osztrák neurológus-pszichiáter születésének 105. évfordulóját, és 65 éve szabadultak fel a koncentrációs táborok. Aki nem ismerte Franki könyvét, kezdetben - a klezmer zene, majd Wiesel, Orbán György tolmácsolásában megszólaló kemény hangú figyelmeztetése után - úgy érezhette, a holocaust borzalmairól lesz szó. A fölolvasott szöveg összeállítója, Kuntler Edit Eszter könyvtáros az emberi lélek tudósa mellett egy lírai alkatot is megszólaltatott. A tavaly centenáriumát ünneplő Radnóti Miklós Németh Judit előadásában elhangzott profetikus költeménye finom lelkiséggel beszél az elkerülhetetlenül közelítő elmúlásról. Az 1997 szeptemberében elhunyt Franki - ahogy Gacsályi József bevezetőjében is hallhattuk Gordon W. Allportot idézve - nem elsősorban a koncentrációs táborok kegyeüenségeiről írt könyvet, hanem „az emberi egzisztencia mélységeiről”. A költő és a tudós is értőn élték át a borzalmakat, és szenvedéseikből építkeztek. Radnóti versei a lélek mélységeibe engednek betekintést lírai eszközökkel, Franki tárgyilagosan leírja az iszonyatot, elemzi, és következtetéseket von le. Kuntler Edit nem terhelte túl a hallgatóságot iszonytató részletekkel, párhuzamokba rendezte a két alkotó műveit. . „Egész eddigi életemet lezárandó húzok egy vonalat” - írja Franki, és a szenvedéseiből valami újat épít fel Radnóti nem lát más lehetőséget „s az égre írj, ha minden összetört”. Aki nem járt koncentrációs táborban, hamis képet alkot a táborbeli állapotokról - figyelmeztet Franki A lemeztelenített, csupán puszta iétüket birtokló, néhány hét után teljesen eltompuló, érzéketlenné váló táborlakók helyzetét kényelmes fotelokban ülve hiába próbáljuk meg elképzelni. „Nincs az az álom, még a legszörnyűbb sem, ami olyan kegyetlen lenne, mint az a valóság, ami a táborban körülvett bennünket” - ezért inkább nem ébresztette fel rémálmok között fetrengő bajtársát. Szemlélődésének egy pillanat is elég, hogy a túlvilágba emelkedjék, feleségére gondolva eszébe jut, nem get, hiszen az ólomkatona rajongása csak az elmúlásban teljesedik be. Az egyik Naszreddin hodzsa történeteihez készült illusztráció már a mesés kelet világába vezet. Ali baba és a negyven rabló meséje nem egyszerűen a perzsa miniatúrák alapján kel életre élénk színfoltokkal, elterülő mintázatokkal a térbeliség teljes hiányával, de a grafikus a temperával festett részek mellett a perzsa művészetből eredő kollázselelemeket is elhelyez az illusztrációin, például egy perzsa szőnyeg mintázatát. Egészen más irányból mutatja a közel-kelet világát az Oszama bin Laden nyaral című szatirikus alkotás. A terrorista vezér csadorba öltözött nők között napozik a homokon, de a felhők itt is kígyózóak, akár a mini- atúrákon, és a naperenyő mintája is jellegzetesen keleti. Csala Sándor, az egykori nagyok, Reich Károly, vagy Würtz Ádám meseillusztrációi után újra színvonalas gyermekkönyv illusztrációk lehetőségét felmutató kiállítása június 2-ig tekinthető meg a Művész Presszóban. K. E is tudja, hogy él-e még, de a szeretet nem függvénye annak, hogy a szeretett lény életben van-e, vagy sem. Radnóti ezt így írja le 1935-ben: „Te harcon áldás, / búvó mosolygás, / aki a földön / régen fehérlő / csontjaimban is majd / ott bujkálsz mindörökkön.” Egy csodás alkonyi táj a táborlakókban ébresztette „percekig tartó elragadtatott néma csodálat után egyikünk csak annyit mondott - Milyen szép is lehetne a világ”. Radnóti így ír az Átomi tájat látva: „s a magány szelídebb szívemben / s rokonabb a