Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-03-28 / 12. szám
10 * SZEKSZÁRDI TAÜRNAP ANNO 2010. március 28. E a címmel tudósított 1865. március 26-án a Vasárnapi Újság egy osztrák lap csínytevésérőL Mivel nem gyakori a grazi sajtóból Szekszárddal kapcsolatos hírt idéznünk, a korabeli fölháborodással együtt tálaljuk a történteket. „Mily kevés alaposságot és sokszor nem kis rosszakaratot tanúsítnak némely n. lapok (nem írta a németet a cenzúra miatt!) a hazánkra vonatkozó közleményeknél, újabb példa reá a Grazban megjelenő Tagespost esti lapja, melynek folyó évi március 3-ik száma a következő esetet közli, mégpedig mint olyat, mely a magyarországi állapotokra jellemző fényt derít. »Pécsről február 27-ikéről írják - úgymond a nevezett lap hogy a szegszárdi szolgabíró egy malmot vett 3000 forinton s azt kifizette. A földmíves, midőn a pénzt hazavitte, útközben két csendőrt vett magához kíséretül, s azokat éjjelre is magánál marasztotta. Alig szunnyadtak el, az ajtón kopogtak, s bebocsátást kértek. A molnár és neje gyorsan föléb- reszték a csendőröket; fegyveresen a szegen lógó ruhák mögé bujtatták, s fölnyiták az ajtót, melyen két álarcos rabló lépett be, s pisztolyt szegezve a 3000 forintot kérték. Erre az egyik csendőr lőtt s az egyiket letérítette, a másikat elfogták. A két rabló pedig nem volt más, mint a helységbíró és a szolgabíró, aki egy nappal előbb a molnártól a malmot megvette.« Mintegy egy évvel ezelőtt, tökéletesen ezt a történetet olvastuk már német lapokban, csakhogy akkor a színhely Oroszország, s a személy valami rendőrtiszt volt. Hogy jutott eszébe a grazi lapnak e régi koholmányt éppen a mi rovásunkra eleveníteni föl, nem akarjuk magyarázni, de miután ez esetről minden magyar lap hallgat, valószínűnek sőt bizonyosnak kell tartanunk, hogy az egész hír alaptalan s csak bennünket bántani szerető rosszakarat kifolyása.” ÓDON DERŰ 247. „Légből kapott rágalom” Betyár és gründe r. Ez » szcisrnv Irsf») Ez riililmt Ezt az állam Inzárl.i Kaclt : íiiMK'/.iit a lei Ez ineg a -a/.daü i<‘s»ánv. Ez I» ralilatt. Ezt az .illám |t<-nzzH «“zi'Im'/í «'min1!' Ismerős történet... (Jankó János rajza) Itt a légből kapott hír miatt berzenkedtek, más meg éppen azért imádkozott, hogy kapjon valamit a légből. A Szekszárd Vidéke 1890. február 20-án írt erről. 'Az influenzát nem kívánja vissza senki, talán X úr (egy tizenhárom próbás dandy) az egyedüli, aki véghetetlenül sajnálja, hogy kimúlt a világból Elmondjuk, miért nem bánná, ha vele együtt az egész világ influenzában feküdnék. Bál volt a múlt héten. Sokat ígért a bál: ezen akarta hallani a boldogító igent imádottjától... Csak aki fülig szerelmes tudja megérteni X úr izgatottságát. Egész nap készült, kente-fente magát, s bealkonyodott már, midőn eszébe jutott, hogy egyszer viselt új frakkját is ki kell még vasaltatnia. Minden utógondolat nélkül a régóta rendezetlen számlára el is küldte nyomban a szabóhoz. Az éppen a tartozik-követel rovatokkal foglalkozott, tehát mérges volt. X úr tőle telhető türelemmel várt a frakkra, de az nem jő. Egyre izgatot- tabban jár fel s alá, végre 7 órakor dühösen küld a szabóhoz, aki udvariatlansággal adta tudtára: ha frakk ára 8 óráig ki nem fizetődik, használat végett egy más úrnak adódik, és többé vissza nem vitetődik. Nagyúri pattogás, fenyegetés nem használt, szép szó nem fogott az érzéketlen szabón: hideg vasalóvas volt s ott is maradt annak a szíve helyén...' Hiába remélte, hogy imádottja influenzásnak hiszi, „a rossz nyelÓdon időben MÁRCIUS 29-ÉN 115 éve, 1895-ben a megyegyűlés megszavazta a múzeum létesítését. 