haláL” Franki arról beszélt hogy az ember belső szabadságától, lényéből fakadó döntéseitől semmilyen körülmények között nem fosztható meg. Ezek határozzák meg, hogy méltóságát megőrizve ember tud- e maradni a lágerben is. „Őrizz és védj fehérlő fájdalom, / s te hószín öntudat, maradj velem: / tiszta szavam sose kormozza be / a barna füsttel égő félelem!” A továbbiakban már mindenkihez szólnak Franki gondolatai. Az ember belső ereje által legyőzheti a kívülről rákényszerített sorsot. Az ember, aki nem látja adott létformájának végét, nem képes arra, hogy célt tűzzön ki maga elé. így belső élete hanyatlásnak induL Ilyen pszichológiai állapot a munkanélkülieké is. Kérdés, hogy az ember kilátástalannak tűnő helyzetét belső győzelemmé nemesíti-e. „A bánat így emel fel égre mégis” Ehhez arra van szükség, hogy az élet értelmére irányuló kérdés irányát megfordítsuk: nem az a lényeges, mi mit várhatunk az élettől, hanem hogy mit vár el tőlünk az élet. A felszabadulás után derült ki, hogy a táborvezető titokban gyógyszereket hozatott a táborlakóknak. Az ember mindig maga dönti el, mivé legyen, tisztességes vagy tisztességtelen legyen-e. A „szférák zenéje” hallatszik. A szabad térbelépőt a már csak rossz álomnak tűnő lágerbeli szenvedések után felemelő érzés járja át, „hogy ennyi szenvedés után semmitől sem kell félnie többé ezen a világon - Istenét leszámítva.” Kovács Etelka Az ólomkatona és a balerina Szabadi Mihály kötete az Élet iskolájáról ■ A művelődési ház egykori igazgatója, a közismert és megbecsült koreográfus, Szabadi Mihály, vagy ahogy sokan hívják, Miska bácsi a közelmúltban mutatta be harmadik kötetét. Két életrajzi munka után az új könyv a tanulóévekhez kötődik. Az „Iskoláim” a Páskum Nyomda gondozásában látott napvilágot, s mindazt a számára kincsesé vált tanítói/tanári intést, tapasztalatot megosztja az érdeklődőkkel, melyek az örökké fiatalos Miska bácsi iskolaéveiben útravalónak magához vett, azzal eggyé vált. Ahogy a Művészetek Házában rendezett beszélgetés során dr. Say István elmondta: az új kötetben az iskola, mint az élet egésze tükröződik, s „útközben” kiderül: a tanító ebben az életben az olvasásra, számolásra, táncra, s így valójában az Életre nevelő személy maga a „minden” és a „mindenki”. Ugyanakkor azt is leszögezi: az igazi tanító mindig a család, s az azt körülvevő légkör. A szerző a kötetben azokat az értékeket kívánta bemutatni, melyek a nagyvilágban segítették az emberré válást, Schäfer Miskából a kitelepítés félelme miatt nevet változtatott Szabadi Mihállyá, egy kezdő falusi tanítóból a városba csöppenő, módszertani munkát végző személlyé... Az alkotó közben köszönetét mond falujának is, „annak a falunak, ami volt...”. Volt, hiszen úgy látja, azok az értékek, melyek emberré formálták, már nem léteznek. Súlyos pusztító erőnek tartja e tekintetben a kommunista téeszesítést, melynek következtében megváltozott a falu élete, mások a törekvések, egymás kezét is másképp fogják meg. A falunak emberi értékei voltak, s csak ezeket újra felépítve lehetne a mában emberibb életet élni. A kor kényszerítette a tanítókat „égessék át magukat hogy másoknak világíthassanak” - figyelmeztet a már a következő kötetére készülő Szabadi Mihály. A kötetből Orbán György olvasott fel részleteket a műsorban közreműködött Ágostonné Béres Kornélia fuvolaművész, Falkainé Jakab Éva népdalénekes, Lányi Péter zongoraművész és a Sióagárdi Hagyományőrző Egyesület. Gyimóthy Az ember maga dönti el, mivé legyen