75 éve, 1935-ben elhunyt a költő húga, Babits Angyalka polgári iskolai tanárnő. MÁRCIUS 30-ÁN 120 éve, 1890-ben Széki Ákos fizikát népszerűsítő füzetét adta ki Báter János nyomdászunk. 115 éve, 1895-ben a fonográf bemutatóján Kossuth hangját hallhatták eleink. MÁRCIUS 31-ÉN 115 éve, 1895-ben szülöttünk, Pesti János műlakatos, a zsinagóga vasműveinek jövendő mestere hirdeti: „üzememet Morvaországból Szegzárdra áthelyeztem”. ÁPRILIS 1-JÉN 110 éve, 1900-ban a vasút déli sorompójánál aluljárós vashíd építését határozták el. ÁPRILIS 2-ÁN 80 éve, 1930-ban Berta Antal káplánunk Mi és baptista útitársunk című füzetét méltatta a sajtó. ÁPRILIS 3-ÁN 110 éve, 1900-ban postánk vezetője a telefon bevezetéséért küzdött, de szomorúan látta: „ennek hiányát alig érzi valaki”. ÁPRILIS 4-ÉN 125 éve, 1885-ben született Holub József történész, akadémikus, helyi gimnazista, megyei helytörténetirónk. vek már másnap fülébe súgták” a valódi okot. Lanius Excubitor „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. ” (Lukács 19,40) Egyik hajnalban arra keltem, hogy egy kis dalos madár csodálatos énekszóba kezdett ablakunk alatt. Hangja már a tavaszt idézte. Jó érzés volt csendben figyelni a koncertet, egészen addig, amíg féléves kislányunk - akinek amúgy sem volt valami nyugodt éjszakája, és nemrég aludt vissza - el nem kezdett forgolódni kis ágyában. Végigfutott az agyamon: „El kell hallgattatni ezt a kis madarat, mert túl nagy lármát csap!” De a koncert csak ekkor kezdődött, hiszen néhányan még csatlakoztak az egyszemélyes „kórushoz”, emelve ezzel nemcsak a színvonalat, hanem a hangerőt is. Nem tehettem mást: végighallgattam az előadásukat. Lukács evangélista tanúságtétele szerint a zsidók húsvétját megelőző vasárnapon a Jézust követő tömeg, akárcsak ezek a madarak - csodálatos hozsannázásba, éneklésbe kezdtek. Ahogy a Jeruzsálem mellett levő dombról elkezdtek aláereszkedni a fővárosba, Jézus a középpontba került. EVANGÉLIUM Egy szamárcsikón utazva közeledett a városhoz. Emberek tömegei pedig felsőruhájukat a csikó elé terítve, pálmaágakat szórva az útra, hangosan dicsőítették őt. Néhány farizeus - Jézus legfőbb kritikusai -, akik mindezt nem nézték jó szemmel rendreutasították őt „El kell hallgattatni ezeket az embereket, mert túl nagy lármát csapnak!” Erre Jézus válaszolt, és azt mondta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” így azok nem tehettek mást: végighallgatták az emberek énekét. Vannak énekek, vannak szép dallamok, melyek egy bizonyos ponton túl lármának hatnak, és zavarni kezdenek. Teszik ezt azért, mert túlságosan közel kerülnek hozzánk, már-már beleszólnak életünkbe. Ez a kis virágvasárnapi történet és példa arra hívja fel a figyelmünket, hogyjézus a következő héten egészen közel érkezik hozzánk. Már-már zavaró közelségbe. Lehet, hogy a nagyheti- húsvéti dallam egy ideig szépen szól, szívesen hallgatjuk. Becsüljük Jézust, ahogy végigmegy a szenvedés útján, ahogy feláldozza magát a kereszten. Örülünk a feltámadás csodájának. Szép, néha megható dallamként hallgatjuk az Ő történetét. De most tovább szól ez az „ének”. Egyházi énekünk egyik strófájában ez áll: „Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére.” Tovább szól az ének, és benne Jézus egészen közel jön a mi életünkhöz. „Érted tettem” - mondja nekünk. Ne némítsuk el ezt az éneket, hanem hallgassuk végig, hiszen a végén magával a Feltámadott Jézussal találkozhatunk. Ámen. Kovács Zoltán metodista lelkész
